A japán történelem tanulmányozása során sok meglepő adatra bukkanunk. Az ősi hagyomány a japán vallást, vagyis a shinto vallást és Buddha tanításait követte. Ezért a japán kultúra szerves része volt az erőszakmentesség.

A japán történelem etikája

Így a vegetáriánus étkezés kultúrája olyan mélyen gyökerezett, hogy kitaszította azokat, akik ezt megszegték. Így került a burakumin osztály a japán társadalom aljára. A kitaszított pária csoportot hóhérok, vágóhidakon dolgozók, hentesek, tímárok alkották. A japán történelem e közel 1500 éves diszkriminatív jellemvonása 1871 óta tiltott. Mégis mind a mai napig hátrányos megkülönböztetésben részesül az, akinek bármi köze van a megvetett hentes- és tímármunkához.

Kellár Márta írása

A japán kultúra vegetáriánus történelme

675. május 8-i rendeletében Tenmu császár betiltott minden húsfogyasztást Japánban. Néhány minisztert, akik ezt ellenezték, száműztek egy magányos szigetre. A császár nagyon szigorú volt az irányadó elv betartatásában.

A japánt kultúra az emlősök gyilkosát rendkívül bűnösnek tartotta, madarak elpusztítóját mérsékelten bűnösnek, a halak megölését kisebb bűnnek. A japánok ettek bálnát, ma már tudjuk, hogy emlős, de abban az időben csak nagy halnak tartották. Különbséget tettek a háztartásban nevelt állatok és a vadon élők között. Megölni egy vadállatot, például egy madarat bűnös cselekedet volt.

Azonban egy olyan állatot megfosztani az életétől, amely a születéstől a gazdaságban nevelkedett, azt olyan gyalázatos tettnek tekintették, mely egyenértékű volt egy családtag meggyilkolásával. Ezért a japán kultúra étrendje többnyire rizs vagy másfajta gabona, zöldségek, tészta, hal és gyümölcs volt. Minden egymást követő császár rendszeresen megerősítette az állatölés tilalmát, amíg a 10. században már szó sem esik a húsevésről.

A Heian-korból fennmaradt az Engishik nevű könyv, mely jogi szokásokat tartalmaz. Itt olvasható, hogy ha valaki megszegve a törvényt, evett húst, vezeklésként akár három napig is koplalnia kellett.

A későbbi századokban az Ise Shrine még szigorúbb szabályokat állított: aki húst evett, annak 100 napig kellett böjtölnie, aki csak közösen étkezett olyannal, aki húst evett, annak 21 napig, és aki olyan valakivel evett, aki már evett egy húst fogyasztó emberrel, annak 7 napig. Ily módon a középkori japán kultúra több módon is szűrte az erőszakot, az állatvédelem pedig komoly bűnbánatot írt elő.

A szamurájok a japán történelem fontos szereplői

Katonai képességeik és büszke sztoicizmusuk, mellyel szembenéztek a halállal, kifejlesztett egy fegyelmezett kultúrát. Hasonlóan, mint az indiai társadalom az indiai harművészet hiteles szereplőit, a japán történelem hosszú évszázadokon keresztül a társadalom elitjébe emelte a szamurájokat.

Valódi életükről nem sokat tudunk, de az biztos, hogy a harcművészetek mellett több más művészeti ágban is otthonosan mozogtak.

A híres szamuráj japán harcost a világhírű filmrendező, Akira Kuroszava alkotásaiból ismerte meg a nyugati nagyközönség, majd James Clavell egyik legnépszerűbb bestseller regénye, A sógun az, ami bepillantást ad a szamurájok életébe és a japán kultúrába.

Az író valódi személyről mintázta főszereplőjét. Egy navigátorról. A feljegyzések szerint ő volt az első angol, aki japán földre lépett. William Adams 1613-ban érkezett meg, később Miura Andzsin néven Tokugava sógun tanácsadója lett.

A japán történelem érdekessége, hogy az angol úriember teljesen átvette a japán életformát, és amikor sok évvel később találkozott honfitársaival, meghívásuk ellenére sem közöttük, a nyugatiak szállásán tartózkodott. A regény szemléletesen bemutatja, hogy a japán kultúra népe, és általában keleti emberek rendszeres napi tisztálkodása nyugaton akkor még ismeretlen volt, így a szamurájjá lett férfi számára az angolok büdösek voltak.

A nyugatiak megjelenése a japán történelem mérföldköve

Aztán megjelentek az európai misszionáriusok és kereskedők, majd az amerikai hadihajók, és Japán történelme teljesen más fordulatot vett. Hosszú téma, érdemes utána olvasni. Két kiváló szamuráj hadvezér, Toyotomi Hidejosi és Tokugava Ieyasu neve mindenképpen említésre méltó a japán történelemben. Nemcsak Japán egyesítéséért küzdöttek, hanem az állatvédelemben, a vegetáriánus kultúra továbbörökítésében is kimagasló szerepük volt.

Átugorva jó néhány századot láthatjuk, hogy a vörös húsok fogyasztása a Meidzsi-restaurációig (1867) nem vált általánossá. Eleinte még a Meidzsi-korban is csak a felsőbb osztályok körében terjedt el. Úgy gondolták, a hús erősebbé teszi őket, mert a nyugati agresszió ezt a következtetést sugallta.

