A másik, a mai napig is élő "szakkönyv" (mely semmit sem veszített népszerűségéből) a kissé később keletkezett Pancsatantra. A hagyomány szerint élt Dél-Indiában egy király, akinek három nehéz felfogású fia volt, akik nem tudták elsajátítani az uralkodás tudományát, amely abban az időben tizenkét éves komoly képzést jelentett. Az aggódó király egyik minisztere azt tanácsolta, hogy a királyfiak csak a tankönyvek lényegét tanulják meg, s meg is nevezte azt a tudós bráhmanát, aki képes ilyen művet írni. Így született meg a Pancsatantra, az öt könyvből álló gyűjtemény, mely attól kezdve a fiatalság nevelésére szolgált India határain túl is. A világirodalom e népszerű bölcseleti műve közel hatvan nyelven, többszöri fordításban jelent meg, mesék, történetek formájában beszél a helyes cselekvésről. Pl. a pénz hatalmáról szóló verseinek tökéletes éleslátását, s annak művészi megfogalmazását Szophoklész vagy Shakespeare hasonló soraival tartják egyenrangúnak. Témái változatosak, s helyenként versek foglalják össze a mondanivalót:

"Aki nem segít az ellen szorongatta, szegény népen, Nem király az, de a halál a királynak köntösében."

"Erény nélkül egészen úgy él az ember, mint az állat:

Eszik, iszik, párosodik. Egyebet mit is csinálhat?"

 

Pancsatantra

Magyarországon a Pancsatantra először a XVII. sz-ban vált ismertté, Apafi Mihály erdélyi fejedelem tolmácsa révén, aki egy török változatból fordította. Ma már a szanszkrit eredeti magyar megfelelője is olvasható.

Végezetül meg kell említenünk az óind kultúra egyfajata történelemkönyvének is felfogható Bhágavatam államformáról, politikai erkölcsről szóló tanítását. Több uralkodó életét, sikerét, bukását is bemutatja, de ezek közül messze kiemelkedik Pariksit Maharádzs.

Szerette népét, mindig igazságosan lépett fel, de ügyelt rá, hogy mindenki végezze saját kötelességét és ne térjen el az erény útjáról. Mikor megkezdte uralkodását a bölcsek legjobbjaival vette körül magát, akik mind önmegvalósított személyek voltak, s nagyon jól tudták, hogyan kell kormányozni egy birodalmat ahhoz, hogy minden élőlény (nemcsak az emberek!) boldog legyen. A hedonista életfelfogásnak még csak az árnyéka sem vetődött rájuk, s jól tudták mi az emberi élet küldetése. S mivel elégedett polgárok soha nem lázadnak a király ellen, az a sokezer évvel ezelőtti korszak méltán nevezhető aranykornak, az anyagi elégedettség, a szellemi gyarapodás s a lelki fejlődés korának.

Ebben a többkötetes műben olvashatunk Prahlád Maharádzsról is, arról az ifjú hercegről, akinek apja által felfogadott tanárai hiába próbálták a diplomácia és politika szövevényes útjait vezérlő életelvvé tenni, ő mindvégig kitartott az erény és a tiszta vallás mellett. Így aztán apa és fia közti viszály ugyancsak kiélesedett.

Az államigazgatás, a politika is egy tudomány. Lehet jól s rosszul végezni. De a modern társadalomtudomány sajnos csak ritkán tekint a múlt tanulságai felé. Ilyen kivétel dr. Arnold Toynbee történész is: "Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az emberiség történelmének jelenlegi fejezete, ami nyugati módra kezdődött, szükségképpen indiai módra, lelki értékek köré csoportosulva kell, hogy végződjék, hacsak nem az egész emberi faj végpusztulását akarjuk választani."

Első részhez kattintson ide>> Augusztus 20. és az óind államszervezés (1. rész)

Joomla SEF URLs by Artio