A dél-indiai Tirupati városában a Báládzsí (Krsna egyik neve) templom a leglátogatottabb istentiszteleti hely a világon. A zarándokok száma egy átlagos napon 25-50 ezer, a hétvégeken és ünnepnapokon több mint 100 ezer, egy év alatt közel 20 millió. (A Vatikán évente 4-5 millió látogatót fogad.)

Báládzsí

A templom gyönyörű környezetben, egy dombtetőn épült, és nemcsak arról híres, hogy a világ leggazdagabb temploma, hanem arról is, mennyi ételt osztanak ki, s nem utolsó sorban a környezetbarát szervezettségéről. Sőt, van még valami, amiért kiemelkedő szerepe van, no, de előbb nézzük meg az előbbieket.

Miután az oltáron felajánlották az ételt az istenségnek, egy részét ingyen kiosztják a zarándokok között, egy része pedig megvásárolható. Indiában a templomok környékén nincs éhező ember. Naponta 70000 ladut (pirított, őrölt hüvelyesekből vagy szezámmagból álló édes golyót) készítenek a templom belsejében lévő konyhákban, ahol 30 szakács és sok kisegítő dolgozik. Nagy mennyiségű mazsola, kesudió és kardamom mellett 3 tonna urad dált (babféle), 6 tonna cukrot, 2,5 tonna ghít (tisztított vaj) használnak fel. Kisebb mennyiséget más édességekből is csinálnak, a mintegy 3000 adag különlegesség mellé. A belső konyhában több mázsa rizskészítményt (rizs és hüvelyesből álló ételt, zöldséges rizst, joghurtos rizst, édes rizses pudingot, süteményt stb.) állítanak elő naponta.

Úttörő erőfeszítést téve az energia-megtakarítás terén a napenergiát nemcsak a főzésben hasznosítják, hanem a víz melegítéséhez is, így gondoskodva a hívek tisztálkodási feltételeiről. Napelemes lámpákat használnak, és szélmalmok által termelt energiát, valamint folyamatosan bővítik a víz újrahasznosításának lehetőségét. Tirupati egy paradicsom, gazdag növényzettel, a hegyekben tilos a műanyagok használata, és folyamatosan tervezik az erdészeti fatelepítést.

India több templomában hagyomány, hogy a hívek áldozati felajánlásként levágják hajtincseiket. Az egyik leghíresebb hely a Báládzsí templom. Férfiak és nők egyaránt áldozatként mutatják be az egyben levágott, hosszú hajfonatukat, egy erre a célra kijelölt edénybe téve azt. A templom személyzete összegyűjti, értékesíti, a pénzt pedig a templom fenntartására fordítja. Több millió dollár értékben adnak el hajat, pedig nagyon keveset kérnek egy fontért (nagyjából fél kilóért). A kereskedők természetesen busás haszonra tesznek szert az amerikai és európai vevők által. A legkülönbözőbb indiai templomokon keresztül csak az Egyesült Államokba havonta több tonna haj érkezik.

Bármilyen formát kialakíthatnak belőle, még színezik is a levágott hajkoronát. Erre a szakértők szerint az indiai haj a legalkalmasabb, hiszen az ottani emberek nemigen használnak kemikáliákat a hajápoláshoz, ezért erős, természetes a hajuk, jól bír minden utólagos alakítást. Egy különleges eljárással, miután a fekete hajszálakból lassan eltávolítják a pigmenteket, világosszőke, erős szálú hajat is kaphatnak.

Gondoljunk csak bele! A keleti féltekén egy egyszerű falusi asszony, lemondásként, szívbéli áldozatként vagy Isten felé szálló köszönetképpen gyönyörű hajfonatát áldozza fel a templomban. A nyugati világ méregdrága szalonjaiban pedig ebből egy híres filmcsillag, milliárdos asszony vagy manöken póthaja készül. (Megjegyzés: egy minőségi alapanyagokból készült hajhosszabbítás a budapesti exkluzív fodrászatokban is 100 ezer forint körül kezdődik.)

Kelet-nyugat kapcsolatában mindig is elgondolkodtató az érték és ár szavak jelentése...

Joomla SEF URLs by Artio