A púdzsá után körülcsoszogom az asram udvarán. A konyha körül nagy a sürgés-forgás. Óriás üstöket emelgetnek, zsákszámra hordják az alapanyagot. Akkor tudtam meg, hogy délelőttre vendégeket várunk. Rendünk különféle missziói látogatnak ide, hogy közösen emlékezzünk meg az egyik korai tanítóról. Reggel, a természet ébredésével, nagy csinnadrattával érkeztek egymás után a hívek. A csoportok élén a szerzetesek és a zenészek, utánuk a nagy tömeg. Hamar megtelt a templom. A szerzetesek egy csoportban ültek. Közel száz szannyászi-szerzetes gyűlt össze, mindannyian a lemondást jelképező, sáfrányszínű rendi ruhában.

vegetáriánus ételek

A program kitöltötte a délelőttöt. A legjelesebb tanítók szólaltak fel. A tanítások között bhadzsanokat, spirituális dalokat énekeltünk. A "bhadzsan" szanszkrit szó jelentése: odaadással imádni. A zene felszabadító. Kifinomultan közvetít a gyakorló és a felsőbb szféra között. A bhadzsan elénekli szerzője bánatát, hogy mennyi viszontagságon kellett keresztülmennie, mire rátalált az útra, s mennyire szeretné a legtisztább, legmagasztosabb életet élni. Egyes bhadzsanok az anyagi világ és a lelki ösvény természetét írják le, míg máskor a Legfelsőbbet dicsőítik. A mantrák éneklése a közös meditáció gyakorlata. A mantrák misztikus erővel bíró ősi hangok, melyek zengésével a gyakorló átszellemülve tapasztalhatja meg a Transzcendenst.

Az ünnep végén következett az elmaradhatatlan ebéd. A házigazdák hamar leültették a tömeget. Az ebédet több váltásban tálalták fel. Ki gondolná, hogy ilyen gördülékenyen, hamar, egyszerűen és kielégítően megetethető ötszáz ember? A szerzetesek egy széles folyosón kaptak helyet, így kerültem magam is közéjük. A folyosó két oldalán, végtelennek tűnő sorban ültek egymással szemben, úgy, hogy közöttük még éppen elfértek az ételt felszolgáló háziak.

A felszolgálást a vendéglátó szerzetesek maguk végezték. Először feldarabolt friss banánlevelekkel és agyagcsuprokkal szaladtak végig. A banánleveleknél praktikusabb tányért nem tudnék elképzelni. Higiénikus és környezetbarát. Egyszeri használat után eldobható, s a maradékon a majmok és a kutyák osztoznak. Végül a tehén az egész tányért is eltünteti. Az így termelődő melléktermékből az asszonyok "tehénlepényeket" tapasztanak, ez megszárítva tökéletes tüzelőanyag. Tüze egyenletesen parázsolva főzi majd meg az ebédet, amit újra levéltányéron tálalnak. Hasonló a helyzet az agyagcsuprokkal.

Meglepő módon, a gölöncsér egyszeri használatra készíti ezeket a csészéket. Tehéntrágyával égetik ki, így az égetéskor nem keletkezik túlzottan magas hő, s az edények nem égnek teljesen cseréppé. A félig kiégetett cserépedények erősebb markolással össze is roppanthatóak. Tökéletes ökológiai körforgás. Semmilyen szemét sem keletkezik. A levéltányérokat a tehenek eszik meg, vagy termőfölddé válnak, a félig kiégetett cserépedényeket pedig az eső mossa majd vissza a földbe.

Érkeznek az óriásüstök és vödrök. A zöld levéltányérok hamar megtelnek a színes ételekkel. Fehér rizs, piros paradicsomos mártás, sárga zöldségköret, barna rántott zöldség, zöld spenótos burgonya. A színek és illatok harmóniája. Az egyik szerzetes fennhangon az asztali ima recitálásába kezd. Egy sort előre mond, s tömeg megismétli. Aztán egyszeriben mindenki hozzálátott a lakmározáshoz. Szinte belemásznak az ételbe, ujjaikkal turkálnak tányérjaikban. Evőeszközre nincs szükség. Miért is nyalogatnának egy olyan fémdarabot, amit ki tudja, hányan vettek már a szájukba? Csakis jobb kezükkel esznek. A tradíció szerint a jobb kéz tiszta, míg a bal tisztátlan, s eszerint is használják. Tisztálkodás bal kézzel, evés jobb kézzel.

A hosszú sorban, törökülésben lakmározó szerzetesek, ahogyan mind jobb kezükkel porciózgatják az ételt a levéltányéron, valami tökéletesen átgondolt rendszernek tűnnek számomra. Akár egy jól megrendezett jelenet. A látvány gyönyörködtető, az elrendezés harmonikus és praktikus. A tálaló szerzetesek figyelmesen hozzák a többi fogást. Végül az édességek is megérkeznek. Ekkor már tetejére hág a jókedv. Az egyik szerzetes nem figyelt oda, s tréfából többszörös adag édességet tolnak a tányérjára. Az édességhegyet meglátva hasát fogva szörnyülködik.

Persze a többiek erre a pillanatra vártak, s a korábban komoly filozófiai értekezéseket tartó szerzetesek között felharsanó nevetés lesz úrrá. Aztán, mintha csak vezényszóra mozdultak volna, föltápászkodik az egész társaság. Mire kiürülne a terem, a háziak már fel is takarítják, és rakosgatják az újabb tányérokat. Rögvest érkezik a következő váltás.

Joomla SEF URLs by Artio