Rani_of_jhansi.jpg

Jhansi Rani, vagyis Jhansi királynője, az 1857-es indiai nemzeti ellenállás egyik vezető alakja. Másik ismert neve Lakshmibai.
A szent Benáreszben (ma Varanászi), brahmin családban született. Mivel édesanyja 4 éves korában meghalt, kissé fiús nevelést is kapott, a lovaglás mellett íjászatot és önvédelmet is tanult. Remek lovas volt, a templomba ritkán ment gyaloghintóval, asszonyként is többnyire lóháton tette meg az utat a palota és a szentély között.
Jhansi maharádzsájához ment feleségül, ezután hívták Lakshmibainak. Kisfia pár hónaposan meghalt, a királyi pár a trónutódlás érdekében adoptálta egyik unokatestvér gyermekét, aki a Damodar nevet kapta.
A baj akkor kezdődött, amikor az apa, Jhansi uralkodója meghalt, mert az angol törvények nem fogadták el az örökbefogadott fiút törvényes utódként. Lakshmibainak csak özvegyi díjat ajánlottak, mert az angolok elérkezettnek látták az időt Jhansi bekebelezésére. Lord Dalhousie, Brit India akkori főkormányzója okos ember volt. Megpróbálta Jhansi szerencsétlenségét kihasználni, hogy bővítse a brit birodalmat. Első lépésként a brit hatóságok elkobozták az állami ékszereket, vagyis kirabolták az uralkodót. 
Egy brit diplomata így jellemezte a királynőt a kormányzónak írt levelében: nagy tekintélyű, aki teljes mértékben képes az uralkodói feladatokra. Ennek ellenére a brit agresszív politikának nem állt érdekében a királynő támogatása. Megengedték, hogy a palotájában maradjon, de nem tarthatta meg sem ő, sem a fia az uralkodói címet.
Ezzel egy időben már megérett a helyzet a szipojlázadásra is, ami a gyarmati uralom elleni első függetlenségi háborúvá szélesedett. (Lásd korábbi cikkünket:Szipojlázadás vagy szabadságharc) Mivel a királynő már régen nemkívánatos személy volt a brit uralom szemében, szintén gyanúba keveredett. Hiába próbálta békésen megoldani, rákényszerült a fegyveres védekezésre. A várost megerősíttette és csapatokat toborzott. Hadserege nemcsak férfiakból állt, a nők is aktívan részt vettek hazájuk védelmében, ők is kaptak katonai kiképzést. A Bhagavat-gítá egyik híres versét idézte katonáinak: „Vagy megölnek a csatamezőn, s a mennyei bolygókra kerülünk, vagy pedig győzelmet aratunk. Légy hát elszánt, végezd kötelességedet! ”
Sir Hugh Rose vonult Jhansi ellen, de amikor bevették, Lakshmibainak még sikerült elmenekülnie. Az apja nem volt ilyen szerencsés. Elfogták az angolok, felakasztották, majd a következő három napban kifosztották Jhansi városát.
Maga Sir Rose azt írta később a királynőről: „Hölgy létére ő volt a lázadók legbátrabb és legjobb katonai vezetője.” Cumberland hercege pedig így jellemezte: „Figyelemre méltó a bátorsága, kitartása. A beosztottjai iránti nagylelkűsége határtalan. Ezek a tulajdonságok tették őt a legveszélyesebb lázadóvá.”
Lakshmibai és kísérete csatlakozott más ellenállási csapatokhoz. A királynő középkori francia sorstársához hasonlóan nemzete függetlenségéért szállt síkra. Bár ő nem egyszerű parasztlány volt, mint Jeanne d’Arc, ő is férfiruhába öltözött, úgy vezette seregét. Mindkét kezében kardot forgatott, de kisebbségben levő csapata nem tudott ellenállni, őt magát is lelőtték. Úgy tartják, hogy amikor eszméletlenül feküdt a harctéren, egy bráhmana talált rá és vitte egy ásramba, ahol meghalt. Még nem volt 30 éves…
Történelmi tanulmányainkból jól ismert az a tény, hogy a szipojlázadás leverése után az angolok ágyúk elé kötözték az elfogott katonákat.
Lakshmibait, Jhansi egykori királynőjét Indiában mind a mai napig a brit uralom elleni korai ellenállás jelképeként tisztelik. Indira Ghandi egykori miniszterelnök (akinek születésnapja a nagy királynőhöz hasonlóan november 19-én volt), a 1980-as években egy alkalommal Lakshmibainak öltözve jelent meg egy politikai gyűlésen. Lakshmibai vagy Jhansi Rani, Jhansi királynője az indiai nacionalista mozgalom ikonjává vált, története  a felnövekvő generációk szabadságharcosainak világítótornya lett. Filmsorozatok, balladák, regények és hazafias dalok őrzik emlékét. „Oly hősiesen harcolt e lány, mint egy férfi!” - éneklik ma is.



Joomla SEF URLs by Artio