A navigáció, a hajózástan művészete is ősi indiai gyökerekre vezethető vissza. (A navigáció szó eredete a szanszkrit navgatih.) 6000 évvel ezelőttt a Szindu folyó partján alakult ki. 

vimana

A védikus időszakot hatalmas gazdagság és jólét jellemezte. A tudás elsődleges forrását a Védák jelentették. Ez egy együttműködő társadalom volt, melyhez anyagi jólét is tartozott. Az arany (szanszkrit hiranya) nemcsak értékes, hanem bőven előforduló kincs volt ebben a korban. A Szarasvati és a Indus folyók medréből nagyon sok aranyat vontak ki. A Rig Véda nemcsak úgy írja le a Szarasvati folyót, mint Hiranyavartani-t, aranyutat, a Szindhut pedig Hiranmayiként, vagyis aranyból készültnek, hanem direkt hivatkozik a folyómeder aranylelőbhelyeiről is.

A szerteágazó kereskedelem is része volt ennek a civilizációnak, mely magába foglalja a hajók használatát. A Rigvéda többször hivatkozik arra, hogy a hajók átszelik a „Szamudra"-t. Több bizonyíték is van, hogy már az ősi időkben kifejlesztették a hajózás művészetét. Georg Bühler, német orientalista azt mondta: Az ősi indiai írásokban vannak olyan szakaszok, melyek bizonyítják az Indiai-óceánon való korai hajózást, továbbá a valamivel későbbi kereskedelmi utak előfordulását a Perzsa-öböl mentén, illetve a folyókon. Márpedig nemzetközi kereskedelem csakis a nemzeti hajózás segítségével fejlődhetett ki.

Sir John Malcolm, a skót államférfi és történész, aki a Kelet-indiai Társaság szolgálatába lépett, a következőket írta: „Az indiai hajók olyan bámulatra méltóan alkalmazkodnak ahhoz a célhoz, amely megkívántatik, hogy ellenállhatatlan ez a magasrendű tudományuk. Az európaiak az Indiával való két évszázados kapcsolat alatt sem voltak képesek erre.

Joomla SEF URLs by Artio