Bengáliától Moszkván át Budapestig

Kultúra

Snehangshu Roy az indiai Bengáliából származik. Magyarországon él több évtizede, immár magyar állampolgárként. Élt Moszkvában és Delhiben is. Takács Virág szociológus a három ország közti hasonlóságokról és különbségekről faggatta.

Interjú Interjú Snehangshu Roy-jal

Magyarországon a munkából vagy családi okokból egyre több külföldi él. Milyen Magyarországon külföldiként élni?
 
Nekem jó, de ez szubjektív dolog. Az eddig lakóhelyeim közül Magyarországon tartózkodom a leghosszabb ideje, de más országokban is laktam és mindenhol jól éreztem magam.
 
Miként kerül el Indiából egy indiai fiatal? Kérlek, beszélj a szakmádról.
 
Filológus végzettségem van, orosz nyelvész vagyok. Moszkvában végeztem a 80-as években, de nem teljesen abban a szakmában tevékenykedem. Az egyetem után különböző külkereskedelmi cégeknél dolgoztam, ebben sok tapasztalatom van.

Beszélnél még az oroszországi tapasztalataidról? Néhány szóban beszélnél a kezdetekről?

Indiából ösztöndíjasként mentem Moszkvába. 1988-ban végeztem a moszkvai Népek Barátsága Egyetemen. Ez mára nagyon híres egyetemmé vált, jövőre lesz 60 éves. People’s Friendship University angolul.
Moszkvában 1985-ben ismerkedtem meg a feleségemmel, aki magyar. A következő évben házasságot kötöttünk Magyarországon. Mind a ketten ugyanarra a szakra jártunk, filológiát, szlavisztikát, ruszisztikát tanultunk. Feleségem az ELTE-n kezdte, Oroszországban csak gyakorlaton volt. Az egyetem után négy évet töltöttünk Indiában. Ott kezdtem dolgozni, majd négy év után újra Oroszországba költöztünk. Moszkvában dolgoztam egy cégnél.
Közben jöttek a gyerekek. Az első kislányunk itt született Magyarországon, a második, egy fiú, Delhiben, a harmadik kisfiú pedig Moszkvában. 1994 óta itt maradtunk. Azóta magyar állampolgár lettem.
 
Milyen az oroszországi hangulat?

Hangulat? Hát, hogy is mondjam… Oroszországba elég korán kerültem, még nem voltam 20 éves. A szívemben Oroszországnak egy külön helye. Mondhatom így: szívünkben, hiszen a feleségem, sőt valamennyire a gyerekek is így éreznek. Tartjuk a kapcsolatot a barátainkkal, akik Oroszországban maradtak, vagy pedig onnan származnak. Mintha egy második otthon lenne. Most igaz, Magyarország lett az otthonunk, szeretek is itt élni. Megtaláltam a számításaimat, barátaim, ismerőseim vannak itt, és ugyanúgy, mint az oroszok, a magyarok nagyon kedvesek hozzánk. Az oroszok látszólag európaiak, igaz? Azonban szerintem lelkileg közelebb állnak hozzánk, indiaiakhoz.

“Az oroszok érzelmileg nagyon hívő emberek. Valamiféle spiritualizmus van bennük, lelkileg gazdag emberek. Az van a nyelvükön, ami a szívükben. Szeretem az oroszokat, nagyon! Mást nem mondhatok.”
 


Ha összehasonlítanád a magyar és az indiai társadalmat, akkor mit emelnél ki?

Az indiai kezdettől nyitott, anélkül hogy gondolkozna, hogy ki előtt illik. Elfogad mindent. Lehet, hogy tapasztaltad, hogy mi, indiaiak hangosak vagyunk. Mindenki egyszerre akar beszélni, mindenki a saját véleményét akarja mondani és a saját hangját hallani. A magyarok visszahúzódó emberek. Ezt az én generációmig értem, mert a fiatalok, a hozzám képest fiatalok sokkal nyitottabbak, ami szerintem az egész világon egyre jellemzőbb. Azokban az években, amikor én Magyarországra kerültem ez nagyon zárt társadalom volt, ha nem beszélted a nyelvet. Szeretek kommunikálni az emberekkel. Függetlenül attól, hogy nem beszéltem magyarul, mindig próbálkoztam, nem szégyenlősködtem, próbáltam beszélgetni, és nekem bejött. Engem úgy fogadtak, mintha egy lennék közülük.
 
