Gerasim Lebegyev (1749-1817)

L._memorial.jpg

Emlékmű Kakuttában, melynek végén az olvasható: A szeretet a legjobb orvosság – annak a darabnak a címe, melyet Lebegyev mutatott be színházában.



Orosz zeneszerző, nyelvész, műfordító, költő, drámaíró és színházi rendező volt. Gerasim Lebegyev mindemellett az orosz indológia egyik alapítója, de életében, mint valami csavargót, álmodozót ismerték. Ő volt a bengáli színház kialakulásának egyik úttörője. Az oroszok közül sokan hittek abban, hogy India földje az emberiség bölcsője, a hely, ahol a civilizáció született.

Lebegyev 1749-ben látta meg a napvilágot az orosz Jaroszlavl városban, Nagy Katalin uralkodása idején. Prédikátor családból származott. Tizenöt évesen Szentpétervárra költöztek, ahol az ifjú Lebegyev belevetette magát a tanulásba, saját erőfeszítésből megtanult németül, franciául és angolul, továbbá nagy érdeklődést mutatott a zene iránt, csellón játszott.

Külföldre utazott, koncertezett számos európai városban. Az a szóbeszéd járta, hogy Joseph Haydn is elismerte tehetségét, mély benyomást tett rá az orosz csellista. De Lebegyevnek szűk volt Európa, Keletre, India felé tekintgetett. Úgy gondolta, ott megszerezheti az „ősi bölcsességet és titkos tudást”, amire vágyott. Keveset tudott Indiáról, de 1785 februárjában elindult a teljesen ismeretlen terület felé. Ettől kezdve élete egy kalandregény formáját öltötte.

Hat hónap után Madrásznál (ma Csennai) szállt partra, amely akkor az egyik legnagyobb gyarmati közigazgatási központ volt Dél-Indiában. Két évig maradt ott, s mivel magával vitte kedves csellóját, a zenélés biztosította a megélhetését. Megtanulta a helyi nyelvet, a tamilt, és próbált egy szanszkrit tanárt találni. Ez volt az egyik álma. A bráhmanák azonban külföldi volta miatt elutasították. Innen költözött Kalkuttába, a Brit India fővárosába, ahol 10 évet töltött. 

Lebegyev beleszeretett India kultúrájába, ekkor zeneszerzéssel kezdett foglalkozni, saját zenei stílust alakított ki, melyet az európai és keleti motívumok ihlették. Ez volt az első alkalom, hogy indiai dallamok szólaltak meg nyugati hangszereken. Emellett bengálit, számtant és csillagászatot tanult, valamint élénken érdeklődött a hindu vallás iránt. Nyelvtanulási vágyát is siker koronázta: egy iskolai tanár, Golokanáth Dász vállalta, hogy szanszkritul tanítsa. Cserébe Lebegyev európai zenére oktatta őt.

Összeállított egy bengáli szótárt, és a kiemelkedő bengáli költő, Bharatcsandra Roj verseit fordította. Bharatcsandrát úttörő alkotónak is tekintik, aki a rága zenei formán kívül népszerűsítette a Rádhá-Krsna dalokat. Lebegyev pihenésként két komédiát lefordított angolról bengálira. Az eredeti darab helyszínét átette Kalkuttába, így a hősök indiai neveket kaptak. Mindez nem volt elég, elhatározta, hogy indiai színpadon is bemutatja. Abban az időben leginkább ősi epikus művek nyilvános felolvasásait látogatta a közönség, a nemzeti színház még nem jelent meg Indiában. Természetesen voltak angol nyelvű előadások, kizárólag angol színészek előadásában, de csak az angol közönség számára. Gerasim Lebegyev pedig a helyi közönségnek tervezett színházat.

Bérelt és felújított egy épületet, berendezte a színpadot és a 400 néző számára alkalmas férőhelyet. A repertoárt indiai népi táncok és dalok bővítették, de Molière-t is játszottak. Mint kiváló PR menedzser jó reklámot készített a helyi újságokban, az egész városban angol és bengáli nyelven fényes hirdetmények tették közzé a vállalkozást. Az első előadás hatalmas sikert aratott, s ez folytatódott is. Sajnos ezzel felkeltette az angolok irigységét. A gyarmati tisztségviselőknek komoly problémákat okozott törekvéseivel, így minden lehetséges akadályt felhasználtak, hogy megfékezzék a „felkapaszkodott oroszt”. Végül összeesküvéssel és árulással tönkretették és elüldözték Lebegyevet, aki fájdalmas búcsút vett a számára oly nagyra becsült országtól.

Vissza Oroszország felé Lebegyev megállt Londonban, ott tette közzé kelet-indiai nyelvjárásokat feldolgozó nyelvtanát, sok hasonlóságot talált az ázsiai és az európai nyelvekkel. Hazatérve a Külügyminisztérium munkatársa lett. I. Sándor cárt annyira lenyűgözték Lebegyev Indiáról szóló írásai, hogy felkérte a tudóst egy szanszkrit nyomda kialakítására az orosz birodalmi fővárosban. Ez a maga nemében első volt Európában, hiszen Lebegyev felszerelte devanágari és bengáli betűkészlettel. Itt tette közzé második könyvét, A bráhmin szokások elfogulatlan észrevételei-t. Élete utolsó éveit a tanításnak szentelte, hogy felhívja társai figyelmét India csodájára. Két könyvön is dolgozott, de sajnos betegsége miatt már nem tudta befejezni ezeket, a nyomdájában halt meg munka közben. Kalkuttában utcát neveztek el róla.




Joomla SEF URLs by Artio