A páva szimbólum spirituális tanítása

Tanulmányok

A páva szimbólum a hindu jelképrendszer egyik legizgalmasabb motívuma. A páva India nemzeti madara, az isteni kegyelem, a szépség, a megújulás szimbóluma. Filozófiai és spirituális jelentéssel is bír. A páva motívum a magyar és az indiai népművészetben számtalan helyen és formában jelenik meg.

A páva Indiából és Délkelet-Ázsiából származik, innen terjedt el az egész világon. Szivárvány színekben játszó, szemkápráztató farktollazat jellemzi. Tánca révén pedig ősidők óta jelentős szimbólum keleten és nyugaton is. Ez a fenséges madár színpompás tollazatával minden korban megihlette a költőket és a művészeket.

Páva motívum a magyar népművészetben

A páva motívumnak a magyar díszítőművészetben kiemelkedő szerepe van. Huszka József néprajzkutatónk művészettörténeti munkája rendkívül jelentős. A páva eredetéről így írt: “Indiai eredetű. Az indiai hitregény szerint a páva egy tiszta csillag, és egy fénylő napot jelent.”

A páva motívum a népi szőtteseinken, a hímzéseken, a szűrhímzésen, a fafaragásokon egyaránt megtalálható. A népköltészetben a szerelem szimbóluma, tágabb értelemben a farktollai a világmindenséget jelképezik.

Páva jelkép a magyar népdalban

A páva szimbolikája megjelenik a népdalokban és a szólásokban is. Népköltészetünkben a páva az örök szerelem, a szabadság és a tisztaság jelképe. Népdalaink között külön csoportot alkotnak az ún. pávadalok. Ezek leghíresebbike a “Röpülj, páva, röpülj!” kezdetű magyar népdal.

Ady Endre nevezetes “Felszállott a páva” című költeménye önmagában egy változat a magyar népdalra. Kifejezetten a szabadság és a szükséges változás eszményének a verse.

A páva India nemzeti madara

A páva India szent madara, nem csak a vallásos hangulat védi, hanem parlamenti törvény is. 1963-ban a pávát India nemzeti madarának nyilvánították, mivel gazdag vallási és kulturális hagyományok is fűződnek hozzá. Az indiai vadvédelmi törvény szerint tilos a vadászata.

A páváról a Rigvédában olvashatunk először, de a Rámájanában is találkozhatunk egy pávacsapattal. A modern művészetből sem hiányozhat. Az indiai himnuszt megíró Rabindranath Tagore találóan így fogalmazta meg azt a típust, akik nem veszik észre a szépséget, csak azt, hogy annak megszerzése nehézséggel jár: “A verebek sajnálják a pávát a farok terhe miatt.”

Az indiai páva jellemzői

A páva nagy és fenséges madár, olyan tulajdonságokkal bír, mint a szépség, a kegyelem, a büszkeség és a miszticizmus. Hattyú méretű alakja, csodás toll uszálya, hosszú, karcsú nyaka nagyon vonzó.

Indiában becsült háziállat, mert még a kobrát is legyőzi, így távol tartja a mérgeskígyókat az udvaroktól. Érdekesség, hogy bár a hangja erre nem tenné méltóvá, mégis egyfajta szimbolizmussal hasonlít a rágához, az indiai klasszikus zene dallamvilágához. De ezt nem hangjának, inkább különleges ritmusú, előkelő táncának köszönheti.

Ez a csillogó madár minden korban népszerű művészi motívumként jelenik meg. Az ősi indiai miniatűrökben, történetekben, dalokban és versekben szerepel a szépség és az isteni kegyelem jelképeként. Kalidász két híres epikus versében díszes irodalmi eszközökkel mutatja be a páva pompáját. A páva alakja a rádzsasztháni és mughali képzőművészeti iskolák alkotásaiban is gyakran megjelenik.

Páva motívum a hinduizmusban

A hinduizmus minden egyes hagyománya és szimbóluma saját jelentőséggel bír. A páva a szépséget, a szabadságot, a nemességet és az éberséget jelképezi. A kiterjesztett tollain pompázó sok-sok szem lát el minden látó szemet, azaz a bölcsességet, a magasabb rendű látóképességet szimbolizálja. A leginkább csodált emberi tulajdonságok jelképe: a teljesség, a szerelem és a belső békesség szimbóluma.

