Hamisított történelemkönyv Indiában

Tanulmányok

Hogy kik írják a történelemkönyveket? Attól függ, hogy ki nyerte meg a csatát. Vagy hogy ki van éppen nyerő pozícióban. Mutatunk néhány botrányos ferdítést, melyek a Védák kapcsán születtek az angol leigázás idején.

Hogyan is lehetne leigázni egy kultúrát vagy nemzetet? Igaz történelmének elferdítésével. Mutatjuk, hogyan.

Kosztolányi Dezső szerint a „fordítás mindig ferdítés is”. Ez talán megbocsátható versek műfordítása esetén, de szakszövegben nem. A védikus irodalom komoly filozófiai szövegrészletei a kezdetekben az angol gyarmatosítók közvetítésével jutottak el nyugatra. Ez rögtön megmagyarázza, miért kell ma annyit küzdeni a hiteles tolmácsolásért. Néhány példával bizonyítjuk ezt.

A Védák néhány mantrája egyértelműen nagy „Nem!”-et mond az állatok élelmezés céljából történő megölésére. Mégis vannak olyan tudományos köntösben megjelent tanulmányok és fordítások, melyek szerint a Védák is lehetővé teszik a tehén megölését és a marhahús fogyasztását. Röviden: nem igaz. A marhahús- és alkoholfogyasztás nem felel meg a védikus hagyománynak. Az óind kultúra alapvető szent könyvei a Védák és több más szentírás is határozottan elutasítja a húsevést, mit sem szólva a tehénmészárlásról. Vizsgáljuk meg a Védák fordításának szándékos melléfordításának okait is.

A brit imperialista politika

1857-től a brit imperialista érdekcsoportok határozottabban folytatták a hindu kultúra ragyogó eszmeiségének degradálását. A Védák tanítását is pellengérre állították, és elferdítve mutatták be. Nem riadtak vissza attól sem, hogy európai és indiai tudósokat béreljenek fel, akik hajlandóak voltak „bizonyítékokat” kreálni a Védákban szereplő marhahúsevésről.

Ilyen volt Rajendralal Mitra is, az első indiai származású modern indológus.

Már életében sok kritikát kapott. 1872-ben publikálta a „Marhahús az ókori Indiában” című írását a bengáli Ázsia Társaság levéltárosaként. Az angol korona közalkalmazottjaként! A britek nagy összegeket fizettek a történelem átírásáért.

Max Müller, aki soha nem is járt Indiában, aki elutasítóan írt az ország kultúrájáról, a Védák fordításáért laponként 4 fontot kapott. Akkoriban, amikor Nagy-Britanniában egy férfi tanár éves fizetése 90 font volt!

A szent tehén a hinduizmusban

Számos utalást találhatunk a Védákban, amelyek teljesen világossá teszik, hogy a védikus tanítások egyáltalán nem támogatják a marhahús fogyasztását és az állatok leölését. A Védák a hinduizmus gyökerei, a tudás forrásai. A tájékozódását segítik, hogy az emberek boldog életet élhessenek.

indiai történelemkönyv Rigvédában

A hinduk azért néznek szent állatként a tehénre, mert „Matá”-nak, anyának tekintik, aki tejjel látja el gyermekeit. Rigvéda 8.58.2. azt mondja, hogy „a tehén nem ölhető meg”. Egy későbbi vers 8.90.15. újra megismétli:

„Nem szabad megölni a tehén anyát, csak a csekély intelligenciájú emberek teszik ezt.”

Sok védikus vers, mantra bizonyítja, hogy a Védák nem támogatják az állatok megölését, sőt egyáltalán az erőszakot. A védikus mantrák helytelen értelmezése már a középkorban kezdődött. Bizonyos tudatlan „szakértő magyarázók”, akik kedvelték a húsevést, bűnös vágyaik támogatása érdekében a védikus mantrákat elferdítették. Ez később kapóra jött a brit gyarmatosítóknak, akik nem a hiteles kommentárokat vették alapul.

A Védák az állatok védelmét szent cselekedetnek tekintik, megölésüket törvényellenesnek (Rigvéda 1.16-114). Egy hagyomány szerint házasságkötéskor a férjnek ünnepélyesen fel kell kérnie a feleségét, hogy legyen kedves az állatokkal, és próbálja védeni minden élőlény boldogságát. Viszonzásul a férj ugyanezt teszi.

