Kellár Márta írásareneszansz

2008-at hazánkban Hunyadi Mátyás koronázásának 550. évfordulója alkalmából a reneszánsz évének nevezik, a keresztény egyházak pedig ezt az esztendőt a Biblia évének nyilvánították. Talán nem sokan figyeltek fel erre a párosításra, hiszen annyi ilyen-olyan év vagy nap van folyamatosan kijelölve. Pedig érdemes a párhuzamot végig és tovább gondolni. Hiszen a reneszánsz jelentése: újjászületés, és mint minden szent írás, a Biblia is többek között a spirituális újjászületésről tanít.

A reneszánsz évének ünnepélyes megnyitóján kiosztották a Kultúra Pártfogója díjakat. E díj körül bábásko¬dók talán nem ismerték vagy nem értették meg Weörös Sándor találó gondolatát: Ha valaki "a tudomány és művészet pártfogója", ez majdnem oly nevetséges, mintha egy vallásos emberre azt mondanák: "az Isten pártfogója". Sétálgassunk hát lehajtott fővel egy kicsit a történelmi és a lelki reneszánsz útjain. A reneszánsz a "sötét" középkor és a "fényes" (?) újkor választóvo¬nalán a művészetekben és a tudományokban idézett elő forradalmat. Bölcsője s legfőbb színtere Itália. 

ChaitanyaA nyugati reneszánsszal egy időben élt Indiában Csaitanja Maháprabhu, a szerzetesek gyöngye, akit jeles filozófusként is számon tartanak, s akit a vaisnava világ a Legfelsőbb egyik avatárjának tekint. Nagy vallásreformer volt, aki éppúgy felforgatta Indiát, mint Európát a kor helyi eszmei áramlatai. Azonban a két reneszánsz eltérő utat és célt választott. Nyugaton kialakult az emberközpontú gondolkodás, a humanizmus. Csaitanja lelki mozgalma ezzel szemben az élet, sőt még a vallásosság legfőbb eredményeként sem az anyagi jótékonykodást, boldogságot, intelligenciát vagy felszabadulást jelölte meg, hanem az odaadás, szépség, harmónia és szeretet kombinációjából álló lelki eksztázist. Ez a korszak Európához hasonlóan, Indiában is egy nagy megújulást eredményezett. Pedig a körülmények ugyancsak kedvezőtlenek voltak, hiszen India nagy része muzulmán fennhatóság alatt állt, s a hódítók semmilyen eszköztől sem riadtak vissza, hogy a lakosságot a Próféta hitére térítsék. A reneszánsz kortól nyilvánvalóvá vált, hogy a művészetek és tudományok (ha isteni ihletettségüket nem veszítik el) sokat segíthetnek az emberi élet tökéletesítésében.

botticelli-venusA nyugati kultúra sokszor öntudatlanul merít az óind hagyományokból, jó példa erre a reneszánsz egyik jelképe, Botticelli: Vénusz születése című festménye is, mely megismétli a jószerencse, szépség és gazdagság istennőjének, Laksmi Dévinek a megjelenését, aki kék lótuszkehelyben emelkedett ki a tenger habjai közül. A lótuszvirág négy színű lehet. A kék lótusz szanszkritul az utpala. A lótuszról részletesebben a lótuszvirág témájú írásunkban olvashat.

Amikor Indiában a lelki reneszánsz az ember és Isten kapcsolatának szédítően boldogító távlatait kutatta és kínálta hívei számára, akkor a reneszánszkori Itáliában még egy emberöltőnyi időt kell várni, hogy színre lépjen Giordano Bruno, az a nagyszerű ember, aki legalább alapjaiban megközelítette mindezt. A nyugati reneszánsz a földi szépség bűvöletében élt, de nem nőtt fel nevének szószerinti jelentéséhez, ahhoz, amit Kelet mindig is tudott az újjászületésről. Ezt bizonyítja Itália vezető filozófusának és költőjének, a kor egyik legkiemelke¬dőbb egyéniségének, Giordano Brunonak tragikus sorsa is. A lélekvándorlásról vallott eszméi is hozzájárultak, hogy az inkvizíció perbe fogta, s 7 évi raboskodás után máglyahalálra ítélte. Bruno, a domonkos rendi szerzetes utolsó válaszaiban is hirdette, hogy a lélek képes egyik vagy másik testben létezni s egyik testből a másikba vándorolni. 

Giordano BrunoGiordano Bruno tudta, hogy a csak anyagi látásmódra képes emberi értelem számára az isteni valóság felfoghatatlan: ... egy logikus és némileg is józan szellem semmiképp sem tudja elképzelni, hogy a számtalan világnak, melyek a mienkhez hasonlóak vagy nála nagyszerűbbnek mutatkoznak, ne legyenek ilyen vagy még különb lakói. (A végtelenről, a világegyetemről és a világokról) A több ezer éves Védák mint legtermészetesebb dolgot tanították az univerzumok törvényeit, s a brahmanikus kultúra sokkal nagyobb tudással rendelkezett, mint a reneszánsz Európa. Tény az is, hogy Giordano Bruno néhány merész kijelentését – bár a csillagászoknak már jó ideje nem volt kétségük, hogy igaz – műszeresen bizonyítani csak négyszáz év elteltével tudták. Talán nem véletlen egybeesés, hogy Bruno halálának éve egyben a reneszánsz kor legvégét is jelenti.

Kellár Márta írása

Joomla SEF URLs by Artio