A nyugati kultúrkörben mind a mai napig szinte példa nélkül áll kollektív vegetarianizmus, azaz a hosszabb ideig tartó húsmentes étrend. Mégis, a 20. században legalább egy példa akad.

A század tizes éveinek végén az egész Dán lakosság néhány évig vegetáriánus volt. Hogyan és miért történhetett ez?

Az I. Világháború második felében Dániát Németország gazdasági blokád alá helyezte, és Dánia földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően, ez a kis országot szinte teljes mértékben elszigetelte azoktól az európai országoktól, amelyekkel különben gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn.

Ez súlyos élelmezési problémát okozott az országban, hiszen az állattartáshoz szükséges takarmány (kukorica) jelentős részét külföldről szerezték be. Gyakorlatilag éhínség fenyegetett; Németország így remélte térdre kényszeríteni Angliát.

X. Krisztián (uralkodott: 1912-1947), a két világháborún keresztül is kormányzó dán király, élelmezési szakértőt kért fel a probléma megoldására.

Ez a szakértő Mikke Hindhede orvos volt, aki különben a Dán Nemzeti Élelmezéstudományi Kutatóintézet feje volt 1910 és 1932 között. Hindhede élelmezési szakértőként főleg a fehérjékkel kapcsolatos kutatásokkal foglalkozott, és megállapította, hogy maximális 100 gramm fehérje bőségesen elegendő egy felnőtt ember számára. Hindhede gyakorló vegetáriánus is volt, továbbá a Nemzetközi Vegetáriánus Unió egyik alapító tagja.

Mikke Hindhede

Hindhede különben Mahatma Gandhival is kapcsolatban állt, levelezésük sokszor Gandhi étrendje, és annak állóképességére gyakorolt hatásáról szólt.

Az uralkodó tehát ezt a Hindhedét bízta meg, hogy kitalálja, hogyan kerülhetné el az ország az éhínséget, és ezzel hogyan őrizhetné meg függetlenségét.

Hindhede komolyan racionalizálta az élelmiszerfogyasztást, és javasolt intézkedéseit az be is tartották. Dánia történetében ezt az időszakot az élelmezés-szabályozás korszakának hívják.

Hindhede az egész lakosságra kiterjedő alacsony fehérje-tartalmú étrendet vezetett be. Korlátozta az állattartást, annak érdekében, hogy a takarmány helyett termelt növényeket inkább közvetlen emberi fogyasztásra használhassák fel. A húsfogyasztás mellett megszüntették a margarin és kávé fogyasztását, és minimális vaj, cukor, alkoholos ital fogyasztását tették csak lehetővé. És akkor mit ettek? Teljes kiőrlésű rozskenyeret, krumplit, árpát, zöldséget, tejet, és némi vajat.

Ezt az étrendet az ország két éven keresztül, a háború végéig, követte, meglepően pozitív eredménnyel.

A pozitív eredményeket többek között a kiváló rozskenyér-készítés képességének tulajdonították. Dániában kiváló rozskenyeret készítettek, mely – ellentétben a nyúlós, nedves típusú német rozskenyérrel – nagyon is ízletes volt.

De mik is voltak ezek a pozitív eredmények? Először is, elérték az elsődleges célt, túlélték a német gazdasági blokádot anélkül, hogy politikailag is be kellett volna hódolniuk. Továbbá a dánok egészségi állapota jelentősen javult, és a háború végén egész Európában dúló halálos influenza és tbc járvány az országot szinte teljes mértékben elkerülte.

Ezen túl pedig már ilyen rövid idő alatt is jelentősen csökkent a halálozási arány. 1918-ra az ezer főre jutó halálozási arány 10.4-re csökkent, ami pedig azt megelőzően sosem volt alacsonyabb 12.8-nál. Ez Dánia 3 milliós népességére vetítve annyit jelent, hogy 6300-al többen maradtak életben.

A pozitív eredményeket – a hús elhagyása mellett – Hindhede elsősorban a teljes kiőrlésű rozskenyér fogyasztásának tulajdonította. Akkorra már Dániában is elterjedt a fehér kenyér fogyasztása, sok kávéval. E mellett pedig – tekintettel arra, hogy a rozsot és burgonyát nem használhatták erjesztett alkoholos italok készítésére – az alkoholfogyasztás csökkentése is nyilvánvalóan kiegészítette a vegetáriánus étrend jótékony hatását.

A 3 milliós népességgel folytatott egyedülálló kísérlet tanulságait Hindhede tudományosan is feldolgozta, melyek eredményeit az Amerikai Orvosi Társaság (JAMA – Journal of American Medical Association) lapjában közölte 1920-ban. A jelen keretek között nem áll módunkban, hogy e tudományos eredményeket részletesen is ismertessük.

Végezetül Hindhede következtetései azonban ide kívánkoznak: "... kétség sem fér hozzá, hogy Dániának nem kellett megbánnia, hogy a háború alatt főleg tejet, zöldséget és gabonát fogyasztott. Ha Közép-Európa is egy hasonló étrendet követett volna, akkor senkinek sem kellett volna éhen halnia. A németek mindebből semmit sem tanultak, hiszen az állatállományt ismét a háború előtti szintre akarják emelni a megfelelő életszínvonal elérésére. Ezzel nem értek egyet. Az embereknek elsőként elegendő kenyérre, krumplira, káposztára és tejre van szükségük. A hús az utolsó a sorban. Ha az embereknek arra kell várniuk, hogy a sertés és a legelő állatok elegendő takarmányhoz jussanak, akkor éhen halnak, mielőtt még jutna nekik valami az állatok húsából."

 

Kassai Melinda

Joomla SEF URLs by Artio