Tudósok, amatőr kutatók és megszállottak jó 200 éve keresik az indoeurópaiak vagy „árják" feltételezett őshazáját. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy már mindenütt megtalálták,Skandináviától Szibériáig, sőt még Afrikában is. Feltűnő, hogy az objektív szemléletükkel kérkedő, magukat materialistának, sőt ateistának valló tudósok is milyen makacsul ragaszkodnak ahhoz a fikcióhoz, hogy az indoeurópai népeknek, vagy akár a föld összes lakójának csak egyetlen őshazája lehetett: a bibliai édenkert képe nemcsak a keresztények tudatában kísért.

A tudósok két tábora követeli magának a jogot, hogy az őshaza kérdésben a döntő szót kimondhassa: az archeológusok és a nyelvészek. Rivalizálva egymással belterjes vitájuk nem visz közelebb a probléma megoldásához.

Azt gondolhatnánk, hogy az archeológia igazán egzakt tudomány: megtalálja és bemutatja egy régi civilizáció tárgyi emlékeit, romvárosokat, használati és dísztárgyakat. Ha pl. a Rgvéda, a világ legrégebbi ismert szentírása azt mondja, hogy a Védák népe főként a Szaraszvati folyó partján élt, aztán a Szaraszvati hajdani partjain feltárják ezeket a sok ezer éves településeket – eddig kb. 400-at – akkor úgy vehetjük, a kérdés megoldódott.

Ez azonban nem így van. A tudomány mai álláspontja szerint az indoeurópai népek, köztük a védikus árják őshazája is valahol Közép-Ázsiában volt: a Kaukázusban, Kazahsztánban, az Ural hegységben, a Jeniszej folyó vidékén; akárhol, ahol a régészek réz- vagy bronzfegyvereket, lócsontvázat és szekértöredékeket találnak. És ezek egyike sem rendkívüli. A réz- és bronzkor emlékeivel tele vannak a múzeumok. A leleteket azonban értelmezni kell, „szóra kell bírni." És képzelőerő tekintetében az archeológia semmivel sem marad el a lingvisztika mögött.

Ural

Dél-Ororoszorzsági ásatások igazolják a Rgvédát – bulvársajtóba illő cím. De a hír komoly: orosz és német régészek a Rgvéda megerősített városait találták meg Szintastában. Kerítésekkel, árkokkal, favázak közé tömködött, kiégetetlen téglából készült falakkal körülvett településeket. Ezek nyilván Sambara démon erődjei, amelyeket az árják leromboltak, Indra kegyéből. Lócsontokat is találtak, tehát valószínűsíthető, hogy asvamédhát, rituális lóáldozatot végeztek Szintastában.

Tripura, a démonok három városa Arkainban volt, az Ural déli részén: itt kettős körfal veszi körül a központi tér körül két sorban épült lakóházakat. A házak a talaj szintjénél mélyebben álltak: a Rgvéda a házakra a kulam szót használja, amely többek között üreget, bemélyedést jelent. Valóban azt jelenti? Az Apte szótár szerint kulam- nemzetség, család, ház, nyáj, tömeg, ország, test, törzs, közösség, egy kék kő, valaminek az elülső része.

Mesterséges halmokat is találtak Arkain vidékén, sírvermekkel és sírkamrákkal, és íme, Vaszistha rsi így imádkozik a Rgvédában: „Varuna király, még nem akarok bemenni az agyagházba. Légy kegyes, kímélj meg, Uram!" (7.89.1)

A döntő bizonyíték azonban Potapovkában került elő, a Volgától északra húzódó sztyeppén: egy emberi csontváz, amelynek a fejét a lábaihoz tették, a helyére lófejet illesztettek; térdei magasságában tehénfejet és csontsípot találtak. Ez Dadhjancs rsi személyesen, akinek Indra levágta, lófejre cserélte a fejét.

Ez azt jelenti, hogy Dadhjancs története nem mítosz, hanem szó szerint igaz... Vagy mégsem? A mítosz szerint az Asvinok arra kérték Dadhjancsot, közölje velük a titkos tudást. Nem lehet, felelte a rsi, Indra megöl engem, ha megteszem. Az Asvinok azonban mindenképpen meg akarták szerezni a tudást. Lófejet adtak a bölcsnek, aki a ló szájával közölte a tanításokat. Ezt a fejet vágta le Indra – Dadhjancsnak nem esett semmi bántódása. Sok száz évvel később halt meg, egészen más körülmények között, és a testét elhamvasztották. Tehénfej nem szerepel a mítoszban, sem csontsíp. Csontsípot állítólag az ugor népek használtak; Arany László megtalálta a magyar népköltészetben, mint a pogánykor emlékét:

„Csont kürttel kürtölnek,

arany deszkák hasadnak,

földi férgek mozognak."

Ezen az alapon akár egy ősmagyar vezért sírját is megtalálhatták Potapovkában... Ez persze csak tréfa, de a tudósok többsége makacsul ismétli, az indoeurópaiak ősei Dél-Oroszországban éltek, a védikus kultúra Közép-Ázsiából származik, az árják csak Kr.e. 1500 körül jelentek meg Indiában.

Kik hozták létre az Indus-Szaraszvati civilizációt, vagy még egyszerűbben, kik éltek azon a számos településen Mehrgarhtól Lothalig, az afgán határtól a Gangesz folyóig? Kik uralkodtak Hasztinapurban és Indrapraszthában? Kik harcoltak a Kuruksetrán, a Mahábhárata nagy háborújában? Nem fontos; a tudósok eldöntötték, hogy India civilizációját csak nomád, szkíta nagyállattartók hozhatták létre, és mindezt maga a Rgvéda bizonyítja...

Szilágyi Márta

Joomla SEF URLs by Artio