A szanszkrit nyelv hozzá nem értő fordítása

A kiemelkedő szanszkrit tudós, S.B. Varnekar is kifejtette, hogy a szanszkrit nyelv figyelemre méltó tulajdonsága a gazdagságában rejlik. Filozofikus nyelv, és egy-egy szó több jelentéssel bír, következésképpen egy adott szó megfelelő jelentése attól függ, mi a filozófiai mondanivaló, és milyen szövegkörnyezetben használatos.

A szanszkrit nyelvhez kell a hely, az idő és a helyzet (देशकालेपरिस्थिति) megértése.

A tudatlan fordítók sok téves szöveget közöltek eredeti védikus mantraként. Politikai okok és képzetlenségük miatt félreértelmezték a valódi védikus mantrákat, félrevezették a laikus embereket − sokszor még Indiában is. A Védák sok esetben szimbolikus, többdimenziós ábrázolása, a nyelv kontextusából származó jelentésének hiányos megértése a védikus költészet torzulásához és elfordulásához vezetett.

A Rigvéda hírhedt félrefordítása

A Rigvéda 10.85.13. mantrája kapcsán érdemes megfigyelni a vers költői hátterét, bár tudományos jellege is van. A Napot férjnek, a Földet feleségének tekinti, a növények, állatok és az emberek a gyermekeik. Bemutatja a férj és a feleség házasságkötését. A vers azt is elmondja, hogy a Nap sugarai gyógyszerként jótékony hatással vannak a növényekre, az állatokra és az emberekre, így táplálják a Földet és az élőlényeket.

सूर्याया वहतुः प्रागत्सविता यमवासृजत।
श्रंघासु हन्यन्ते गावोर्जुन्यो: पर्युह्यते।।13 ।।

„Az újonnan házas menyasszonynak apja ajándékokat kínál, amelyeket biztonságosan kell elszállítani. Minden élőlény a Föld és a Nap gyermeke. Télen a nap sugarai gyengülnek, majd tavasszal ismét erősödnek.”

A védikus kultúrát nem ismerők már a szavak jelentését is félreértették. A गौ „go” szó különböző jelentéssel bír a szanszkrit nyelvben: többek között a tehénre, de a Nap sugaraira is alkalmazzák. A nap sugaraihoz használt szó, utalhat a tehénre is, de csak a megfelelő szövegkörnyezetben.

A Rigvéda 10/85/13 materialista, hozzá nem értő fordítása: „Egy lány házasságának alkalmával az ökröt és a teheneket levágják.” Állatmészárlás lett a Nap sugarainak gyengüléséből, elhalásából! A mantra következő sorát szándékosan nem fordítják le: azt, hogy tavasszal elkezdi visszanyerni eredeti formáját. Hogyan képes egy télen leölt tehén tavasszal visszanyerni egészségét?

A Rigvéda szavainak további félremagyarázott értelmezése

A legtöbb nyugati képzetlen fordító rosszul értelmezi a „hanyate-हन्यन्ते” „gyengült” kifejezést is. Nekik ez a szó „ölni” jelentésű. Óriási tévedés! Ez a szó, ‘हन्यन्ते’ a ‘हन’ gyökérből származik, ami azt is jelenti: menni. A Rigvéda fent idézett sora egyszerűen azt mondja:

„A teheneket elindították új otthonukba”

– mivel a házasságban ősi szokás szerint ezt kapta az ifjú pár. A ‘हन’ gyökérszó, nem mindig jelenti a gyilkosságot, ennek ellenőrzéséhez olvashatunk olyan irodalmat, mint pl. a Sankuntala (1.32.) Erről a műről pedig maga Goethe, a költőfejedelem azt írta:

„Úgy tűnik, itt a költő tehetségének csúcsán állva mutatta be a természet rendjét, az élet legtökéletesebb módját. A legtisztább erkölcsi törekvést, a legkiválóbb emberséget és a legkomolyabb isteni meditációt.”

