apolloniusz india
Egy misztikus görög az időszámításunk kezdetén


Apolloniusz végig vándorolta a fél világot, gyógyítóként és tanárként egyaránt elismerést kapva mindenütt. Indiába többet nem tért vissza, a szellemi és testi gyógyításnak szentelte életét, írt egy könyvet az asztrológiáról.
Érdemes egy kicsit belepillantani abba a korba, amelyben fiatal kora után élt. Azokban az években, amikor átvészelte Róma császárainak tébolyát, nem a véletlen vagy a szerencse védte, hanema gondviselés, valamint egyedülálló misztikus képességei.
Bár filozófusként nem politizált, mégsem hagyhatta szó nélkül Néró szörnytetteit, s a maga módján szervezkedett a bomlott elméjű császár ellen.Amikor az őrült Néró üldözni kezdte a filozófusokat, Apolloniusz is vád alá került, de hermetikus képzettsége révén képes volt törölni az ellene kiadott írást, s elmenekült.

Jónéhány évvel később a másik 
idióta, Domitianus fordult elleneA gyűlölt Domitianus császár, aki istennek szólíttatta magát, és száműzte Rómából a számára veszélyt jelentő filozófusokat, ebben az időben már hatalmas besúgórendszert épített ki, a kivégzések és vagyonelkobzások egymást követték. Apolloniusz is börtönbe vetteti, bilincset rakat rá, s levágatja ősz haját és szakállát. A bírósági tárgyaláson barátai figyelmeztetik, hogy nincs értelme védőbeszédét elmondani, mert az ítélet már megszületett. A bölcs azonban nem veszti el lélekjelenlétét, közli a császárral, hogy nincs hatalma ahhoz, hogy megölje őt, s az egybegyűltek legnagyobb megdöbbenésére egyszerűen eltűnik közülük. Indiában az ilyen jógikus képesség nem számított különlegesnek, de Rómában nem volt erre példa. Megmagyarázhatatlan módon (ma talán azt mondanánk: valószínűleg a kollektív szuggesztió segítségével) eltűnt mindenki elől, s a bíróság felmentette.

Domitianus őrjöngéseinek később a rárohanó összeesküvők vetettek véget, akik tőrrel megsebesítették, majd megfojtották.
Apolloniusz éppen Efezusban tartózkodott, filozófiai iskolája parkjában, amikor beszéd közben hirtelen elnémult, egy szörnyű pillantást vetett a földre, majd így szólt: Bátorság, mert e napon megölték a zsarnokot.

Tanítványai néhány napig kétségek közt és bizonytalanságban vergődtek, de hamarosan megérkezett a hír, mely megerősítette, hogy pontosan abban az időben gyilkolták meg a vérengző császárt, amikor Apolloniusz felkiáltott.

Apolloniusz őszinte ember volt, aki követőinek megtanította a létezés fontos elemét, a lélek halhatatlanságát, de óvatosan tanított. Úgy vélte, a valóság túl megtévesztő azoknak, akik még nem tapasztaltak magasabb igazságokat. Először a lélekről kell tudomást venni. „Amikor a test kimerül – mondta –, a lélek szárnyal az éteri térben, tele megvetéssel a kemény, boldogtalan anyagi élet iránt, melyben szenvedett.”
Az ókori történetírók közül néhánynál felleljük azokat a nép körében elterjedt történeteket is, amelyek különös egyéniségével vagy látomásaival kapcsolatosak.
Amikor kigyógyította az alkoholizmusból a fiatal asszír uralkodót, elmagyarázta neki, hogy „Isten mindazoknak meg akarja adni az egészséget, akik el akarják fogadni ezt az ajándékot.”
Delphi papjaival kapcsolatban kijelentette, hogy a papok vérrel tisztátalanná teszik az oltártA vadászatra induló király meghívását így utasította vissza: Elfelejtettedóh király, hogy én soha nem veszek részt még az állatáldozatokban sem. Sőt! Nem öröm számomra az állatok bántalmazása, sem fogságban tartása, mellyel megsértik a természetüket.
Amikor az egyiptomi pap előtt helytelenítette a bikák feláldozását, a szertartást végző kicsit arrogánsan megkérdezte tőle: Ki annyira okos, hogy ki tudja korrigálni az egyiptomi rítusokat?” Apolloniusz válasza: „Bárki, akinek van egy kis eszebárki, aki Indiából jött.” Philosztratosz, Apoll. V. 25.)

Ugyancsak az életrajz 5. könyvében olvashatjuk azt a szép történetet, mely egy, a sok hasonlóan misztikus anekdota közül. Egy szelíd növényevő oroszlánról szólaki nagyon gyengéd és szeretetteljes és annyira tiszta állat volt, hogy még a templomokba is beengedték. Álljon itt a történet egy mai feldolgozásban.

Részlet Hernádi Gyula: Lélekvándorlás c. könyvéből

„Tyanai Apolloniusz, orvos, asztrológus és filozófus, a Krisztus utáni első évszázadban Kappadokiában élt, és Püthagorasz tanai terjesztésének, megőrzésének szentelte életét.
Idős korában elvándorolt Indiába is, hogy ott tanulmányozza a lélekvándorlást, mert mint nagy példaképe, Püthagorasz, úgy ő is megvolt győződve a reinkarnáció-tan igaz voltáról. Apolloniusz élete végéig nagy tiszteletnek örvendett a nép körében, szinte szentként magasztalták.

Alexandriában egy nap látta, amint egy koldus kötélen vezeti a templomba sovány, mutatványként használt oroszlánját. Amint az állat Apolloniusz elé ért, lefeküdt eléje, és elkezdte nyaldosni a lábát. Az emberek, akik ezt látták, csodálkoztak és megkérdezték: „Mit jelentsen ez? Mintha az oroszlán ismerne téged! Valóban így van?”
Apolloniusz a következőket válaszolta: „Ez az oroszlán itt arra kér engem, áruljam el annak az emberi léleknek a nevét, amely benne rejtőzködik. Ennek a léleknek a neve Amasis. Király volt Egyiptomban.”
Amint ezt elmondta, az oroszlán elkezdett zokogni. Könnyek ömlöttek a két szeméből.
A filozófus megsimogatta az állat sörényét és azt mondta a körülállóknak: „Azt hiszem, ezt az oroszlánt el kell vinni Leontopolisba (Oroszlán város), hogy ott élhessen a templomban. Egy királyhoz, akinek a lelke egy királyi állatba költözött, nem méltó, hogy koldusként tévelyegjen ide-oda a világban!”
Senki sem mert Apolloniusznak ellentmondani, a papok sem, de még a koldus sem, pedig ő a kenyérkeresetét veszítette el. Így került aztán az oroszlán a leontopolisi templomba.”

Apolloniusz kétségkívül jelentős műveiből sajnos csak egy töredék, s jó néhány neki tulajdonított, de kétes hitelű levél maradt fenn. Halála éppoly misztikus, mint élete. Egyesek azt mondják, hogy Efezusban valamelyik este elhagyta házát, ahol két szolgájával élt, és soha nem lépett be újra. Mások azt állítják, fizikai testének eltűnésére a Dictünna templomban került sor, ahol éjszakai meditációját töltötte. Bár korának rendkívül ismert embere volt, soha senki nem hallott a sírjáról, miként azt sem tudta senki sem, hol halt meg Püthagorasz.

Joomla SEF URLs by Artio