Rudyard KiplingA Nobel-díjas Rudyard Kipling 1895-ben így fogalmazta meg költői módon azt, amire a Bhagavad-gítá több versben is rámutat.

A nagy „Ha”, amely mindnyájunk életében lépten-nyomon felbukkan: Mi lenne, ha így tennénk, s nem mindig más utat választanánk…

Ráadásul a Bhagavad-gítá nagyobb eredményt ígér, az emberi élethez méltóbb cél megvalósítását.

Nemcsak a Föld, de az égiek elérését, s nemcsak emberi tökéletességet, hanem múlhatatlan lelki boldogságot is.

 

 



Ha…

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)


Óh, emberek legjobbja (Ardzsuna)! Akit a boldogság és a boldogtalanság nem zavar, sőt rendíthetetlen mindkettőben, az biztosan megérett a felszabadulásra. (2. 15.)

Sohasem kötik tettei az olyan cselekvőt, aki elégedett a számára önként kínálkozó nyereséggel, megszabadult az ellentétpároktól, nem irigy, és egyaránt rendíthetetlen a sikerben és a kudarcban is. (4. 22.)

Aki legyőzte elméjét, az nemcsak nyugalomhoz jutott, de elérte már a Felsőlelket is. Az ilyen ember számára a boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy gyalázat mind egyforma. (6. 7.)

Az olyan bhakta, aki nem vonzódik az anyagi örömhöz, de nem is gyűlöl, nem bánkódik és nem vágyakozik, lemond úgy a kedvező, mint a kedvezőtlen dolgokról – az nagyon kedves Nekem. Aki egyenlő a barátaival és ellenségeivel, aki kiegyensúlyozott a tiszteletben és szégyenben, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, jó és rossz hírben, mindig mentes az anyagi társulás szennyeződésétől, állandóan csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, és odaadó szolgálattal foglalja le magát – az nagyon kedves Nekem. (12. 17-19.)

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Óh, Pándava! Az olyan emberről mondják azt, hogy túljutott az anyagi természet kötőerőinek hatáskörén, aki  nem gyűlöli a jelenlevő ragyogást, a ragaszkodást s az illúziót, de nem is vágyik utánuk, ha nincsenek jelen; semleges, mert túl van a kötőerőkön, mindig rendíthetetlen  marad, mert tudja, hogy csupán a kötőerők működnek; ugyanúgy tekint az örömre és fájdalomra; aki egyenlőnek látja a földgöröngyöt, a kődarabot és az aranyrögöt; bölcsen egynek véli a dicséretet és a bírálatot, változatlan a becsben és a becstelenségben egyaránt, a barátot és az ellenséget is ugyanúgy kezeli, és felhagyott minden gyümölcsöző próbálkozással. (14. 22-25.)

Aki mentes az illúziótól, az áltekintélytől és a hamis társulástól, megértette az örökkévalót, és felhagyott minden anyagi vággyal, megszabadult a boldogság és az aggodalom kettősségétől, s tudja, miképpen kell meghódolnia a Legfelsőbb Személy előtt – az eléri azt az örök birodalmat. (15. 5.)

 

Joomla SEF URLs by Artio