Leveles Zoltán írása

Amikor Krsnáról beszélünk, akkor a védikus irodalom értelmében kell őt elfogadnunk: Krsna Maga Isten. Viharos körülmények között, a mai Delhitől 160 km-re található Mathura városban jelent meg 5000 évvel ezelőtt. Tudatosan használom a születés helyett a megjelenés kifejezést, ui. ha Krsna Maga Isten, akkor hogyan születhetne? Ha valamikor megszületne, akkor nem lehetne Isten, mert Isten örökkévaló. Krsna Földi élettörténetében a védikus irodalom +

 

 

 

 

 

 

 

alászállásáról beszél. Vagyis eredeti formájában alászállt, eljátszva különféle szerepeket hívei megörvendeztetésére. Eljátszotta megszületését és gyermekkorát, hogy hívei olyan intenzitással szerethessék Őt, mint ahogyan a szülők csintalankodó kisdedjeiket, játszótársak a pajtásaikat. Sokkal közelebbi és intenzívebb kapcsolat Istennel a vele hancúrozó gyerekek, vagy éppen az Őt megdorgáló szülőkkel való viszonya, mint az imádott Mindenható Urat félelemmel, de legalábbis tisztelettudó fenntartással közeledő hívőé. Egyfajta játékról beszélünk. Mint ahogyan mi is szeretünk játszani, mert játék közben új világ tárul az ember elé.

Krisna gopik között

Krsna Mathurából átkerült Vrindávanba, ahol 12 éves koráig maradt. Mindenféle pajkos játékokat és csínytevéseket talált ki. Képes volt vajat csenni, hogy azt barátai és a majmok között szétossza, s máskor helyreigazított egy-egy ellenségeskedőt. Ha csak tehette azonban, mint minden gyermek szívesen játszott a barátaival, a tehénpásztorfiúkkal és a tehénpásztorlánykákkal.

Ha Krsnáról beszélünk, nem kerülhetjük el az elválás fogalmát. Krsna hívei Krsnára és a gópikra, mint az elválás fájdalmától megbabonázottakra emlékeznek. Elragadóbbnak vélik az Istentől való elválásban az Ő társasága után vágyakozó hívek szeretetét: Krsna hiánya miatt a gópik sajgó szíve legkedvesebbjük iránt epekedik.

Nem véletlen, hogy Krsna 12 évesen elhagyta Vrindávant. Ezzel szerette volna megmutatni a gópikkal való kapcsolatának lelki mivoltát. A védikus irodalom óva int bennünket Krsna tetteinek világi megítélésétől. Félreértelmezéseivel elefántként a porcelánboltban könnyen lesöpörhetjük a polcról a valódi értékeket, s azokat a nemkívánatos anyagi szennyeződésekkel összekeverve visszakanyarodhatunk az illúzió bűvkörébe, hogy végül a védákkal megerősítve érezve magunkat, jogot formáljunk a környezet, jelen esetben a másik nem kihasználására. Mindez a védikus tanítások lényegét ismerő bölcsek végkövetkeztetésével megegyező fejtegetés.

Az úgynevezett „tudományos körökben" nyilvánvalóan találkozhatunk más megközelítéssel is. Ha azonban valaki nem ismeri a valódi tartalmat, akkor az egész védikus kultúra értelmét veszíti. Mi értelme volna egy playboy-istenképnek? Hiszen akkor nem kellene igyekeznünk lelki törekvéseinkben, mert a szoknyavadászat nem igényel különösebb tudományt. Bárki, mindenféle előképzettség nélkül képes a csábításra. Ezért is sajnálatos, ha félreértelmezik ezeket a bensőséges tanításokat. Illetve, ha valaki mégis az érzéki élvezetet választja, annak rendelkezésére áll a Káma-szútra.

Nagy hiba volna összekeverni a Káma-szútrát az istenszeretettel. S ezt a hibát a világirodalom remekei közül is elkövették többen, amikor az óind irodalomhoz nyúltak. Lehet, hogy stilisztikailag és hangtanilag jól visszaadják az eredeti művet, de tartalmuk a műfordító legnagyobb jóindulata ellenére is elferdített.

Mire taníthatna bennünket Krsna és a gópik története, ha kapcsolatuk világi volna? A lelki gyakorlatokat komolyan folytató törekvő megtapasztalhatja, hogy az anyagi világban legnagyobb élvezetnek számító nemi öröm nyomába sem ér a lelki megbékélés folyamatában tapasztalt transzcendentális íznek. Aki a transzcendenst megszeretné tapasztalni, az óvakodjék a felszínes és téves megítéléstől.

 

Joomla SEF URLs by Artio