Ha összehasonlításról beszélünk, természetesen vannak különbségek: más a kultúra. Ez nem tudom, hogy fog hangzani, én csak őszintén próbálom kifejezni magam – az indiai nem keresi máshol a származási helyét. Igaz? Nincs identitás krízise. Függetlenül attól, honnan származik, a keleti, vagy a nyugati partról, északról, vagy délről. Egy indiai mindig arra büszke és nyilvánosan mindig arra hivatkozik, azt hangsúlyozza, hogy Indiából származik.

“A magyarok ugyanakkor szeretik összehasonlítani magukat más népekkel, szeretnek keresgélni a múltjukban. Egyrészt keresztény európai nemzet, másrészt már Kőrösi Csoma Sándor is kereste az őseit, a magyarok őseit Indiában, Nepálban, Tibetben. Elég kalandos nép, emellett nagyon büszke mindenre, ami magyar, és ez szerintem nagyon pozitív.”
 


Ugyanakkor Indiában, ahova évente utazok, szintén látni a változásokat, a globalizáció hatását. Az emberek sokkal könnyebben tudnak kapcsolatba lépni, függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye meg ilyesmi. Erősebb a liberalizmus, ugyanakkor növekszik a nacionalizmus is. Nekem nehéz választani, szeretem a különbözőséget, ha magyar lennék, büszke lennék mindenre, ami magyar. Van mivel büszkélkedni, és ha az indiaiakra gondolok, ott sem kell mindent utánozni, például az amerikai kultúrát. Lehet abból meríteni, ami van, mindenkinek van valami, ami jó, de nem kell teljesen imitálni.


Nem tudom, mások hogyan érzékelik ezt. Nekem szimpatikus az az élet, ami eddig jutott, nem tapasztaltam gyűlöletet az emberek közt. Igen, mindenki egy kicsit más. Igen, akkor nem volt annyira nyitott ez a világ, nem mindenki utazott ennyit, és kevesen voltak, akiknek volt lehetősége külföldre menni, vagy volt lehetősége más országot megismerni. Olyan szempontból jó, hogy most sokkal nyitottabb a világ, megismerkedhetnek egymással. De ennek milyen a hatása? Talán nem mindig jó. A mi generációnk tagjai tanulmányozták azt, ami érdekelte őket, mélyebben kutatták.
 
Most nagyon sok a felszínes tudás, mert ott a Google, ami mindent tud. Ez a „social media-tudat”… nagyon gyors, túl gyors szerintem. Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó. Több ezer év tapasztalatait, nem lehet pár perc, pár óra alatt megtanulni. „Everything is on a fast track.” Nem tudsz valamit, megnyomsz egy gombot, és ott a tömérdek „válasz”. A Google már fordítással is foglalkozik, egyre jobb. Jönnek hozzám néha fordítások, de látszik, hogy nem emberi fordítás, hanem gépi. Itt-ott javítva van, de mégis látom.


Ma már nincs az a lelkes munkához való hozzáállás. Ezt esetleg azzal indokolhatjuk, hogy mindenki siet, de szerintem most nem fontos a minőség, csak a mennyiség. Nem tudom, hogy ez jó-e. Egyszercsak képtelenek leszünk saját magunktól jó dolgokat csinálni. A statisztikák szerint az ember az agyának 80%-át nem használja. Nem vagyok pszichológus, de ha ez így van, akkor mennyire keveset használhatjuk manapság? Én is. Régen fejből tudtam több száz telefonszámot. Most nem. Vagy mondjuk a bankkártya szám. Egyszer-kétszer láttam, utána már emlékeztem rá. 16 számból áll. Most GPS van, anélkül elvesztem az utat. Most csak rólam, egy emberről beszélek, de több millió, több milliárd ember ezt követi, egyre kevesebbet használjuk az eszünket.
 
Mi lehet a vallás szerepe ebben az egészben?

