Nagypál Szabolcs

Tolerancia és empátia a világvallásokban elnevezésű kerekasztal-beszélgetés kapcsán kérdeztük Nagypál Szabolcs római katolikus teológust, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusát.  A Vallásközi Párbeszéd Társaságának társelnöke a sajátján kívüli vallásokban is felfedezi Isten működését. Elmondása szerint a vallásközi párbeszéd számára állandó kihívás és ámulat, ugyanakkor számtalan áldás forrása. Mint mondja, a vallások találkozása és egymásra hatása elengedhetetlen a békéhez.

INTERJÚ nagypál szabolcs római katolikus teológussal

Az interjút készítette: Sebestyén Renáta

 

Hogyan találkoztál a vallásoddal?

 A vallásommal a szülői házban, a bölcsőben találkoztam. Gyermekkorom óta imádkoznak értem és velem a szüleim, a kommunista diktatúra dacára hittanra írattak és ministrálni jártam, és bátyámmal együtt a piarista gimnáziumba adtak, az ateista elnyomás által engedélyezett nyolc egyházi iskola egyikébe.

Van olyan eleme a vallásodnak, amely kiemelten is megszólított, és végérvényesen magával ragadott?

A közösségi élmény, amelyet az együtt imádkozás nyújt, mindig nagyon sokat jelentett, például a fiatalos, gitáros énekekkel. Szeretem az oltár körüli szolgálat fegyelmezettségét és ünnepélyességét. A Szentírás bizonyos könyvei és részei, például a Hegyi Beszéd – amelyet több, mint tíz nyelven olvastam –, órákra, napokra fönséges magasságokba emelnek. Felnőttkoromban pedig a teológia kristálypalotája bűvölt el, amelynek bejárása, megcsodálása és továbbépítése egész életre szóló föladat.

Van-e olyan vallás a sajátodon kívül, amelyhez személyesebb szálak is fűznek; amelynek a tanításai ihletnek, vagy akár a saját vallásodhoz is közelebb vittek?

Mindegyik vallás közelebb vitt a saját vallásomhoz. Ami fölemelő bennük, megcsodálom, és Isten kezét látom ott működésben. Amit pedig esetleg a saját vallásomban látok hitelesebben megvalósulni, hálát adok érte a Fönntartónak. A kereszténység anyavallásához, a zsidósághoz bensőséges szálak fűznek, különösen a haszid lelkiséghez. Az értelmemet korán magával ragadta az iszlámon belül a szúfi mozgalom, a buddhizmuson belül pedig a csan és a zen. Örökérvényű bölcsességek intéznek az életemhez kihívást a rövid mondásaikban és a történeteikben. A hinduizmusban erőt merítek a bhakti-mozgalom kedvességéből és életöröméből.

Mit jelent a számodra a vallásközi párbeszéd?

A vallásközi párbeszéd egyetemes értelemben a XXI. század kulcsmozzanata, tudományos értelemben a legfőbb kutatási területem, személyesen pedig állandó kihívás és érdeklődő ámulat. Egyetlen vallás sem kerülheti el a korunkban, hogy a saját, a többi vallás, az emberi közösség, és maga az Igazság érdekében őszinte és hiteles párbeszédbe bocsátkozzék. 

Milyen meggyőződéstől vezérelve veszel részt a kerekasztal-beszélgetésen a világvallásokban jelenlévő türelemről és beleérzésről?

A vallásoknak segíteniük kell egymást, hogy kihozzák magukból a legjobbat, a legfényesebb kincseiket. A beleérzés elvezet az együttérzéshez, az pedig a rokonszenvhez, kegyelmi esetben pedig akár a szeretethez is, amely ugyebár türelmes és jóságos. A párbeszéd önérték, és számtalan áldás fakad belőle. Mindegyik kultúra mélyén vallási meggyőződések állnak, és ezek találkozása és egymásra hatása elengedhetetlen a békéhez és a testvériséghez.

Nagypál Szabolcs

Milyen hatásra lehet számítani egy ilyen kerekasztal-beszélgetés nyomán?

A vallásközi párbeszéd egy állandó folyamat, amely rengeteg lépésből áll. A kerekasztalok is remélhetőleg ilyen eredményes találkozásoknak tekinthetők. A beszélgetés hatással van nemcsak azokra, akik hallgatóként vannak jelen, hanem azokra is, akik tevékenyen részt vesznek benne. A hatás – amely kapcsolódhatik a tárgyalt kérdéskörhöz, vagyis a személyes és a vallási türelemhez, de éppen ennyire magához a vallásközi élményhez is – leginkább a középhosszú távon észrevehető: alakul a szemlélet, épül a nagyrabecsülés és a közösség.

 

 

 

Joomla SEF URLs by Artio