Csakravarti Radzsagopálacsári (1878-1972), ismertebb nevén Radzsadzsí, egy indiai ügyvéd, függetlenségi aktivista, politikus, író és államférfi volt. A világbéke és a leszerelés támogatójaként hevesen ellenezte a nukleáris fegyverek használatát. Gandhi kiváló harcostársa volt, harminc éves munkatársi és baráti kapcsolat fűzte őket össze. Radzsadzsi rövid életrajzát korábbi cikkünkben adtuk közzé. Álljon itt Radzsadzsi egyik fontos írása, a Jóga és jógik, mely 1968. április 27-én jelent meg a Svarajya magazinban. Szvárádzsja jelentése: teljesen független. A magazin védnöke Radzsadzsi volt, s a lap büszkén hirdette, hogy elkötelezett az eszmék és az egyéni szabadság iránt, a nemzeti érdekeket, valamint India hatalmas és ősi kulturális örökségét szolgálja.

Krisna és Ardzsuna

A szofisztikus emberek között Indiában, a képmutatók és a csalók sajnos többen vannak, mint az igazán jámborak és a valódi jógik. Meg kell mondani ezt nyilvánosan, hogy megvédjük a külföldön tartózkodó igaz személyeket, akiknek túlzott és téves elképzeléseik vannak a mai India szellemi légköréről, és akiket figyelmeztetni kell arra, hogy ne csak kiábrándultak legyenek, inkább ne hagyják magukat becsapni.

A jóga egy szakkifejezés az indiai filozófiában, amely elsősorban az emberi képességek és érzelmek fokozatosan tökéletesített koordinációját jelenti – a valóság elérése érdekében. A szent Bhagavad-gítá a legtisztább kifejtése a jóga helyes értelmezésének. A Gítá szerint a jóga az elme állapota, mely a cselekvésben való elkülönülés eredménye, békesség a nyugalomban. A jóga megköveteli a kötelességek elvégzését, együttműködve a társadalommal, de anélkül, hogy „beszennyezne” a gyümölcsöző eredményhez való ragaszkodás, és anélkül, hogy befolyásolna a bukás miatti depresszió, vagy a siker következtében az egoista lelkesedés.

A felvilágosult nemzetek életfilozófiája ugyanolyan nagy hangsúlyt fektet az anyagi ragaszkodás elkerülésére és a kiegyensúlyozottságra, mint a hindu filozófia és a jóga. India nevében nem lehet külön igényt bejelenteni, kivéve, hogy ez volt a tárgya a legnagyszerűbb magas szintű javaslatnak, és ez a legvilágosabb okfejtésű gondolat Indiában ősidők óta.

Az Isten iránti odaadás és önátadás teista megközelítése is a hindu tanok és az életmód szerves részét képezik, de közben nem sérülhet a munka fontosságára fektetett hangsúly sem, és az sem, hogy a munka a fent már kifejtett módon működik. A jóga kifejezését mindkét tanra alkalmazzák, az egyik az úgynevezett bhakti jóga, a másik a karma jóga. A jóga tanítása minden elvégzett munkát, melyhez semmilyen ragaszkodás nem fűződik, Istennek és az Ő akaratának ajánlja. Amikor ez lépésről lépésre megtörténik, amikor az egész élet meghódol Isten és az Ő akarata előtt, a karma jóga (a ragaszkodás nélküli munka) és a bhakti jóga (az odaadás és önátadás) együtt alkot egy sorrendet.

Van egy téves elképzelés, miszerint a hindu életmód alapja a fatalizmus, a szabad akarat és az erkölcsi felelősség nincs eléggé hangsúlyozva. A Gítát olvasva nyilvánvaló lesz, hogy ez egy teljesen hibás ötlet. A 3. fejezet 37-43 versei megadják a választ, mért követ el bűnt az ember, mintha kényszerítve lenne rá:

Az ember ellensége az a vágy, mely a természet rendszerének anyagi energiájából született, telhetetlenül falánk és a leggonoszabb. Ez az oka minden bűnnek. Ez az ellenség megtámadja az ember ítéletét, és használhatatlanná teszi. Mint ahogy a füst körülöleli a tüzet, és a por beborítja a tükröt, az ember ítélőképességét is beburkolja az anyagi vágy. Megragadja az érzékeket, az akaratot és végül a választás lehetőségét. Számos formában csap be, és megakadályozza a lelket a tudás elérésében. Ezért a kezdetektől fogva zabolázd meg az érzékeket, Ardzsuna herceg, és győzd le ezt a gonosz dolgot, minden tudás és megvilágosodás ellenségét. Végső soron az akarat szabályozza a lázadó érzékeket, ám az akarat vezetője a megkülönböztető képesség. Az anyagi vágy, ez a nagy ellenfél gonosz erővel támadja ezt, és használhatatlanná tesz. Felismerve a veszélyt a benned rejlő lelkierő segítségével végezd gyakorlataidat, győzd le ezt a megfoghatatlan és félelmetes ellenséget, és mentsd meg önmagad.

Ezekben a versekben világossá válik, hogy az ajánlott életmód nem fatalizmus, hanem az erkölcsi felelősség alapos és folyamatos elfogadása a gonosz gondolatok leküzdése érdekében. A jóga megköveteli a független elme karbantartását, miközben az ember részt vesz minden olyan ügyben, amely hozzátartozik a társadalmi helyzetéhez. A Gítá-ácsárja nem akar senkit elszigetelni a társadalomtól. Minden munkát a kötelesség szellemében el kell végezni. Nem szabad engedni, hogy az eredmények izgassák az elmét, mert azok nem a cselekvőhöz, hanem Istenhez tartoznak.

Jöhetnek friss feladatok, de nem szabad megengedni, hogy ez mentális izgalom oka legyen. Ezt az önzetlen és ragaszkodásmentes magatartást, az Istennek felajánlott munkát kell művelni, amíg szorgalmasan részt veszünk az élet tevékenységeiben, mint a hétköznapi emberek. „Gyakorold ezt a jógát, és képessé teszlek arra, hogy legyőzz minden nehézséget.” Ez Srí Krisna fogadalma, ezt ígéri Ardzsunának a Gítában.

Volt egy nagy pszichológiai és fiziológiai kísérlet az elmúlt generációk vallásos indiai emberei között az emberi idegrendszer lappangó lehetőségeinek fejlesztése érdekében. Ezek a kutatások természetesen keveredtek a Gítá által kifejtett jógával. Ebből nagy zavar kerekedett, különösen a külföldieknek, akik ragaszkodtak a hatha jógához.

A testi erőt fejlesztő jógagyakorlatoknak kevés köze van a valódi jógához, amit a Gítá és a többi hindu írás kifejtett. A csupán erőnlétfejlesztő jógagyakorlatok hamis állításokat és csalásokat kölcsönöznek maguknak, amelyekre e cikk kezdetén utaltam. Azok, akik követik életükben a ragaszkodásmentesség és az odaadás jógáját, nem nevezik magukat jógiknak. A helyes útmutatásnak résen kell lennie azok ellen, akik magukat jógiknak hívják. 

 

Kellár Márta

Joomla SEF URLs by Artio