Nem vagyok túl optimista. Mi lehet a vallás szerepe, ha ily módon viszonyulnak hozzá? Ugyanakkor számomra a vallást a Dharma jelenti, és nem a vallás, mint „religion”. Oroszul „religia”, magyarul vallás. Számomra a vallás nem intézményes egyházi dolog. A Sanatan Dharma univerzális fogalom. Mit jelent Sanatan? A szó ‘sanatan’, azt jelenti, örök, végtelen. Aminek nincs kezdete, sem vége. A Dharma az univerzum törvénye, az élet törvénye. Akármit csinálsz, a törvény az, hogy reggel fel kell kelni a napkeltével, a napnyugtával pedig menni kell aludni. A természetben ez így működik, az állatok a napkeltével ébrednek és a napnyugtával pihennek le. Még a növények is, éjjel szén-dioxidot bocsátanak ki, nappal pedig oxigént. Most ez a Dharma, harmóniában élni a kozmikus törvényekkel. Fizikai szinten ez a jóga. Sokan emlegetik a jógát. Mit jelent jóga?
 
Kapcsolat?

A jóga összekapcsolódás, kapcsolat. A matematikában van ilyen szó a hindi, bengáli és szanszkrit nyelvekben, hogy yogviyog, pluszminusz. Jóga az a plusz, amikor harmonikusan élünk azokkal a tényekkel, melyeket nem lehet tagadni. Például a hatha jóga fizikai gyakorlat. Célja, hogy a test és lélek összekapcsolódását érje el. Ahogy mondják, ép testben ép lélek. Amikor a test és lélek egymással harmóniában van, az a jóga magasabb formájához vezet, ami a személyes tudat összeolvadása a kozmikus tudattal. Mit jelent ez? A lélek az, amit nem tudunk magyarázni, az, amitől én vagyok én, te vagy te. Ugyanakkor valamilyen egységből származunk, ilyen értelemben nem vagyunk különbözők, ugye? És ha test egészséges, nincs betegség a testben, akkor a gondolkodás is egészségesebb lesz. Ez csak egy példa, a jógának több megjelenési formája van: radzsa jóga, bhakti jóga, karma jóga, de ez a jóga lényege.
 
Tehát a spiritualitás…

Igen! És nem hazudni! Mert vannak, akik a spiritualitás nevében is hazudnak! Csábítanak, csalogatnak, lelkileg és anyagilag kihasználnak, mert mindenkinek csoda kell. Ott van a csoda, a csoda te magad vagy! Így tanították. Az a csoda hogy megszülettél. Nem? Akkor minek keresni a csodát, minek a hókusz-pókusz, hogy valakit mindenáron meg kell gyógyítani. Nem biztos, hogy meglehet, azért volt beteg, mert megérdemelte azt − a karmái miatt. Ez a filozófiám. Ez a Sanatan Dharma. Rosszul éltem, ittam, füvet szívtam, nem gyakoroltam, nem tornáztam, akkor beteg lettem, talán ezt gyógyítani lehet. Ugyanakkor a lelki és a fizikai átalakulás érdekében is az életmódon kell változtatni. Az embernek ezt nem magán kívül kell keresnie, minden a tudatban van, mert a tudat is ennek a világegyetemnek a része.


Nem mondhatjuk, hogy a tudás elveszett. Nincs elkallódott tudás, mert az is az univerzum része, csupán elrejtettnek mondjuk. Minden onnan származik, oda is megy. Annak a részei vagyunk, minden, ami létezik a világegyetemben, az a mi részünk is. A mikro- és makro-világ nagyon hasonlít. Ha belegondolsz, az emberi test maga egy egész világegyetem. Ez a Sanatan Dharma, és ez nem ugyanaz, mint amit most úgynevezett hinduizmus vagyis „hindutva” név alatt próbálnak árulni az embereknek mind Indiában, mind külföldön. De ilyen módon nem lehet spiritualizmust, magasabb tudatot elérni Először is tanulni kell − őszintén, sok munkával és gyakorlással. Kérdezni, keresni kell, addig, amíg világos nem lesz. Mi, a Sanatan Dharma követői hiszünk a tanító és tanítvány tradícióban (szanszkritul: guru sisja parampara). Abban is, hogy megtalálja a megfelelő guru a megfelelő tanítványát, miként a tanítvány is megfelelő gurut találhat magának.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*