Egy misztikus görög az időszámításunk kezdetén

apolloniusz india

Tyanai Apolloniusz (aki számára a bölcselet az ihlet állandó állapota), India felé tartott. A gondolkodók közül ő volt az utolsó nyugati követ, utána évszázadokon keresztül nem lépte át a határt hasonló utazó.

Ebben az időben a római birodalomnak már komoly vámrendelkezései voltak. A határszéli Zeugma városának tisztviselője feltette a szokásos kérdést: Mit visz magával? Apolloniusz magától értetődő természetességgel válaszolt: „A Mértékletességet, Igazságot, Erényt, Önmegtartóztatást, Bátorságot és Béketűrést."

A vámos (aki természetesen nem ismerte fel a híres férfiút), rögtön elé tette a korabeli vámárú-nyilatkozatot, hogy töltse ki. Ugyanis a felsorolt görög szavak nőneműek, s mivel mindenki magából indul ki, a hivatalnok meg volt győződve, hogy jó fogásra lelt, mert ez az illető számtalan rabnője társaságában utazik. A nagy vámbírság reményében felszólította a bölcset, hogy írja be valamennyi rabszolgáját. A filozófus mosolyogva válaszolt: „Ez nem megy. Ezek nem a rabszolgáim, hanem az úrnőim." (Philosztratosz, Apoll. I. 20.)

Példaképe, Püthagorasz is megtette ezt az utat korábban, s a kései tanítvány, mestere útvonalát követte.

Az egyik régi templom mellett találkozott egy kissé őrült pappal, aki vendégül látta éjszakára, majd másnap reggel felajánlotta neki temploma régi kincsét, amit eddig őrizgetett. Néhány vékony rézlemez volt, amelybe számokat és diagramokat vágtak. Az őrült pap (bár számára érthetetlen volt) féltékenyen őrizte, de abban a pillanatban, hogy meglátta Apolloniuszt, felismerte benne azt, aki méltó rá. A felkelő nap fényében Apolloniusz megfejtette a rézlapok rejtélyét: Püthagorasz utazásának kódolt leírását, mely jelzi a sivatagok, a magas hegyek és a folyók vonulatát. Ennek alapján pontosan látta maga előtt a tízezer kolostor helyét, amit el akart érni, azon férfiak lakhelyét, akik tudják az igazságot.

Ninivében egy Damisz nevű férfi szegődött melléje, aki abban a pillanatban, hogy meglátta a filozófust, felállt, tisztelgett, és ettől kezdve gazdájának tekintette őt. Mivel mindenképpen vele akart tartani, dicsekedett, hogy mindazon országok nyelvét beszéli, melyen keresztül kell menniük. Apolloniusz mosolyogva válaszolta: ő nemcsak e nyelveket ismeri, de megérti a csendet is. Damisz kicsit később rádöbbent, hogy Apolloniusz nemcsak a csillagokból tudott olvasni, de értette a madarakat is. (Philosztratosz azt állítja, hogy ő is hallotta ezt a történetet.) Ugyanakkor Damisz számára elsősorban nem földi, leginkább lelki útmutatóként vált fontossá. Később így nyilatkozott róla: Apolloniusz egyszerre hatott rám, mint a teljes bölcsesség és okosság, a józanság és az igazi kitartás megtestesítője.

Apolloniusz végre elérte a bölcsek országát, Indiát. Míg más ősi civilizációk már régen megszűntek, az indiai civilizáció a forradalmi változások ellenére tovább nőtt. Így nem különös, hogy jó néhány görög bölcsnek volt személyes tapasztalata Indiával kapcsolatban: vagy ottani látogatás, tanulmányút, vagy az onnét érkező mesterektől, első kézből vett információk révén.

Apolloniuszt mindenütt tisztelettel fogadják. Philosztratosz szerint: „Ha egy városba érkezett, megkereste a templom papjait, filozófiai eszmecserét folytatott velük."

India és a Nyugat közti kapcsolat egyik láncszeme az ősi Taxila vagy Takshila volt (lásd: Takshila, a világ első egyeteme c. cikkünket), a tanulás és a kereskedelem híres központja. Egyes történészek szerint még Buddha is tanult itt. Alapításának érdeme a híres királynak, Ráma családjának leszármazottait illeti. Azt mondják, hogy a védikus irodalom egyik kimagasló alkotását, a teljes Mahábháratát először itt, Takshilában szavalták el. A város két részre oszlott, a keleti, lakott területre, a nyugati rész pedig egy ünnepélyes funkciót töltött be. A régészek jelenlegi ismeretei szerint itt vannak a legrégebbről ismert hindu szentély nyomai.

Apolloniusz találkozott Takshila uralkodójával is. A fennmaradt enlékekben kiemelik azt a társalgási témát, mely arról az emberről szólt, aki ura önmagának, akinek mindig nyugodt az álma és tiszta az ébredése, mert nem zavarja meg a bor. A király búcsúzóul ajánlólevelet írt a bölcsek vezetőinek, mert Apolloniusz következő célállomásként a Himaláját jelölte meg. Útközben megnézte azt az oszlopot, melynek felirata szerint: Alexander léptei megálltak ezen a ponton. Ugyanis Nagy Sándor annak idején csak eddig jutott el. (Philosztratosz, Apoll. II. 43.) A Himalája felé tartva megcsodálta a fantasztikus tájat, mely szétterült előtte.

(Folytatása következik)

Előző rész>>