Szent Margit és Meera Bai

Tanulmányok

A magyar királylány és az indiai hercegnő élete több ponton is hasonló.

Margitot szülei Istennek ajánlották, így hároméves korától a veszprémi domonkos apácák nevelték. 1254-ben tette le a fogadalmát. Bár a pápa engedélyezte volna visszavonását, amikor a politikai érdek később úgy kívánta, hogy házasságot kössön. Margit azonban visszautasította mind a cseh, mind a lengyel király házassági ajánlatát. Ekkor családjával megromlott a kapcsolata, de ő kijelentette: Istennek kötelezte el magát. Alázatos szolgálattal és imádkozással telt egész élete.

Az elutasító rokonság

Meera Bai, magyarosan Mírábáj Rádzsaszthán hercegnője a XVI. században élt. Gyönyörű nő volt. Szintén Istennek ajánlotta életét, s ezzel ő is magára haragította rokonságát.

Amikor még csak négyéves volt, felfigyelt egy házassági menetre, észrevette a jól öltözött vőlegényt, és megkérdezte édesanyját: Ki lesz az én vőlegényem? Anyja mosolygott, és félig tréfásan, félig komolyan a falon függő Krisna képe felé mutatott: Drága Mira, az Úr Krisna, ez a gyönyörű fiú lesz az. Mírábáj ebben a hitben nőtt fel.

Meera Bai hatéves korában édesanyjától egy Krisna múrtit (Krisnát ábrázoló kegyszobrot) kapott, vele játszott, neki énekelt, vele beszélgetett. Nyolc évesen vesztette el édesanyját. 16 évesen eljegyezték, de a házasság nem sikerült, a család nehezen viselte Mírábáj mély áhítatát, Krisna iránti imádatát. A férje néhány év múlva egy csatában meghalt, és Mírábáj megtagadta a szatit, nem lépett a tűzbe férje temetésén.

A hagyományokat félretéve, elragadtatva énekelt és táncolt nyilvános helyeken is másokkal, akik osztoztak vallásos buzgalmában a vallási összejöveteleken. Ez azonban elfogadhatatlan volt egy Rádzsput hercegnőtől, főleg egy özvegytől.

Meera Bai dalai mind a mai napig fennmaradtak

Meera Bai már csak Isten iránti feltétel nélküli szeretetének élt. Dalokat költött, Krisnának énekelt. Vrindávanba zarándokolt, majd egyik faluból a másikba, szinte egész Észak-Indiát bejárta.

India akkori kultúrájához tartozott a templomi táncosnők Istennek ajánlott művészi tánca. Ők nem könnyűvérű nők, hanem ihletett művészek voltak, csak az iszlám hódítók akarták lefokozni ezt a vallásos kifejezési módot. Az iszlám hódítás egyre terjedt, ez és saját családja is sok szenvedést okozott az özvegy Meera Bainak. Zarándok útja után soha nem tért vissza a palotába.

Utolsó éveit Dvarakában töltötte. 1546-ban szülőföldjéről delegáció érkezett, hogy visszahívják. Mírábáj vonakodott, engedélyt kért, hogy az éjszakát a templomban imádkozással tölthesse. A legenda szerint az ajtó magától bezárult utána, és másnap reggel nem találták sehol.

Szenvedélyes lelki odaadása ihlette költeményeit és dalait, számtalan verset hagyott hátra, melyet Indiában mind a mai napig énekelnek.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*