Amikor India történelmével kapcsolatosan felmerül a „felfedezés”, csupán egy Európa centrikus fogalomról beszélünk. India felfedezése helyett nyugodtan használhatunk egy másik kifejezést: India kirablása. Az elfogulatlan történész azonban e több ezer éves ország szellemi kincseit tekinti igazi gazdagságnak. A nyugati közvetítők fordításai sok esetben csupán ferdítések. Aki igazán kíváncsi a védikus kultúra tudományos vívmányaira, bölcsességére és művészetére, ma már hiteles forrásokat is találhat.

India felfedezése

India felfedezése a brit koronát ékesítette

Nagy-Britannia világhatalmi pozíciója a gyarmatbirodalmak, elsősorban India birtoklásán és kifosztásán alapult. Minden idők legnagyobb gyarmatbirodalma felett uralkodott. Annak idején Lord Randolph Churchill a parlamenti képviselőkhöz fordulva kijelentette:

„...a legbuzgóbb figyelemmel kísérjék, a leggondosabban fejlesszék, a legegységesebb és lankadatlan elszántsággal őrizzék Hindusztán földjét és népét, a királynő koronájának legértékesebb gyöngyszemét, melynek birtoklása valamennyi gyarmati tulajdonunknál jobban növelte kis szigethazánk hatalmát, erőforrásait és jólétét...”

Kísért a múlt

India ősi bölcselete távol áll a nyugati gondolkodástól. Bonyolultnak és követhetetlennek érzi még az a kutató is, aki hosszú évekig tanulmányozza. Miért? Egyrészt anyagi jelentést keres minden mögött. Másrészt a fehér ember „civilizációja” a felfedezések korában minden természet közeli népet primitívnek degradált. Ehhez járult a gyarmatosítók mohósága, akik ezt használták ki más népek leigázására és kirablására. A félreinformálás egyik elmélete, többek között az „árja hódítás” tana. Ma már a tudósokat is megosztja. Ezt a téves feltételezést sokan cáfolják tudományos körökben.

No, és a mai tudomány? Ne felejtsük el, hogy korábbi évszázadok „szakértőinek” munkáit veszi alapul. Nagyon ritka az elfogulatlan tudományos munka, még ritkább az, ha nem nyugati tudós, hanem indiai szakember publikációja jelenik meg Európában vagy az USA-ban. Ahhoz, hogy belelássunk a kulturális gyarmatosításba, elég egyetlen példát megvizsgálni, és felnyílik a szemünk.

Indológus, aki soha nem volt Indiában

Max Müllert tartják az indológia egyik atyjának. Soha nem járt Indiában, az indiai kultúrával kapcsolatban mégis számtalan könyvet írt és szerkesztett. Ezekre még ma is hivatkoznak. Mentalitását jól tükrözi az a levél, melyet 1896-ban, a védikus irodalommal kapcsolatban írt feleségének: ez

„a vallásuk gyökere, és biztos vagyok benne, hogy e gyökerek feltárása az egyetlen módja annak, hogy gyökerestül kiirtsuk mindazt, ami az elmúlt háromezer évben született belőle."

Max Müller bitorolta a Védák első könyvének, Rig Véda fordításáért kijáró megbecsülést, holott egy német tudósnak fizetett a szöveg fordításáért. A Scientific American 1900. december 8-i nekrológjában ezt írta:

„Állandóan hirdette, hogy a Rig Véda kiadása saját kimagasló munkája, a valóságban pedig egyáltalán nem ő végezte el. Egy német tudós fordította, és Müller kisajátította az érte járó elismerést.”

Hogy lehet elrabolni egy ország kultúráját?

A gyarmatosítás egyik legszégyenletesebb eredménye az lett, hogy az indiaiak elkezdték utánozni a nyugatiakat. Elhitték a propagandát, miszerint a saját kultúrájuk alacsonyabb rendű. Brit-India nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az oktatás és a korabeli indológusok segítségével  india lakossága elsajátítsa az angol kultúra értékrendjét.

Be kell vallani, hogy az akkori politikai légkörben, az anyagi előnyök reményében sok indiai szakember is részt vett abban, hogy a több ezer éves védikus kultúrát hiteltelenné tegye. Például indiai szerző írta azt az Anglia tevékenysége Indiában című könyvet is, mely kötelező tananyag volt a hinduizmus elleni kampány egyik legfontosabb központjában, a kalkuttai Skót Egyházak Főiskoláján.

A fizikai-politikai leigázást egy nép szellemi hódítása követte, melynek során a nyugati tudósok felhatalmazva érezték magukat, hogy elkezdjék a keleti kultúra tolmácsolását. Anélkül, hogy annak mélységét megértették volna. Az így lefestett „egzotikus Kelet” azonban vajmi kevéssé hasonlított a valósághoz.

India felfedezésének következményei: posztkolonializmus

Büszkén állíthatjuk, hogy India elfogulatlan bemutatásában olyan kimagasló magyar személyiségekre hivatkozhatunk, mint Körösi Csoma Sándor vagy Baktay Ervin. Tevékenységük közismert. Róluk részletesen olvashat cikkeinkben. Bár nem ez az általános, ma már jelennek meg elfogulatlan munkák nyugaton is. Íme, néhány idézet e komoly, szakmai körökben is elismert tanulmányokból.

India felfedezése idézet

Edward W. Said a Columbia Egyetem irodalom professzora. Orientalizmus c. kötetének 1978-as kiadásában már reálisabb képet kapunk a kulturális reprezentációkról. E tanulmány bemutatja Nyugat stílusát: Ázsia, Észak-Afrika és a Közel-Kelet társadalmainak és népeinek „leereszkedő ábrázolásmódját”. A szerző szerint „a gyarmati tudósok súlyos hibái mindmáig kísértenek e tudományág területén”. A professzor kertelés nélkül kijelentette:

„...minden Egyiptomra és Indiára vonatkozó tudományos ismeretet valahogy átszínez, befolyásol vagy eltorzít a politika otromba valósága.”

Bernard S. Cohen antropológus hasonló megállapításra jutott:

„az Indiával kapcsolatos tudományos ismereteink nagy része még mindig a gyarmatosítás és az azt követő utóhatás terméke.”

A történész, Gyan Prakash Orientalizmus most című cikkében (1995. október) határozottan kijelentette:

„A gyarmati imperializmus nélkül nem lenne orientalizmus.”

Gayatri Chakravorty Spivak indiai származású egyetemi tanár így nyilatkozott:

„El kell utasítanom az imperializmus minden formáját, vagyis meg kell mutatom az embereknek, hogyan lehet ellenállni a birodalomnak, még ha az erősnek tűnik is”

Gayatri Chakravorty Spivak Indiai származású egyetemi tanár, aki a világ több egyetemén is tanított. Kutatási területe a posztkolonializmus, amely a gyarmatosítás hatásaival foglalkozik. Gayatri már 11 egyetemtől kapott tiszteletbeli doktorátusi címet. Az idős tudós hölgy 2012-ben elnyerte a kiotói Művészetek és Filozófiák díjat. Ezt a Nobel által nem megjelölt területek Nobel-díjának tekintik. Az indoklás szerint dr. Spivak kritikus elméleti szakemberként és pedagógusként beszél a szellemi gyarmatosítás ellen a globalizált világban.

Joomla SEF URLs by Artio