Szaraszvatinak, a tudás istennőjének a hordozó állata és Laksmi istennő mellett is látható, aki a kedvességet, a jó szerencsét és a jóindulatot képviseli a hinduizmusban. A vaisnavák úgy tartják, hogy Krisnának, a Legfelsőbbnek a kedves madara. Krisna mindig pávatollat tűz a hajába vagy a koronájába. A pávatoll szimbolikusan a teljes egészre utal. Mivel megtalálható benne minden alapszín, Krisna a pávatollal viseli a színek teljes skáláját.

A páva az idő ciklusának szimbólumaként ismert. A pávatollak a megújulást közvetítik. A farktollak a násztánc után kihullnak, majd a következő évben újra kinőnek. A fehér páva az isteni vonzerőt, a lelki megvalósulást, megújulást szimbolizálja. A páva egy kígyóval a csőrében a fény sötétség feletti győzelmét képviseli.

Továbbá a pávatoll a Védák tanításában figyelmeztető jelkép. A Bhágavata Purána 2. ének 3.22. versében olvashatjuk, hogy a Legfelsőbbet nem látó szem képessége, nem különbözik a pávatollat díszítő szemektől.

Lehet, hogy a páva tollán levő szem gyönyörű, de mi haszna, ha nem látja meg mindenben, mindenütt a Legfelsőbbet és az Ő segítő szándékát. Az ilyen szem vak, mert nincs lényegi látása.

Lehet akármilyen szép is egy emberi szem, mi haszna, ha az ember nem fejleszt ki transzcendentális látásmódot, amikor is képes lesz mindig, mindenben meglátni a Legfelsőbbet.

Pávatánc

Egy pávakakas tágas farktollakkal jár bonyolult udvarlási táncot. A ritmikus pávatánc gyönyörű látvány. Mivel a párzási szezon Indiában egybeesik a monszun időszak esőzéseivel, tudják, hogy amikor a páva díszesen szétterjeszti farkát, az a sötét felhők közeledtét jelzi. Részlet Kalidász Az esős évszak című verséből, Szabó Lőrinc fordításában:

Gyönyörűek a hegyek, mikor ormuk
csókolják a vonzó fellegeket
és a pávákat a sok lezúgó pataknak
tiszteletére táncot lejtenek.

Sugaras farkát szélesen kitárva
elkezdi vidám táncát a pávahad …

A népművészet, beleértve az ősi klasszikus táncot, a Bharatanatyamot, a pávák táncának hatására különleges táncpózokat alkottak és építettek a koreográfiához.

A misztikus pávatoll

A pávatoll ragyogó színét nem a megfelelő színű pigmentek adják. A pávatollban nincsen kék és zöld színezőanyag, saját pigmentje a sötétbarna színű melanin. A színkavalkádot, a jellegzetes irizáló kék, illetve zöld színt a pávatoll vékony lemezeinek rétegződése adja, illetve a tollba bejutó fénysugarak, melyek interferencián mennek keresztül. Az így kapott fényhullám mintái adják a gyönyörű színeket, amelyeket az emberi szem lát. Az elképesztő színskála attól függően változhat, hogy milyen szögből nézzük.

Összegzés


Számos ősi szent szimbólum van, mely az isteni szférához kapcsolódik, és amelyhez tanítások fűződnek. Az indiai szimbólumok közül sok kapcsolódik a kozmosz és az idő titkaihoz. Ilyen a páva is; az időciklus jelképe.

A páva India nemzeti madara, szépsége, sajátos tartása és tánca megragadó. Mindig szerves részét képezi az ország kultúrájának, filozófiájának és művészetének. A méltóság, a teljesség, a kegyelem és a szépség szimbóluma. A hím farktollának mintázata, a “pávaszemek” igazi látásra és bölcsességre figyelmeztetnek. A páva motívum a magyar népművészetben is az egyik legősibb díszítő elemek egyike.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*