Isteni örömök a hindu művészetben

Kultúra

A hindu művészet kétségkívül páratlan művészeti örökséget hagyott hátra. Indián kívül több nagyváros múzeumának kiállítóterme is bizonyíthatja ezt. A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum a világ egyik legnagyobb kulturális gyűjteménye, több mint kétmillió műalkotásból áll. A civilizáció 5000 éves hagyományán ível át, az őskortól napjainkig.

Egyik kiemelkedő rendezvényük volt az „Isteni örömök” címmel rendezett kiállítás, mely a hindu hitvilág különböző alakjait mutatta be. A Metropolitan Múzeumban található Rámájaná részletét bemutató festmény az Assami tündöklő selyem című írásunkban látható.

A hindu művészet a végtelent végtelen formában ábrázolja

A hinduizmusban a művészetnek egy hosszú és gazdag hagyománya van. Isten különféle megnyilvánulási formája bőven ad témát a műalkotásokhoz. A hindu eposzok a Mahábhárata, a Rámájana és egyéb szövegek, mint a Harivamsa, Hari vagy Krisna történetei elevenedtek meg a csodaszép alkotásokban.

Az egyik kiállított fólió Krisnát ábrázolja, amint feltartotta a Góvardhan hegyet, hogy megvédje a falusiakat a napokig tartó felhőszakadástól. A Rámájanát több múzeum is bemutatja, mint ahogyan arról a Múzeum Ráma életéről című írásunkban is beszámoltunk. Ráma korszakának meghatározása is megosztó tanulmányokat eredményezett. Erről is olvashat cikkünkben.

Rádzsaszthán és a Pandzsáb királyi udvaraiból

Közel 100, elsősorban 16. és a 19. századi mesteri festményt csodálhattak meg a múzeum látogatói, melyek főleg Rádzsaszthán és a Pandzsáb királyi udvaraiban maradtak fenn. E művekről így írtak az ismertetőben :

„megérintik a lelket és gyönyör a szemnek”,

„a képekből sugárzó erő és varázslat túlmutat a puszta ábrázoláson.”

Többek között látható volt Ráma és hitvese, Szitá, aki kiveszi a tüskét Ráma lábából, Siva és Párvati, amint társasjátékot (chaupart) játszik, Krisna és Rádhá a szent Jamuna folyónál. Az alapanyag festett papíron átlátszatlan akvarell vagy tus, gyakran felfokozott arany és ezüst díszítés. A MET tájékoztatója szerint közülük sok bizonyíthatóan sohasem volt még nyilvánosan kiállítva.

A hindu művészet legnagyobb Európán kívüli kiállítása

Ez a legnagyobb Európán kívüli gyűjtemény, melyben kiemelkedő szerepet kap India ősi kultúrája és művészete. E témákban rendszeresen szerveznek valamilyen kiállítást.

2015-ben például nagy sikert aratott az év elején a Szent hagyományok a Himalájában című bemutató, a decemberi exhibition pedig a Találkozás Visnuval címet kapta. Csodálatos szobrokat láthatott a közönség. A kiállítás részét képezte Visnu, az oroszlán avatár bemutató is. A MET jelentés szerint:

„A vallási ünnepségeken eljátszott drámák különösen India déli részen fontos és népszerű részét alkotják a hindu ünnepeknek. Ez a kiállítás rávilágít öt ritka fa szobrászati maszkra, amelyek nagyrészt a késő középkori India odaadó művészetének termékei.”

A leletek egy része az 5. századig nyúlik vissza. A kiállítási tárgyak között különféle szobrok álltak, az anyaguk: fa, terrakotta, kő, réz vagy bronz.

Az oroszlán Narasimha avatár történet röviden

Prahlád herceg, Hiranyakashipu kisfia odaadóan imádta Visnut. Isten iránti elkötelezettségében semmi sem ingatta meg. A gonosz apa azonban minden dicsőséget saját magának akart megszerezni, így megtiltotta fiának az imákat. Sőt, amikor a gyermek ezt nem fogadta meg, különféle módon el akarta pusztítani a kisfiút.

Visnu azonban mindig megvédi híveit, ezért megjelent Narasimha, a félig ember félig oroszlán formában, és elpusztította a gyermekgyilkos királyt. Narasimha történetéről egy érdekes régészeti vonatkozású cikket budapesti jógaközpontunk honlapján olvashat: a Narasimha jóga hevederrel ászanázik című írásban.

A hindu művészet 12. századi remekműve

A 12. század elején készült a táncosnő homokkő szobra. Ez a feltűnő jelenet anatómiailag lehetetlen, mégis a szobrász a folyamatos, örvénylő mozgás lényegét ragadta meg. A szemet gyönyörködtető ékszerek és a jelmez hangsúlyozzák a felületi díszítést, légiessé téve az egyébként tömör figurát. A túlzott póz a figyelmet nem a táncos női mivoltára irányítja, inkább azt érzékelteti, hogy a meditáció alatt a táncos szinte kilép a testéből.

A korona csipkés tüskéi, a leomló nyaklánc, és a derekára erősített rojt az önfeledt, ritmikus, táncmozgás benyomását kelti. Egy észak-indiai hindu templomot díszítette. Ő az egyike a sok égi vagy félisteni táncosnak, aki művészetét az istenségnek ajánlva áhítatosan táncol a templomban, az oltár előtt.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*