Ráma történetek, melyeket még nem hallottál

Kultúra

Elhoztunk neked három olyan ritkaságnak számító Ráma történetet, melyeket még biztosan nem hallottál. Mutathatjuk? Dzsáj Srí Rám!

Ráma és a prédikáló kutya

A Rámájana az a világhírű eposz, melynek ragyogó mondanivalója évezredek óta nem vesztett értékéből. Főhőse, Ráma, akinek uralkodása idején senki nem sértette meg az erkölcsi törvényeket. Ezért nagy jólét uralkodott az egész birodalomban.

Mivel mindent a dharma, az isteni törvények szerint tettek, nem volt betegség és szegénység. A föld gazdagon ontotta a termést. Ráma, népének jóakarójaként minden alattvalója sorsát szívügyének tartotta.

A Rámájana a fő történeti szál mellett sok más eseményt is bemutat. Rámát egyszerű és gondoskodó királyként ismerték. Palotája mindig nyitva volt azok előtt, akik a védelmét keresték, vagy ügyes-bajos dolgaikhoz kértek támogatást.

Készséggel segített megoldani az esetleges problémákat. Ráma, bár nem földi halandó, hanem Visnu egyik avatárja, mégis a kimagasló emberi erények megtestesítője volt. A hűség, a kitartás, a barátság és még számtalan más csodás jellemvonás ékesítette.

Ráma történetek idézet a Rámájanából

Egy történet Rámáról − Áldás vagy büntetés

Azon a ragyogó reggelen, amikor a lótusz szemű Ráma befejezte bírói tevékenységét, megkérte testvérét, Laksmant, hogy menjen ki, nézze meg, van-e valaki az udvaron. Laksman körülnézett és jelentette:

– Senki sem jött panasszal, nincs egyetlen kérelmező sem. Ráma azonban újra kiküldte: – Kérlek, menj újra, mert talán látni fogsz valakit.

„Ez egy kicsit furcsa” – gondolta Laksman, de természetesen teljesítette rajongva szeretett bátyja kérését. Alaposan szétnézett, de nem volt ott senki. Ám ekkor felfedezett egy szomorú szemű kutyát.

Ott ült a sarokban, a fején levő sebből vér szivárgott. Laksman megkérdezte a kutyát, hogy mire vár. A kutya pedig beszélni kezdett:


– Igazságszolgáltatást kérek Rámától.

Laksman nyomban Ráma elé vitte. Ott a kutya azonnal leborult, és így szólt:

– A király mindenkinek védelmet ad, és a megfelelő politikával óvja a Dharmát is. Ha ezt nem teszi, a polgárok hamarosan tönkre mennek. Ó, Ráma, igazságot szeretnék! Ok nélkül bántottak! Csak ültem magamban, amikor egy arra járó ember megütött a botjával. Sarvarthasiddha a neve ennek a brahmanának, én nem bántottam, de ő fejbe vágott.

Ráma azonnal hívatta Sarvarthasiddhát:

– Mi igaz mindebből? Ez a kutya azzal vádol, hogy minden ok nélkül megütötted! A brahmana töredelmesen bevallotta:

– Igen, én vagyok a bűnös. Éhes és dühös voltam, csalódott. Ez a kutya ott ült az utamban. Rámordultam, hogy menjen arrébb, de oly lassan mozdult meg. A frusztrációmat, a haragomat ezen a szegény párán vezettem le. Megérdemlem a megtorlást.

Ráma megkérdezte a minisztereit:

– Mi a büntetése ennek a brahmanának? Az udvaroncok azonban elhárították a feleletet:

– Amikor egy emberi lény és egy kutya is érintett, az bonyolult eset. Tehát az általános törvényt nem lehet alkalmazni. A király előjoga, hogy ítélkezzen. Ráma megkérdezte a kutyust:

– Mit javasolsz? Van ötleted? A kutya azonnal válaszolt:

– Igen, van egy megfelelő büntetés. Rá kell venni, hogy vezető szerzetes legyen a Kalinjar kolostorban.

