Thomas Mann Nobel-díja az indiai filozófiáig elnyúlik

Kultúra


Thomas Mann valamennyire ismerte az indiai kultúrát. Egy ősi hindu történet ihlette az Elcserélt fejek c. szimbolikus kisregény megírására. A mű romantikus háttérrel rendelkezik, de az érzelmek, az elme, a test és a lélek közötti konfliktust boncolgatja. Thomas Mann szimbolikus írása az írótól megszokott módon rendkívül gondolatgazdag. Egyben a természet, a meditáció csodálatos ábrázolása.

Buddha arról beszélt, hogy az emberek megpróbálják ábrázolni a valóságot, azt kezelhető szeletekre vágják. Valóban: állandóan méricskélünk és összehasonlítunk. Közben eltűnik a lényeg. Thomas Mann is elemez, de építkezik is: elgondolkodtató mondatokat épít be a mai olvasó számára a szerelemről, a szexuális vonzerőről, a barátságról, a hatalmi kapcsolatokról, az identitásról.

Thomas Mann Nobel-díja

Thomas Mann első nagy regényét 25 évesen írta, s a Buddenbrook ház csakhamar világhírűvé tette. Az 1929-es irodalmi Nobel-díjat elsősorban erre a könyvére hivatkozva ítélték neki. Mann író, novellista, esszéíró, társadalmi kritikus, humanista volt. A XX. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakjává vált.

A Buddenbrook ház egy freskót fest a kortárs német társadalomról, az öreg és a fiatal generációk törekvéseiről. Elemzi a pusztító impulzusok pszichológiáját, a saját belső gyengeségei által összetört társadalmi hierarchiát.

Thomas Mann példaképeit is megérintette India varázsa

Az indiai filozófia észrevehető vonzást gyakorolt a német gondolkodókra Mann korának Németországa már alapjaiban ismerte az Upanisadokat, és nem volt idegen sem a hinduizmus sem a buddhizmus tanítása.

Thomas Mann indiai filozófia

Kijelenthetjük, hogy az európai, huszadik századi irodalom két szellemi óriása Hermann Hesse és Thomas Mann barátsága is a hasonló gondolkodásúak komoly összetartozásán alapult. Hesse India iránti csodálata közismert, regényei is tanúsítják. Hesse és Mann kiterjedt levelezése pedig kettőjük kapcsolatáról, egymás iránti őszinte tiszteletükről árulkodik.

A két nagyra értékelt előd pedig, akikre szintén hatott India évezredes bölcsessége, Schopenhauer és Wagner.

„Az Upanisadok tanulmányozása életem vigasza volt, és vigaszom lesz a halálban is”

– mondotta annak idején Schopenhauer. Wagnerről pedig tudjuk, hogy mennyire közel állt hozzá az indiai filozófia és a buddhizmus. Thomas Mann Wagnert egész életében tisztelte, tanulmányt írt róla, zenéjét nagyra értékelte. Így méltatta a nagy elődöket:

„három név, amelyet meg kell neveznem, ha szellemi-művészi műveltségem alapjait keresem (…): Schopenhauer, Nietzsche és Wagner.”

Elcserélt fejek

Thomas Mann Hitler hatalomra kerülésekor családjával elhagyta Európát. Amerikai száműzetésének idején írta az Elcserélt fejek c. varázslatos, költői kisregényét. Ez a nagyszerű könyv egy indiai történeten alapul, az elme és a test közötti konfliktus filozófiai változata. Egy 11. századi indiai példázat ihlette. Középpontjában az érzelem, az intellektus és a test kapcsolata áll. Más szavakkal: miért nem találunk soha ideális embert?

Látszólag egy szerelmi háromszöget látunk, egy gyönyörű nő és két férfi között zajló eseménysort. Ne felejtsük el, hogy a szeretet és az egyéniség, az érzékiség és a metafizika kérdése mindig összefonódott Thomas Mann írásaiban.

Shridaman tanult kereskedő, intellektuális tulajdonságokkal, de gyenge testi adottságokkal. néhány évig filozófiát és csillagászatot is tanul, a szellemi dolgok vonzzák. Nanda kovács, erős és gyönyörű testtel, de meglehetősen hétköznapi értelemmel. Számára a test a fődolog, míg barátjánál a tudással bíró fej élvez előjogot a csupán függelékül szolgáló test ellenében.

