Az indiai klasszikus zenéről

Kultúra

Zene a Bharata Kultúrtérben

A Bharata Kultúrtér hisz a hang erejében. A beszéd hangával megörvendeztethetünk, megnyugtathatunk, inspirálhatunk. Az ébresztőóra hangja felébreszti az alvó embert. A transzcendentális mantra hangja alkot, teremt: benső békét, elmélyülést, kapcsolatot a Transzcenndenssel. A hiteles indiai klasszikus zene magában hordozza ezt az erőt és ízt, amit a Himalájában vezeklő aszkéták is szomjúhoznak.

Zenei programjaink nyitottak a fúziós zenei kísérletezésekre is, szem előtt tartva a művészet szentségét, elzárkózva a szórakoztatás műfajától.

Havi rendszerességgel hallhatóak nálunk indiai klasszikus zenével kapcsolatos előadások (Tóth Szabolcs szitáművész előadásai), indiaí klasszikus és fúziós zenei koncertek (lásd a korábbi koncertek menüpontot), alkalmanként kirtan estekre is sor kerül.

Az indiai klasszikus zenéről

Az indiai klasszikus zene az általunk ismert legrégebbi töretlen zenei tradíció. Elso fennmaradt leírása Bharata: Natyashastra című műve, mely a legóvatosabb becslés szerint is az idoszámításunk utáni második században született. Ebben külön fejezet foglalkozik a hangszerekkel, a tála rendszerével, sot a rasák és bhavák, vagyis az dallamok és hangsorok által keltett érzésekkel és érzelmekkel is.

Az indiai klasszikus zene zenei nyelv. Vannak hangzói, szavai, mondatai, vannak költeményei és ami a legfontosabb, van nyelvtana. A színpadon nem improvizáció történik, hanem élo zenei kommunikáció. Nyugaton ilyen közös zenei nyelv volt a barokk idején és ilyen zenei nyelv a dzsessz is. A dzsessz közel száz éves és már mennyi változáson esett át. Ugyanez igaz az indiai klasszikus zenére is, bár alapjai, például a tiszta érzelmek megjelenítését szolgáló hang- és játékrendszer, legalábbis Bharata műve óta állandó.

Indiában egyszerre két, egymástól független, ugyanakkor egymással kompatibilis zenei rendszert hoztak létre. Az egyik a rága – a dallam rendszere, a másik a tála – a ritmus rendszere. Két olyan komlex zenei rendszerrol van szó, amely gyakorlatilag teljes szabadságot biztosít az eloadónak, hogy egyéniségét, saját világát megjeleníthesse a zenében annélkül, hogy a zenei rendszer sérülne. Mindkét rendszer annyira sajátos, hogyha a földkerekség minden lakója – teszem azt – tablán szeretne játszani, akkor sem kéne senkinek a másik stílusát utánoznia.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*