A sakk eredetéről szóló írásunkk előző rész itt érhető el: Hindusztán, a sakk szülőhazája>>
Mint azt a kínaiak maguk is bevallják, a sakkjáték Kr. u. 537 körül terjedt el Indiából, s talán Tibeten vagy Bengálon keresztül jutott perzsa földre. Annyi azonban bizonyos, hogy a perzsák Nusirván király uralkodása alatt vették át az indiai Kanose városából.

hindu sakkFolytassuk hát a sakk eredete témáját. Ha belefáradt volna az olvasásba, akkor pedig bátran játszonn le egy sakk játszmát. Egy perzsa nyelvű kézirat, a Sáhnáme (Királyok könyve) idézi azt a VI. századi legendát, mely szerint egy indiai rádzsa követe adóként értékes ajándékot és egy selyemre írt üzenetet vitt Khuszrau Nusirván perzsa sahnak. Az ajándékok között volt egy furcsa játéktábla is, a hozzá tartozó bábukkal. A rádzsa arra kérte a perzsa udvar bölcseit, fejtsék meg az indiai játék lényegét, s ha nem járnának sikerrel engedjék el az adót, sőt még a sah fizessen kárpótlást. Nusirván elfogadta a kihívást. Legbölcsebb vezíre, Bozorgmer addig törte a fejét, míg erőfeszítéseit siker koronázta:

- A tábla nem más, mint harcmező - jelentette ki -, melynek egyik szélét elfoglalja a sah, két oldalán sorakozik a hadserege, közvetlenül mellette a vezír, elöl a katonák, támadásra készen. Az elefántok a sah két oldalát védik, mellettük vannak a harci mének, azok mellett pedig a harci szekerek.

A rádzsa így elvesztette a fogadást, és ki kellett fizetnie az adót. A perzsáktól az arabokhoz került a sakk, akik magukkal vitték hódító hadjárataikban Spanyolhonba, így végül a keresztes vitézek közvetítésével Európába jutott. Érdemes megjegyezni, hogy a reneszánsz művészet egyik kiemelkedő alkotása (1430 körül), a Cosimo di Medici megrendelésre készült sakkészlet is bizonyítja, hogy hosszú ideig még elefánt figura állt a futó helyén.

Kicsit elvontabb értelmezésben maga a sakktábla az egész világot szimbolizálja, a bennünk szemben álló jó és rossz küzdelmét, fekete-fehér kockái pedig az anyagi kettősségeket (éjjel-nappal, hideg-meleg stb.). Eredetileg az alap indiai mandala-ábra volt. A négy belső kocka a négy fő elemet - föld, víz, tűz, levegő - jelképezi. Még a modern sakkelméletben is kiemelt szerepe van ennek a centrumnak.

A sakk intellektuális játéka az elme fegyelmezéséről szól. A tudatosságról, mely el sem képzelhető a szenvedélyek rabságában, s mely az életet nem véletlenek halmazának tekinti, ezért pontos emlékezésre, előrelátásra, céltudatosságra tanít. A játék kezdetén végtelen számú lehetőség közül választhatunk, a jó lépés előbbre, a rossz kényszerítő körülmények közé vezet, egyre korlátozva esélyeinket, akár bukást is eredményezve.

Ha valaki nem ismeri a sakk előírásait (az élet fizikai és transzcendens törvényeit), akkor előbb-utóbb vesztésre fog állni. De ellenkezője is igaz: a játékszabályokat betartva mattot adhatunk a negatív erőknek, s elnyerjük az élet igazi célját.

Az előző sakktörténeti kalandozás egy igérettel zárult, melyet méltán kérhet számon a kedves olvasó.

Befejezésül térjünk hát vissza a kezdetekhez:

- Kérj tőlem bármilyen jutalmat, boldogan megadom - szólt jótevőjéhez az ifjú fejedelem. A bölcs Sissa Ben Dahir szerényen csak ennyit mondott:

- Kérlek, adass nekem a sakktábla első kockájára egy szem búzát, a 2-ikra kettőt, és minden következőre kétszer annyit, mint a megelőzőre.

- Ó, de bolond vagy, én vagyonokat kínálok neked, és te ennyivel beéred!? - kiáltott fel Shirham, aki nem vette észre tanítója sokat sejtető mosolyát. Parancsot adott gabonatárnokának, hogy fizesse ki a kívánt mennyiségű búzát, de az csakhamar avval tért vissza, hogy India minden gazdagsága kevés ehhez, sőt az egész földkerekség minden búzaföldje is képtelen volna ezt az óriási összeget kifizetni. A számításból kitünt: az egész föld felülete, tengerek, erdők és sivatagok nélkül, még ha a legjobban művelnék is, csak 76 év alatt teremné meg a kívánt mennyiségű búzát. Elszállítására annyi négyökrös szekér kellene, mely egymás után felállítva többszázszor érné körül az egyenlítőt. Hát igen, már akkor ilyen tudással rendelkezett az angolok által „primitívnek" tartott India!

Vannak olyan feltételezések, melyek szerint ezután Sissa száműzetésbe kényszerült, vagy egy sötét börtön fenekén raboskodott, de leginkább az a változat maradt fenn, melyben Shirham ismételten elszégyellte magát, és attól kezdve odaadóan csüngött mestere szavain. A nép pedig attól kezdve ha valami fortélyos vagy rendkívül ötletes dolgot tapasztalt, csak ennyit mondott: Tudjuk, tudjuk, ez megint Sissa furfangja lehet!

Hát így tanítottak régen a bölcsek...

 

Írta: Kellár Márta

Joomla SEF URLs by Artio