Augusztus 20. és az óind államszervezés (befejező rész)

Tanulmányok

Tanulhatunk az óind államszervezés példájából. Az első részben egy remek bráhmana minisztert, az időszámításunk előtti III. században élt Csánakját mutattuk be. Most egy remek könyv és két kiváló uralkodó következik.

Pancsatantra

A Pancsatantra egy mai napig is élő “szakkönyv”, mely semmit sem veszített népszerűségéből. Csánakja idejénél kissé később keletkezett.

A hagyomány szerint élt Dél-Indiában egy király, akinek három nehéz felfogású fia volt. Nem tudták elsajátítani az uralkodás tudományát, mely abban az időben tizenkét éves komoly képzést jelentett. Az aggódó király egyik minisztere azt tanácsolta, hogy a királyfiak csak a tankönyvek lényegét tanulják meg, s meg is nevezte azt a tudós bráhmanát, aki képes ilyen művet írni. Így született meg a Pancsatantra, az öt könyvből álló gyűjtemény, mely attól kezdve a fiatalság nevelésére szolgált India határain túl is.

A világirodalom e népszerű bölcseleti műve közel hatvan nyelven, többszöri fordításban jelent meg, mesék, történetek formájában beszél a helyes cselekvésről. Pl. a pénz hatalmáról szóló verseinek tökéletes éleslátását, s annak művészi megfogalmazását Szophoklész vagy Shakespeare hasonló soraival tartják egyenrangúnak. Témái változatosak, s helyenként versek foglalják össze a mondanivalót:

“Aki nem segít az ellen szorongatta, szegény népen, Nem király az, de a halál a királynak köntösében.”

“Erény nélkül egészen úgy él az ember, mint az állat: Eszik, iszik, párosodik. Egyebet mit is csinálhat?”

A Pancsatantra Magyarországon

Magyarországon a Pancsatantra először a XVII. sz-ban vált ismertté, Apafi Mihály erdélyi fejedelem tolmácsa révén, aki egy török változatból fordította. Ma már a szanszkrit eredeti magyar megfelelője is olvasható.

Pariksit Maharádzs, a kiváló uralkodó

Végezetül meg kell említenünk az óind kultúra egyfajta történelemkönyvének is felfogható Bhágavatamot. Konkrétan az államformáról, politikai erkölcsről szóló tanítását. Több uralkodó életét, sikerét, bukását is bemutatja, de ezek közül messze kiemelkedik Pariksit Maharádzs.

Szerette népét, mindig igazságosan lépett fel, de ügyelt rá, hogy mindenki végezze saját kötelességét és ne térjen el az erény útjáról. Mikor megkezdte uralkodását a bölcsek legjobbjaival vette körül magát, akik mind önmegvalósított személyek voltak, s nagyon jól tudták, hogyan kell kormányozni egy birodalmat ahhoz, hogy minden élőlény (nemcsak az emberek!) boldog legyen.

A hedonista életfelfogásnak még csak az árnyéka sem vetődött rájuk, s jól tudták mi az emberi élet küldetése. S mivel elégedett polgárok soha nem lázadnak a király ellen, az a sok ezer évvel ezelőtti korszak méltán nevezhető aranykornak, az anyagi elégedettség, a szellemi gyarapodás és a lelki fejlődés korának.

Prahlád, a tiszta szívű herceg

A Bhágavatamban, ebben a többkötetes műben olvashatunk Prahlád Maharádzsról is. Arról az ifjú hercegről, akinek apja által felfogadott tanárai hiába próbálták neki a diplomácia és politika szövevényes útjait vezérlő életelvvé tenni. Prahlád mindvégig kitartott az erény és a tiszta vallás mellett. Így aztán apa és fia közti viszály ugyancsak kiélesedett. Amikor Prahlád trónra került, az ország felvirágzott.

Az államigazgatás vagy a politika is egy tudomány. Lehet jól s rosszul végezni. De a modern társadalomtudomány sajnos csak ritkán tekint a múlt tanulságai felé. Ilyen kivétel dr. Arnold Toynbee történész is:

“Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az emberiség történelmének jelenlegi fejezete, ami nyugati módra kezdődött, szükségképpen indiai módra, lelki értékek köré csoportosulva kell, hogy végződjék, hacsak nem az egész emberi faj végpusztulását akarjuk választani.”

Az első részért kattintson ide>> Augusztus 20. és az óind államszervezés (1. rész)

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*