A magyar királylány és az indiai hercegnő élete több ponton is hasonló.

Margitot szülei Istennek ajánlották, így hároméves korától a veszprémi domonkos apácák nevelték. 1254-ben tette le a fogadalmát. Bár a pápa engedélyezte volna visszavonását, amikor a politikai érdek később úgy kívánta, hogy házasságot kössön, ő visszautasította mind a cseh, mind a lengyel király házassági ajánlatát. Ekkor családjával megromlott a kapcsolata, de ő kijelentette: Istennek kötelezte el magát. Alázatos szolgálattal és imádkozással telt egész élete.

Meera Bai, magyarosan Mírábáj Rádzsaszthán hercegnője a XVI. században élt. Amikor még csak négyéves volt, felfigyelt egy házassági menetre, észrevette a jól öltözött vőlegényt, és megkérdezte édesanyját: Ki lesz az én vőlegényem? Anyja mosolygott, és félig tréfásan, félig komolyan a falon függő Krisna képe felé mutatott: Drága Mira, az Úr Krisna, ez a gyönyörű fiú lesz az. Mírábáj ebben a hitben nőtt fel. Hatéves korában édesanyjától egy Krisna múrtit (Krisnát ábrázoló kegyszobrot) kapott, vele játszott, neki énekelt, vele beszélgetett. Nyolc évesen vesztette el édesanyját. 16 évesen eljegyezték, de a házasság nem sikerült, a család nehezen viselte Mírábáj mély áhítatát, Krisna iránti imádatát. A férje néhány év múlva egy csatában meghalt, és Mírábáj megtagadta a szatit, nem lépett a tűzbe férje temetésén.

A hagyományokat félretéve, elragadtatva énekelt és táncolt nyilvános helyeken is másokkal, akik osztoztak vallásos buzgalmában a vallási összejöveteleken. Ez azonban elfogadhatatlan volt egy Rádzsput hercegnőtől, főleg egy özvegytől.
Meera Bai

India akkori kultúrájához tartozott a templomi táncosnők Istennek ajánlott művészi tánca. Ők nem könnyűvérű nők, hanem ihletett művészek voltak, csak az iszlám hódítók akarták lefokozni ezt a vallásos kifejezési módot. Az iszlám hódítás egyre terjedt, ez és saját családja is sok szenvedést okozott az özvegynek, aki már csak Isten iránti feltétel nélküli szeretetének élt. Vrindávanba zarándokolt, majd egyik faluból a másikba, szinte egész Észak-Indiát bejárta.

Utolsó éveit Dvarakában töltötte. 1546-ban szülőföldjéről delegáció érkezett, hogy visszahívják. Mírábáj vonakodott, engedélyt kért, hogy az éjszakát a templomban imádkozással tölthesse. A legenda szerint az ajtó magától bezárult utána, és másnap reggel nem találták sehol.

Szenvedélyes lelki odaadása ihlette költeményeit és dalait, számtalan verset hagyott hátra, melyet Indiában mind a mai napig énekelnek.

Joomla SEF URLs by Artio