Navigáció

Indiától kaptuk

A navigáció, a hajózástan művészete ősi indiai gyökerekre vezethető vissza. 6000 évvel ezelőtt a Szindu folyó partján alakult ki. A navigáció szó eredete a szanszkrit navgatih. A haditengerészet szó is a szanszkritból származik.

A kereskedelem szükségessé tette a hajózást

Arról már olvashattunk, milyen fantasztikus mozgású volt a vimana, az indiai régmúlt űrhajója. Az óind kultúra rendkívül fejlett volt. A szerteágazó kereskedelem is része volt ennek a civilizációnak, mely magába foglalja a hajók használatát.

A védikus időszakot hatalmas gazdagság és jólét jellemezte. A tudás elsődleges forrását a Védák jelentették. Ez egy együttműködő társadalom volt, melyhez anyagi jólét is tartozott.

Az arany (szanszkrit hiranya) nemcsak értékes, hanem bőven előforduló kincs volt ebben a korban. A Szarasvati és a Indus folyók medréből nagyon sok aranyat vontak ki. A Rigvéda úgy írja le a Szarasvati folyót, mint Hiranyavartani-t, aranyutat. A Szindhut pedig Hiranmayiként, vagyis aranyból készültnek, és direkt hivatkozik a folyómeder aranylelő helyeire is.

A hajózásról a védikus irodalomban

Több bizonyíték is van, hogy már az ősi időkben kifejlesztették a hajózás művészetét. Az ókori időkben működő hajóépítő ipar nyomait találtak Indiában.  A Rigvéda említi a „kereskedőket, akik a nagy vizeket hajókkal borítják”, s gyakran említik a Samhita hajókat.  A Rigvéda többször hivatkozik arra, hogy a hajók átszelik a „Szamudra”-t. Ez a szanszkrit kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „a vizek összegyűjtése” (saṃ -együtt, udra-víz). Egy óceánra vagy tengerre utal. A klasszikus példa, amelyet a témában minden író gyakran idéz a Rigvédából, a bhujyai tengerészeti expedíció. Száz evezős hajó és egy hajótörés története, melynél az iker Asvini pár segített. Az Rigvédában más utalások is bizonyítják, hogy az ókori Indiában ismerték a navigáció művészetét. A Puránákban is több utalás van a hajók használatára és a hajózási ismeretekre.

A Rámájana olyan kereskedőkről beszél, akik átszelték a tengert, és ajándékokat vásároltak Ayodhya királyának. Amikor Hanuman átsiklott az óceán felett Lankára, akkor egy olyan hajóval hasonlítják össze, amelyet a nyílt tengeren fújt szél. Manu törvénykönyve a folyóvíz és a tengeri szállítás érdekében biztonságos szállítást és árufuvarozást ír elő. Indiában a kereskedő hajók elején kis testű íjászok voltak, akik íjakkal és nyilakkal védelmezték a hajójukat a kalózok támadásaival szemben. A Mahábhárata Shanti Parvan (59, 41) részben szintén beszél a haditengerészetről. A Jadu dinasztia tengeri csapatairól is olvashatunk. Vagy a Sabha parva részben az egyik Pándava testvér, Sahadeva tengeri útjáról.

Történészek hozzászólása

Georg Bühler, német orientalista azt mondta:

Az ősi indiai írásokban vannak olyan szakaszok, melyek bizonyítják az Indiai-óceánon való korai hajózást, továbbá a valamivel későbbi kereskedelmi utak előfordulását a Perzsa-öböl mentén, illetve a folyókon. Márpedig nemzetközi kereskedelem csakis a nemzeti hajózás segítségével fejlődhetett ki.

Sir John Malcolm, a skót államférfi és történész, aki a Kelet-indiai Társaság szolgálatába lépett, a következőket írta:

Az indiai hajók olyan bámulatra méltóan alkalmazkodnak ahhoz a célhoz, amely megkívántatik, hogy ellenállhatatlan ez a magasrendű tudományuk. Az európaiak az Indiával való két évszázados kapcsolat alatt sem voltak képesek erre.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*