A tehén szó szinonimái a szanszkrit nyelvben

A védikus lexikon, a Nighantu a go (tehén) szinonimái között leggyakrabban az alábbi három kifejezést használja: aghnya, ahi és aditi. Ezek a szavak gyakran jelennek meg a Védákban a tehén összefüggésében. Jelentésük:

  • aghnya − nem szabad megölni
  • ahi − nem szabad levágni
  • aditi − nem szabad darabolni

A Rigvéda 5.83.8 előírja, hogy kiválóan kell gondozni őket, és biztosítani kell nekik a tiszta vizet. Sőt a 7.56.17. versben az ember meggyilkolásával egyenértékű bűncselekménnyé nyilvánítja a tehénvágást, és azt mondja, hogy azokat, akik ezt a bűntettet elkövetik, a legszigorúbban meg kell büntetni. A 10.87.16. közli:

„Azokat, akik akár ember, akár ló vagy más állat húsából táplálkoznak, és azokat, akik elpusztítják a tejet adó aghnya teheneket, súlyos büntetéssel kell büntetni.”

Gomata, tehén anya dicsőítése

Többek között az Atharvavéda 7.73.11. a 9.10.20. és a 10.10.1 versei is dicsőítik a tehén anyát. A tehén=अघ्न्य, aghnya −„Nem szabad megölni”. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a szent Védák szigorúan tiltják a tehén levágását. Sőt, nemcsak a tehenek leölése tilos, lábbal sem érinthetik őket. Az Atharvavéda 13.1.56. súlyos visszahatást helyez kilátásba annak, aki ezt teszi.

„Az Aghnya tehenek − amelyeket semmilyen körülmények között nem szabad megölni − tiszta víz és zöld fű felhasználásával egészségesek maradhatnak, így erényekkel, ismereteket és gazdagságot adományoznak nekünk.” (Rigvéda 1.164.40. vagy Atharvéda 7.73.11. vagy Atharvavéda 9.10.20)

A Védák összesen 1331 alkalommal hivatkoznak a tehénre. A Rigvédában 20, a Jadzsurvédában 5, a Számavédában 2 és az Atharvavédában 33 alkalommal kifejezetten az aghnya=अघ्न्य „Nem szabad megölni” szóval. Az Atharvavéda és a Rigvéda hosszú himnuszai is a tehén dicsőségét éneklik. Íme a Rigvéda 28. suktája vagy himnusza:

„Mindenkinek gondoskodnia kell arról, hogy a tehenek mentesek legyenek a szenvedéstől és egészségesek legyenek. Isten áldja azokat, akik a tehenek gondozását végzik. Még az ellenség sem használhat fegyvert a tehénnél. Senki sem vághat le tehenet. A tehén jólétet és erőt hoz.
Ha a tehenek egészségesek és boldogok, a férfiak és nők betegségtől mentesek és virágzóak lesznek. A tehén zöld füvet egyen, és tiszta vizet igyon. Nem ölhetik meg őket, ők jólétet hozhatnak nekünk.”

A történelemkönyvek elferdített fordításai

Egyes iszlám tudósok a szanszkrit nyelv ismeretének hiánya miatt rosszul fordítják a Satapatha Brahmana 3.1.2.21-es versét is. Azt mondják, a bölcs Yajnavalkya tehén- és bikahúst eszik.

Ez megint teljes félreértés! A tehén egyik szinonimája, a „dhenu” szó, amely azt is jelenti, hogy „tehéntermék”, vagyis tej, joghurt, vaj. A bika, az „amsala” szó, másik jelentése pedig:

„a gabonatermékek a szántás után érkeznek”.

Ez a vers valójában azt jelenti, hogy a bölcs Yajnavalkya tejterméket és gabonafélét evett.

Egyesek idézik a Rigvéda 10.28.3-at, azt állítják, hogy bika főtt Indra számára. Ez is azt tükrözi, mennyire tájékozatlanok a hindu kultúrát illetően!

A Nirukta 2.9. egyértelműen azt mondja, hogy a bikák, amelyeket Indra eszik, nem mások, mint légköri felhők, mivel Indra a légkör ura. A Nirukta egyébként a Védákat magyarázó legfontosabb tudományághoz tartozik, mely a nyelvtannal, az etimológiával, a rituális utasítások elemzésével is foglalkozik.

Egy másik idézet, a Rigvéda 6.44.21. vers téves fordítása azt állítja, hogy Indra „madu-parka” néven olyan italt fogyasztott, amely bikahúst is tartalmazott. Még a szanszkrit-angol szótárban is szerepel, hogy a madu szó mézet is jelent, a „madu-parka” ital „édes italt” jelent.