Az egyedülálló történetet Mann metafizikai, mégis ironikus szempontból mondja el. A gyönyörű főhősnő egyformán vonzódik a kiemelkedő szellemi és a ragyogó testi vonások birtokosához. A fejcsere eredményeként létrejött teremtmények sem oldják meg a problémát. Nem oldhatják meg, hiszen sem a fizikai test, sem az intellektus nem ad valódi boldogságot.

Az Elcserélt fejek egy gyönyörű történet, amely feltárja a lélek, a test és az elme közötti összetett kapcsolatot. Ez a történet megmutatja, hogy anyagi megoldással nem oldódnak meg a problémák, testi változás nem teremt egységét vagy teljességet. Ha nincs alapvető átalakulás, folytatjuk ugyanazokat a szenvedéseket. Meg lehet változtatni a testet, a körülményeket, de ha a mentalitás, a fej továbbra is ugyanaz, akkor az eredmények ugyanazok lesznek.

Az Elcserélt fejek és a védikus filozófia

Thomas Mann regénye tükrözi a hindu szentírások egyes vonását. Egy irodalmár szavai, aki elbűvöl stílusával, és meghökkent a megsejtetett filozófiai háttérrel. Néhány kiemelt rész is ezt bizonyítja:

„Van szellemi szépség, és van olyan, mely az érzékekhez szól. Egyes emberek azonban a szépséget teljesen az érzéki világ területére utalják… a Védák őstanítása: Kétféle boldogság létezik a világon; Az egyik test örömének köszönhető, a másik a lélek örök békéje révén elért boldogság.”

A védikus bölcselet pontos meghatározást ad a test, az elme és a lélek fogalmára. Az első kettő mulandó anyagi sík, csupán a lélek az, ami transzcendentális és örök:

„Aki nem rendelkezik transzcendentális tudattal, annak értelme nem szilárd, s elméjén sem képes uralkodni. Enélkül pedig lehetetlen a béke is, s hogyan volna boldogság béke nélkül?” (Bhagavad-gítá 2.66.)

Az óind bölcsek tudták, hogy az önmegvalósítás útján semmi sem nehezebb vagy fontosabb, mint felébredni illuzórikus képzelgéseinkből. Májá, az illúzió mágikus hatalom, egy látszatvilághoz köti azt, aki nem keresi a valós valóságot. Mann így fogalmazta meg:

„Májá világfenntartó varázsa, az elvakultság, a csalás, a képzelődés alapvető élettörvénye, amely minden lényt hatalmában tart, sehol sem jelentkezik erősebben és csalafintább módon, mint a szerelmi vágyban.”

Thomas Mann idézet

A kritikák méltatják a mű leheletszerű szépségét, színpompás elbeszélőmódját és néhol ironikus könnyedségét. Egyben kiemelik a lényegét, azt, hogy Thomas Mann itt is az emberi psziché mélységeit kutatja. Bár a történet látszólag tragédiával végződik, mégsem az: megértjük, hogy se a durva test, sem a finomabb intellektus nem hoz megoldást. A védikus filozófia tanításával egyezik, amit Thomas Mann így fogalmazott meg:

„Minden lénynek kétféle léte van: egyik a maga számára, és egyik a mások szeme számára. Az ember létezik, és egyszersmind látható is, lélek és kép egyben, és mindig bűn, ha csak a képe benyomásának engedünk, és lelkével nem törődünk…
Nem szabad megállnunk annál, hogy miképpen hat szemünkre és más érzékeinkre. Mert az, ami hat még nem a valóság. Mögéje kell kerülnünk, hogy részünk legyen a megismerésben, melyet minden jelenség igényel. Mert több mint jelenség, és lénye, lelke a külső kép mögött található.”

Thomas Mann regényei

Thomas Mann regényei olyan magas színvonalat képviselnek, mely méltán helyezte alkotóját a XX. század legkiválóbb írói közé. Mindig felbukkan a sorok között az életről és halálról való vélekedése, időtlen bölcsessége.

Legismertebb regényei között áll a Varázshegy, mely elmélyülést igénylő igazi mestermű. Alig van cselekménye, mégis leköti a figyelmet. Thomas Mann szerint befejezés után azonnal újra kell olvasni, mert annyi minden kimarad első olvasáskor. Az európai civilizáció kezdődő pusztulását egy svájci szanatórium sötét, patológiás szemüvegén keresztül ábrázolja. Egészen mély filozófiai fejtegetések és intellektuális kihívások jellemzik. Ugyanakkor ő az az író, aki azt is meglátta, hogy „a nevetés a lélek csillogása”.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*