Lady Callcott_by_Sir_Thomas_LawrenceMrs. Graham, a későbbi Lady Callcott Skóciában született (1785-1842). Korának kiemelkedő egyénisége, utazó, író és művész, aki látványos kivétel az angol „Memsahib"-ok között. Műveltsége, széleslátókörű egyénisége révén kulturális téren és emberileg is nagyon különbözött a legtöbb angol úrinőtől.
Regényes életrajza több oldalt is kitöltene, röviden érdemes azért megemlíteni, hogy közelebbi képet kapjunk erről a különleges hölgyről. Édesapja ellentengernagy volt, a 23 éves Mária vele ment Indiába, amikor apja a bombay-i hajógyárban kapott feladatot. A hosszú hajóúton megismerkedett a Királyi Haditengerészet egyik tisztjével, Thomas Graham kapitánnyal, s a szerelemből hamarosan házasság lett, az esküvőt Indiában tartották. Közel három évig éltek itt, sokfelé utaztak, és közben a fiatalasszony szorgalmasan vezette naplóját. Később két könyv született ezekből a feljegyzésekből: az Indiai életünk naplója és a Levelek Indiából.
Bejárta Dél- és Kelet-Indiát, de nemcsak a csodálatos növény- és állatvilágot, a turisztikai látványosságokat mutatta be. Mindkét könyve rendkívül népszerű lett. Naplójában egyértelműen kifejtette, hogy elsődleges célja „India korábbi nagyszerűségének és kifinomultságának bemutatása, hogy visszaadjam India helyét az ősi nemzetek sorában, melyet az európai történészek általában érthetetlen módon értékeltek és mellőztek.
Nagyon szerette Indiát, lenyűgözte az ország kultúrája és vallása. Mahabalipuramba három napot töltött, naplójában gyönyörű leírást olvashatunk a helyről és környékéről. A társadalmi élet nem vonzotta, nyíltan kijelentette: „Egy külföldi kolónia lakói általában éppen olyanok, mint otthon a vidéki városokban, és lehetetlen valami érdekeset írni róluk. A bombay-i vendégségek a lehető legunalmasabb és legkényelmetlenebb összejövetelek, amit csak el lehet képzelni. 7 órakor összejön 40-50 ember, és bámulja egymást, míg bejelentik a vacsorát..." Madraszról sem volt jobb a véleménye: „Az emberek itt sokkal elegánsabban élnek, mint Bombay-ban, de a társaság se nem jobb, se nem rosszabb."
Ékesszólóan írt a szanszkrit nyelv és irodalom nagyszerűségéről, a magasztos gondolkodásról és a fennkölt kifejezésmódról: „Hindustan hírnevét elsöpörték más műemlékek, lakói elpusztultak, nevüket elfelejtették, de a szanszkrit nyelv létezése bizonyítja, hogy egyszer itt volt egy nemzet, mely a legmagasabb kifinomultságot érte el, s amely számos ritka jótéteménnyel meg volt áldva még mielőtt a nyelv kialakulhatott és csiszolódhatott volna. A pusztuló nemzetek között virágzott, a hódításoknál és a háborús pusztításnál magasabbrendű volt, megmaradt a tündöklő múlt tiszteletreméltó emlékeként, miként Egyiptom sivatagában a szilárd piramisok."
Joomla SEF URLs by Artio