Egy weboldal azt állítja, hogy a „मांस” szó, mint hús a hindu diéta nélkülözhetetlen része.

Shatapatha Brahmana 1.2.3.8. elmondja nekünk, hogy öntsünk vizet a rizslisztre és vajjal összekeverve hússá válik (मांस). Ez a vers tisztázza, hogy a „माम” kifejezés nem az állati hús, hanem a rizsliszt, a víz és a vaj keverékét jelenti. Nem csak szanszkritul van ilyen. Magyarul a gyümölcs szilárd része is „hús”, amikor húsos paradicsomról beszélünk, akkor is csak a zamatos salátafélére gondolunk. Tehát csak óvatosan az értelmezésekkel!

A mansa szót sem lehet minden esetben húsnak fordítani. A valóságban ez egy általános szó, amelyet a pép megjelölésére használnak. Hasonló igazságtalanságot találhatunk az alábbi tévhit kapcsán is: Ha egy brahmin megtagadja a Shraddha imádat alkalmából neki felajánlott húst, a pokolra kerül. A Bhágvata Purána 7.15.7. verse egyértelműen ennek az ellenkezője:

„Az az ember, aki tökéletesen ismeri a vallásos elveket, sohase ajánljon fel a sraddha szertartás alkalmával húst, tojást vagy halat, és ő maga se egyen ilyen ételeket, még akkor se, ha ksatrija. Amikor a szenteknek megfelelő, tisztított vajjal készült ételeket ajánlanak fel, az örömet okoz az ősatyáknak és a Legfelsőbb Úrnak, akik sohasem elégedettek, amikor valaki az áldozat ürügyén állatokat öl.”

A régmúlt zarándokai, utazói Indiáról és az indiai történelem könyvéről

Az indiai látogatók véleménye azt mutatja, hogy a húsevés nem volt szokás, mit sem szólva a marhahús fogyasztásáról. Fa Hein vagy Faxian, kínai zarándok a 4- 5. században járt Indiában, buddhista kolostorokat látogatott meg. Ezt írta:

„India furcsa ország. Az emberek nem ölnek meg élőlényeket, nem tartanak sertéseket és szárnyasokat, és nem értékesítenek élő szarvasmarhákat.”

Abū Rayḥān Al-Biruni tudós polihisztor a 11. században volt India perzsa látogatója:

„A hinduk, akárcsak a korai keresztények és a manichaiak, megtiltották az állatok leölését és a húsevést.”

Marco Polo, a 13. századi velencei utazó Indiába érkezésekor meghökkenve tapasztalta a gazdagságot és emelkedett szellemet:

„Semmi esetre nem ölnének meg egy állatot, még legyet, bolhát sem bármit, ami valójában életet él; mert azt mondják, hogy mindegyiknek lelke van, bűn lenne megölni őket.”

Összefoglalás: a védikus történelemkönyv tiltja a tehénmészárlást

Napjaink ipari állattartása az állatok holokausztját idézi elő. Pedig mind az emberek egészsége, mind a Föld fenntartható fejlődése mást kíván. Az állatöléssel kapcsolatban a védikus kultúra a tehénmészárlást tartja a legszörnyűbbnek. A Caitanja-caritamrita (Adi 17.153-4.) így ír a szarvasmarhák védelméről:

„A tehén tejét iszod, ezért a tehén az anyád − mondta az Úr −, a bika pedig gabonát termel a megélhetésed érdekében, ezért ő az apád. A bika és a tehén az apád és az anyád. Hogyan ölheted és eheted meg őket? Miféle vallásos elv ez? Milyen alapon merészelsz ilyen bűnös tetteket elkövetni?”

A védikus kultúra vezérelve minden élet tiszteletben tartásán és önmagunk javításán nyugodott. Nem volt marhahúsfogyasztás, hiszen a védelem és a nem-ártás, az ahimsza képezte az alapokat. A brahmanák, a papok védték a dharmát, az életfeladatokat, a ksatriják védték a polgárokat, a vaisják védték a földet és az állatállományt, a sudrák pedig segítették őket.

Ez egy olyan kultúra volt, amely olyan társadalmat hozott létre, ahol a tisztelet és a védelem fontosabb volt, mint az önzés. Napjainkban közvetve a tejipar is a vágóhidak borzalmait támogatja, ezért erkölcsi megfontolásból sokan a vegán életmódot választják.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*