A világegyetem keletkezése komplex témakör. A hindu teremtés érdekessége és az óind teremtéselmélet jellemzője, hogy a lelkeket az időkerék mindkét irányában örökkévalónak tekinti: „mindig létező, halhatatlan és ősi, nem teremtetett" (Bhagavad-gítá). A védák tehát a teremtést csakis az anyagi világra értik. A teremtésben Isten közvetlenül nem vesz részt, ahogyan a király sem vesz részt közvetlenül országának különféle projektjeiben, hanem azokat meghatalmazottjai által hajtja végre. Isten mindenhatóságánál fogva természetesen megtehetné, hogy mindenféle teendői mellett energiáinak parányi részével egy szempillantás alatt megteremtse az egész anyagi világot, de a védikus megközelítésben Istent „rabul ejti" híveivel való bensőséges, szeretetteljes kapcsolata, így tartozhat az anyagi univerzum megteremtése a kevésbé közkedvelt eseményei közé.

 

Leveles Zoltán írása

Ciklikus univerzum c. írást kiegészítendő nézzük, milyen képet festenek India szent írásai, a Védák a teremtésről.

 

Világegyetem keletkezése

 

Az univerzum keletkezése isteni ősenergiából indul

A Legfelsőbb energiái megszámlálhatatlanok Ilyenek a belső, a külső és a köztes energia. Belső energiája a lelki energia, a külső pedig az anyagi energia. Ezzel az energiájával hajtja végre az anyagi világ teremtését teljes értékű részkiterjedésén, Mahávisnun keresztül. A teremtés folyamata elején Mahávisnu lepihen. Mahávisnu kilégzése során testének végtelen sok pórusából megannyi forgó-pörgő univerzum árad kifelé. Ezek az univerzumok kilégzésének végéig tágulnak, majd belégzésével megfordul az univerzumok haladási iránya, s a tágulás folyamata is megáll: a már zsugorodó univerzumok megindulnak vissza, Mahávisnu teste felé, hogy aztán a végén belehatoljanak. Az egész anyagi világ Mahávisnu szemszögéből egy lélegzetvételnyi esemény csupán.

Az univerzum keletkezésének célja

Ezek, az először még táguló univerzumok később megtermékenyítődnek lelkekkel. Olyan lelkek kerülnek az anyagi világba, akikben megfogan az önző élvezetre való vágy. Az élőlény eredendő helyzetét tekintve, valódi boldogságát Istennek örömöt szerezve, Őt szolgálva érheti el. Isten ugyanakkor szabad akaratot ad az élőlényeknek: senkitől sem várja el, hogy szabad akarata ellenére, kényszerből közelítsen őfelé. Ezért bocsátja „játszótérként" az anyagi világot az élőlények rendelkezésére. Egyedül itt, az anyagi világban próbálhatja ki magát az élőlény irányítóként, s miután akár évmilliókon keresztül bolyongva a különféle létformák között (szám szerint 8.400.000), teljes meggyőződéssel választhatja a tiszta istenszeretet. Miután mindenféle kétely szertefoszlott Istennel kapcsolatban; megtapasztalhatja, hogy az anyagi élvezetek szenvedéssel járnak és átmenetiek: kezdetük van és végük. A lélek számára olyan az anyagi világ, mint a hal számára a szárazföld: nem az eredeti közege. Az örökkévaló lélek csakis az örökkévaló lelki világban élhet úgy, mint hal a vízben. Az ideiglenes, átmeneti anyagi világ nem az eredeti élettere.

 

Világegyetem keletkezése a hinduizmusban

 

Tekintsük most át, hogy Mahávisnu lélegzetvétele, vagyis az anyagi világ megnyilvánulása földi időben kifejezve milyen időtartamú. Az univerzumoknak saját Brahmájuk van. Ő az, aki a teremtést még továbbfejleszti. Az univerzum életének hossza Brahmá életének hosszával megegyező. Nézzük akkor hát Brahma életének különféle szakaszait. A védák négy földi korszakot különböztetnek meg: arany-, ezüst-, bronz- és vaskorszak (szatja-júga, dvápara-júga, tréta-júga és kali-júga). A jelen vaskorszak 5000 évvel ezelőtt kezdődött. A kali-júgát a félreértések és veszekedések korszakának is nevezik. A júga szó korszakot jelent.

Mikor lesz világvége a hindu tanok szerint?

Semmi pánik. Van még idő bőven. Legalábbis a világegyetem létezéséből. Persze arra viszont nincs garancia, hogy te is megéled a világvégét. Valószínűleg senki sem szeretné megélni. Viszont saját világunk, saját életünknek bármikor vége lehet, de ez már egy másik téma. A világvége még rengeteg év.

A négy júga időtartama sorrenben a következő: 1.728.000 év, 1.296.000 év, 864.000 év és 432.000 év. Ez a négy korszak együtt képez egy csatúr-júgát. Egy csatúr-júga tehát 4.320.000 földi évből áll. 1000 csatúrjúga képezi Brahma egy napját, s ugyanennyi egy éjszakáját, vagyis Bhrahma 24 órája 4.320.000 millió év szorozva 2000-rel, ami 8.640.000.000 év. Brahma egy éve 360 napnól áll. A 8 milliárd 640 millió év szorozva 360-nal az 3110,4 milliárd, Brahma egy éve. (A követhetőség érdekében maradjunk a milliárdoknál) Brahma száz évig él, írjunk akkor még két nullát ehhez a számjegyhez. Így kapjuk meg az anyagi világ fennmaradásának hosszát: 311.040 milliárd év. A védák szerint most nagyjából a közepén tartunk.

 

 

Joomla SEF URLs by Artio