Emlékezzünk rá, hogy a függetlenségre törekvő Indiában is – néhány indiai nacionalista révén – volt egy irányzat, mely el akarta dobni a régi hagyományokat, és népszerűsíteni a húsevést. Azt hitték, a húsevő britek erősebbek, ezért tudták meghódítani Indiát és uralkodni rajta. Gandhi azonban megvédte az ahimsza, az erőszak-mentesség elvét, és be is bizonyította, hogy az önkontroll a legnagyobb erő.

 

A japán társadalom alja: burakumin bőrművesek

Burakumin bőrművesek 1873-ból

 

A japán társadalom kitaszítottjai: burakumin sors

A burakumin egy elkülönített közösség tagja. A japán társadalom alján álló kitaszított csoportot hóhérok, vágóhidakon dolgozók, hentesek, tímárok alkották. A lassan változó társadalmi magatartás – különösen vidéken – azt jelentette, hogy a vágóhídi munkásokhoz a helyi lakosok ellenségesen viszonyultak, mivel vallásuk és világnézetük meggyalázóit látták bennük.

Így a japán társadalom jelentős része mind a mai napig elhatárolódik azoktól, akik a fentebb felsorolt foglalkozást űzik, sőt azoktól is, akik ilyen családba születtek.

Itt is bebizonyosodott, hogy az egyén és a közösség is felelős a tetteiért, melynek visszahatása messzire nyúlhat. A burakuminok megvetettsége napjainkig a japán társadalom problémája. E lenézettség miatt mind a mai napig százával, ezrével szenvednek emberek, egyének és egész családok is.

Hogyan szülte meg a japán történelem a negatív diszkriminációt?

A shinto vallás tisztátalannak tartotta az állatmészárlással kapcsolatos tevékenységeket. Buddha tanításai is az erőszak-nélküliség elvét vallották. Követői 1500 éven keresztül elhatárolódtak azoktól, akik hentesmunkát végeztek. Ezek a gyökerek kitéphetetlennek tűnnek. Bár a diszkriminációt1871-ben jogilag megszüntették, de ez a mindennapi gyakorlaton keveset változtatott.

Burakumin közösségek ma is léteznek, hivatalosan hatezer elkülönített, gettószerű településről tudnak. A japán családi nyilvántartó rendszer lehetővé teszi, hogy generációkra visszamenőleg ki lehessen nyomozni egy burakumin eredetét. A széles körben elterjedt előítéletek 2-3 millió embert érintenek.

Származásuk házasságkötéskor vagy munkavállaláskor negatív diszkriminációt vált ki. Számtalan család detektívügynökséget bíz meg azzal, hogy gyermeke számára derítse ki a leendő házastárs múltját. 1975 novemberében a Buraku Felszabadító Liga tudomására jutott, hogy létezik egy 330 oldalas könyv, „egy átfogó lista”, s annak másolt példányai, melyet titokban több ezer példányban értékesítettek.

Az összes buraku település helyét tartalmazza, és olyan cégek is, mint a Toyota, Nissan, Honda és a Daihatsu, valamint több ezer személy vásárolt belőle. Bár a könyv értékesítését betiltották, számos példányban továbbra is jelen van,1997-ben, egy magánnyomozó cég is reflektorfénybe került miatta. 2001-ben Aszó Taró, a későbbi miniszterelnök riválisára utalva azt nyilatkozta, hogy „egy burakumin soha nem lehet Japán miniszterelnöke”.

Összefoglalás

Végletes ellentmondás, a feldolgozhatatlan múlt kettőssége, hogy az ilyen emberek közül jó néhányan hosszú évekig alapos képzést kapnak, mert a világ legdrágább marhahúsát adó, wagyu és kobe marhát trancsírozzák. Ezt ma már szívesen fogyasztják a modern Japánban, de külföldre is egyik fontos exportcikk.

Maga a burakumin szó eleinte falusi embert jelentett, majd a tisztátlan munkát végzőket, például a henteseket, akikre az eta kifejezést (jelentése: „hatalmas mocsok”) használták. A bűnözőket pedig hinen-nek, „nem emberinek” hívták. Mindkét csoport tagjainak elkülönített falvakban kellett élniük, idővel összeolvadtak – ők lettek a burakuminok. Még ma is a társadalom alján, megvetett származásúként élnek.


Bár a japán társadalom egyik tabu témája, de az alvilág tagjainak mintegy 70 százaléka is burakumin származású. A Yamaguchi-gumi, a legnagyobb Yakuza szindikátus Japánban. Egy ex-tagja azt vallotta, hogy csupán ennek 60 százalékát burakuminok alkotják.

Lelki szempontból nagyon tanulságos lehet, ha az ember felismeri, mennyire káros, ha egy rossz döntést még rosszabbal akarnak helyrehozni. A japán világnézet a konfucianizmus, buddhista és shinto vallás összeolvadásaként hangsúlyozta a hagyományokhoz való hűséget. Alapvetően a vegetáriánus étkezést tartotta erkölcsösnek, de nyugati hatásra ez felborult. A japán történelem etika tanítását azonban nem tudták teljesen kiölni az emberekből.

 

 

Joomla SEF URLs by Artio