A nagy szúfi költő, Dzseláluddin Rúmi könyvében, a Mathnaviban találjuk a következő történetet:

Egy szegény tehénpásztor nagyon szerette Istent. Őrizte a teheneket, egész nap kérdezgette: Hol vagy, szerelmem? Mennyire szeretnélek szolgálni! Bárcsak megvarrhatnám a ruhádat, megfoltozhatnám a zoknidat, kifényesíthetném a cipődet, megfésülhetném a hajadat, hozhatnék Neked egy pohár tejet!

Arra ment Mózes próféta, elborzadva hallotta azt, amit istenkáromlásnak gondolt. Hogy mersz így beszélni, ripakodott rá a pásztorra. Tömj inkább gyapotot a szádba, legalább mások ne hallják ezt a sértést. Ember-e Isten, aki tejet iszik és fésülködik? Megsérted a Mindenhatót a mocskos beszédeddel, vallás ellensége!

A szegény pásztor kétségbe esett. Zokogva vezette el a teheneit.

Mózes örült, hogy jól megmondta a magáét, de ekkor megszólalt az Úr: Miért avatkozol bele a dolgaimba, Mózes? Ki hatalmazott föl, hogy így beszélj azzal, aki szeret Engem? Azért tettelek prófétává, hogy Hozzám vezesd az embereket, vagy azért, hogy elkergesd őket?

Mózes térdre borult, és az Úr folytatta: Nincs szükségem sem dicsőítésre, sem imádatra, csak szeretetre. Nem törődöm azzal, ki hogyan imád Engem. Nem érdekel más, mint a szív őszintesége, meg azok, akiket a szeretet köt Hozzám.

Alázatosan, bűnbánattal indult el Mózes, hogy megkeresse a pásztort. Éppen egy forrásnál meditált, amikor megtalálta. Mindent elmondott neki, de a pásztor nem válaszolt. Részvéttel mosolygott, és ismét elvezette a teheneit.

Joomla SEF URLs by Artio