India északi részén, Kalinjarban abban az időben híres kolostor működött. A szanszkrit név jelentése: pusztító idő. Ráma elgondolkozott, majd jóváhagyta a kutya kérését:

– Úgy legyen! Kinevezte a férfit a kolostor főnökének, sőt adott neki egy elefántot is. A brahmana elégedetten felmászott az elefántra, tetszett neki ez a megoldás. Örömmel indult a kolostorba. Az udvaroncok megkérdezték a királyt:

– Miféle ítélet ez? Ez a büntetés? Mintha jutalmat kapott volna!

– Nem ismeritek a teljes igazságot – felelte Ráma, és ránézett a kutyára: –

Nos, miért nem magyarázod el?

Az előző életére emlékező kutya

Ez a kutya nem egy hétköznapi élőlény volt, jatismara tulajdonsággal rendelkezett. Bár a lélek egy négylábú testébe költözött, megmaradt lelki tudatossága.

A szanszkrit szó jelentése: egy korábbi létezés vagy születés emléke. A korábbi élet pontos felidézése olyan tehetség, amelyet a nagy misztikusok birtokolnak. Nem tévesztendő össze a manapság divatos „előző életbe való” látogatással. A Bhágavata-purána (3.26.30.) is kijelenti, hogy a különleges memória a fejlett intelligencia egyik jellemzője.

– Előző életemben én voltam a Kalinjar kolostor vezető szerzetese – mesélte a kutya. – Kezdetben jól sáfárkodtam a rám bízott dolgokkal, mert valóban a lelki jólét és a kolostor elkötelezettje voltam. Az a templom pedig fontos szerepet töltött be, sok ember spirituális fejlődését szolgálta.

De ahogy teltek a napok, lassan egyéb benyomások rögzültek az elmémben, melyek kikezdték állhatatosságomat. A siker és a hírnév így hatott rám.

Csak az egóm nőtt meg, nem én. Kezdtem élvezni az emberek elismerését, sőt már azért dolgoztam, elfelejtettem, hogy az elismerés Istent illeti. A többiek szent embernek kijáró tisztelettel bántak velem. Magamban tudtam, hogy ez nem igaz, mégis ebben a szerepben tetszelegtem. Elvesztem az anyagi hírnév csapdájában, s indulatossá váltam.

Rámájana idézet

„A harag egy halálos ellenség, édesen beszélő rosszakaró, mely barátnak álcázza magát. Olyan, mint egy éles kard, ami mindent elpusztít. Megsemmisíti az áldozatokat, a lemondásokat és minden jótékonysági tettet.

Ezért fel kell adni a haragot, és ahogy a hajtó vezérli a szekerét, úgy kell ellenőrizni
az érzékszerveket, amelyek különféle célok felé futnak, mint a gonosz lovak.

A gondolatok, szavak és tettek által jót kell tenni a környezetünkben. Senkinek nem szabad fájdalmat okozni. A bűn nem jön el ahhoz, aki így viselkedik.

Az féktelen elme által előidézett kár nagyobb, mint amit egy éles kard, egy mérges kígyó okozhat, amelyre ráléptek, nagyobb, mint amit az ellenség okoz, akit provokáltak.

Imitálhatja bárki a megfelelő társadalmi viselkedést, az ember természete a cselekedeteiben mutatkozik meg.” (Rámájana 61. 21-26.)

Ez a brahmana is kelepcébe került: a harag és az ego uralja. Ennek következtében kedvetlen, így hozzám hasonlóan át kell esnie a csalódás utáni felismerésen és a tisztuláson. Tehát ez a legjobb büntetés neki. Hadd legyen vezető szerzetes a Kalinjar kolostorban!

Ezzel a kutya megfordult és kiment. A jelenlevők nagy szemeket meresztettek, de Ráma csak mosolygott.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*