Nem, de igen: ami nem válasz, mindössze arra utaló kijelentés, hogy van fából vaskarika. Nem tudom, van-e a viselkedésünket, gondolkodásmódunkat intenzívebben meghatározó tényező, mint az a kultúra, amelynek emlőjén felnövekedünk. Már ott különbségek mutatkoznak, milyen körülmények között tölti kisded korát az ember. Anyjára kötve osztozik annak zsúfolt életében, vagy kényelmes, nyugodalmas, ringó bölcsőben növekszik, de távol anyaszagtól és a biztonság testmelegétől? Sajátos egymásra hatás veszi kezdetét: a személy befogadja a külvilág ingereit, reagál rájuk valamilyen módon, s miután ez a válaszreakció utat nyer a külvilágba, csöppnyi változást hoz odakünn, ami aztán a változott módon hat tovább. Ez a szakadatlan folyamat a felületes személőnek nem észrevehető, főleg, mert ő is részese a folyamatos kölcsönhatásnak. Az élet kivételes pillanataiban megajándékoz minket valódi látással: ilyenkor észrevesszük a láthatatlant, megérezzük a szagtalannak ismert virág illatát, és a kegyelem ritka pillanatiban megértjük a fel nem foghatót. Vagy legfeljebb csak az adatik, hogy kérdéseket fogalmazzunk magunkban, amikre nincs csomag- kész válasz. Nem is lenne jó, ha lenne. A hőségtől tétlenségre kényszerítő délutánon tudtam megfogalmazni Rishikeshben, amin már jó ideje törtem a fejem, hogy tudniillik mi a különbség a keleti és nyugati ember attitűdje között. A következőre jutottam: a keleti embert elégedetté és boldoggá teszi, ha olyan módon tud élni, ahogy százévekre visszamenőleg a felmenői éltek. A hagyomány ápolása számára belső parancs, fogódzó, nem gúzsba köti, hanem egyenesen megszabadítja a választás keserű terhétől. A lélek, a spiritualitás útja is ez. Jártam olyan kolostorban, ahol állítólag több tíz éve szünet nélkül mondják ugyanazt a mantrát, kétóránként váltva az embereket. Mindeközben a világ nyugati felén nem hivatkozni való érték a tradíció. A régi a rosszal szinonimál. Ez a világ anyagot istenít, a jólét és boldogság után pénzzel lohol. Mindkettőnek van jó, de van rossz vonatkozása is. Bizonyára a kettő között van a legjobb út: lélekkel élni az anyagi világban is.

Rishikesh

Forrás: Semmelweis Egyetem újság 2008/7. Írta: Tolnai Kata

Joomla SEF URLs by Artio