Hadobás Gergely

Zenészcsaládból származó fiatalember, aki a zene szerelmeseként a folyamatos szakmai fejlődésben és megújulásban hisz. Talán éppen ennek a hosszú útnak az egyik állomása a Krasznai Gítával felvett OM-lemez.

Hadobás Gergely, egy különös zenei formációba verbuválódott zenészcsapat csellistájaként a kirtan és a mantra világában csap a húrok közé. A Bharata kultúrtérben június 17-én megrendezésre kerülő koncert kapcsán faggattuk a zenészt.

 

Interjú Hadobás Gergellyel

Zenészcsaládból származó emberként teljesen magától értetődő volt, hogy te is ezen a területen próbálj meg érvényesülni? Volt esetleg más pálya is, ami vonzott?

 

A szüleim teljesen szabad kezet adtak az érdeklődésemet illetően. Nem emlékszem, hogy megkértek volna valaha is, hogy tanuljak zenét, engem egyszerűen ez érdekelt. Hárman vagyunk testvérek és mindannyian gyerekkorunktól kezdve szeretünk énekelni, mindhárman tanultunk valamilyen hangszeren játszani (az öcsém több hangszert is kipróbált), de végül úgy alakult, hogy csak én őrzöm tovább hivatalosan is a “hagyományt”. A zenén kívül a többi művészeti ág is vonzott, mindegy volt mit csinálok, csak alkotni lehessen. Fel is vettek Szegeden grafikus-szobrász szakra, de akkorra már eldőlt, hogy zenével szeretnék foglalkozni, így hát a konzira esett a választásom.

 

Kik inspiráltak, kik voltak a példaképeid? Hogyan kerültél kapcsolatba az indiai zenével?


Elsősorban a szüleim jelentették az inspirációt, szorosan mögöttük a tanáraim, illetve mikor lehetőségem nyílt nagy művészeket élőben hallani, természetesen ők is ösztönzően hatottak/hatnak rám. Mostanra a sikerélményeimből is merítek, de maga a feladat is fel tud csigázni, hogy új művet kell elsajátítanom. Az indiai zenével Gítán keresztül kerültem közvetlen kapcsolatba. Ugyan a cselló nem éppen autentikus indiai hangszer, viszont a közös kísérleteink során kiderült, hogy alkalmazható. Persze az elfogultságom saját hangszerem iránt ezt már korábban megjósolta.


Eddigi pályafutásodból mire vagy a legbüszkébb? Mik a közelebbi és távolabbi céljaid, melyeket mindenképpen szeretnél zenészként megvalósítani?


Az eddigi legnagyobb sikereimet Szegeden éltem át, kisebb-nagyobb koncertek keretei között. Azt hiszem, amikre igazán büszke vagyok, azt legfeljebb 40 ember hallhatta és nem járt semmilyen felmutatható kitüntetéssel. A legfőbb célom, hogy egyre jobb muzsikus legyek, hogy minél mélyebben értsem és éljem át azt, amivel éppen foglalkozom. Ezt nagyban elősegítheti majd a hangszertechnikám fejlesztésére vonatkozó célom is.


Az „OM” megírásából is kivetted a részed? Mennyire érzed magadénak az albumot?


Úgy érzem ez a lemez teljes mértékben csapatmunka volt. Senki sem kapott kottát vagy utasításokat, mindenki azt hozta, ami a sajátja volt. Azt hiszem azért lett ilyen személyes és őszinte.


Lemezfelvétel közben mennyire érintett meg a hanganyag atmoszférája, hangulatvilága ?


Talán én voltam a legszerencsésebb a csapatból, mert láthattam/hallhattam, ahogy a viszonylag egyszerű, ugyanakkor gyönyörű dallamokra apránként ráépülnek a szólamok és ami végül létrejön, teljes egészet alkot.


Van-e a zenén kívül bármilyen más Indiával kapcsolatos kötődésed?


Az indiai konyha... :D

 

Kérlek sorolj fel öt lemezt, amelyeket magaddal vinnél egy lakatlan szigetre.


A sajátunkon kívül? Nehéz lenne dönteni, de ez egy lehetséges variáció:
Bach: Kunst Der Fuge
Bach: összes cselló szvit
Brahms: Triók
Haydn: Vonósnégyesek
És talán Oscar Petersontól valamelyiket.

Köszönjük szépen az interjút! Sok sikert kívánunk a koncerthez és a zenei karrieredhez!

 

Joomla SEF URLs by Artio