Ramanujacharya középkori hindu filozófus és lelki tanítómester 1000 éve született. Éppen ezért pontos születésnapja, 2017. április 30-a világraszóló ünnep Dél-Indiában. Sokszor Ramanuja néven említik. Magyar átírással Rámánudzsa vagy Rámánudzsácsárja. A Ramanuja ma is közhasználatban levő név. Jelentése: Ráma követője. Ramanuja nem összetévesztendő Srinivasa Ramanujan híres indiai matematikussal. 

 

Ramanujacharya

 

Kellár Márta írása


A hinduizmuson belül többféle filozófiai iskola is létezik mind a mai napig. Visnu imádatának négy hiteles vaisnava ága van. Ramanuja ezek közül a Srí-vaisnavizmus legkiemelkedőbb követője volt. Híresek a Védánta-szútrához és a Bhagavad-gítához írt kommentárjai. Számtalan tanítványa között a kor nagy tudósai is megtalálhatóak. Ramanuja a srírangami templom vezetőjeként hatalmas munkát végzett.

A Dél-Indiában található Srírangam vagy Srí Rangaksetra a legnagyobb templome

gyüttes a világon. Az UNESCO a világörökség részeként őrzi. Itt az istentisztelet évszázadok óta töretlenül folyik.

Ramanuja neve magyar átírásban Rámánudzsa, Rámánudzsácsárja – az ácsárja mestert jelent. Életét a Prapannamrta c. szanszkrit nyelvű könyvből ismerhetjük meg. Ramanuja fiatalabb kortársa írta, így első kézből származó forrásokból tudta összeállítani az anyagot.

Ramanuja vitathatatlanul az egyik legnagyobb tanítómester a Srí tanítványi láncolatban. Filozófiai iskolája alapos magyarázatot ad az Isten előtti meghódolás szépségéről és fontosságáról.

Ramanuja ifjúkora


Ramanuja 1017-ben született Madrasz közelében, főpapi családban. Édesapját 16 éves korában elvesztette, és úgy döntött, hogy felkeresi Kanchi szent városában a nagynevű tudósokat és a csodálatos templomokat. Kanchi mai nevén Kanchipuram. India 7 fő szent helyeinek egyike. A Bharata Kultúrtér dél-indiai utazás programjain egyik fontos úticél.


Kanchiban élt a híres Yadava Prakash. Ramanuja beiratkozott iskolájába, szanszkritot és védikus irodalmat tanult. Tanára kedvenc diákja lett. Azonban hamarosan elérkezett az a nap, amikor Ramanuja kimondta, ami a szívét nyomta:

„Ó nagy és bölcs mester! Nehéz szívvel hallgatok ilyen méltatlan magyarázatot olyantól, aki nemes lélek. Mindez lealázza a Legfelsőbbet, aki az összes kedves tulajdonság birtokosa, aki forrása minden szép dolognak ezen a világon. Az olyan tanult ember szája, mint az öné, soha nem mondhat ki ilyen alacsony és álnok értelmezést!”

Személyes és személytelen felfogás


Yadava annyira dühös lett, hogy alig tudott uralkodni magán. „Nos, akkor talán szeretnéd előadni a saját értelmezésedet? Nyilván úgy gondolod, nálamnál jobban tudod!” – látszott, hogy számára Isten forma és tulajdonságok nélküli elv volt csupán.

 

Ramanuja idézet

 

Ramanuja szelíden válaszolt:

„Tiszteletre méltó uram! Nincs szükség e vers alacsony gondolkodású értelmezésére, amikor a valódi jelentése közvetlen és dicsőséges.” Felállt és nagy alázattal zengte a verset: „A Legfelsőbb két szeme oly gyönyörű, mint két lótuszvirág, melyek a napfényben bontogatják szirmaikat.”

Ez a történet csodálatosan rávilágít a kor személytelen filozófiát valló tudósainak és Istent a Legfelsőbb Személyként szerető hívek közti ellentétre. Yadava kizavarta osztályából a fiatalembert, de meg is ijedt. Érezte, hogy sokkal nagyobb személyiség állt előtte, aki tudása révén veszélyt jelenthet. Ha saját filozófiai iskolát indít, az ugyancsak elterjedt személytelenségről szóló tanok megdőlnek.

Ramanuja, a tanító


Nem sokkal ezután Ramanuja meg is nyitotta iskoláját. Sokan látogatták, hogy részt vehessenek az odaadó diskurzusokon. Ramanuja előadásai teljesen teisták voltak. Elvetette azt a felfogást, miszerint a dzsíva, az egyéni élőlény egyenlő lenne a Legfelsőbbel. Nem is válhat Istenné, mint ahogy Shankara korábban feltételezte. Ramanuja azt tanított, hogy a lélek Isten egy részecskéje, s mint ilyen, az a feladata, hogy szolgálja a teljes egészet. Ramanuja filozófiája, mint „vishishtadvaita” vált ismertté. Ennek megfelelően: az élőlény minőségileg egy a Legfelsőbbel, de mennyiségileg különbözik.

Ramanuja hamarosan találkozott egy tiszteletreméltó szenttel, Yamunacharyával, akinek boldogan a tanítványa lett. Mestere Sri Rangamból származott, ahol a híres Visnu templom állt. Most már teljes boldogság öntötte el a szívét, mert lelki tanítómestere az odaadás tudományára oktatta. Ettől kezdve Ramanuja annyira meggyőzően tanított, hogy még Yadava Prakash és követői is megadták magukat, és tanítványai lettek.

Ramanuja találó hasonlatokkal fogalmazta meg a hívő ember tulajdonságait. Egy ilyen személy hasonlít a kívül belül egyforma sóhoz. Olyan, mint az aprójószág, mely a szemétben is megtalálja és felcsipegeti azt, ami hasznos számára. A darumadárhoz hasonlóan pedig éberen figyel és lecsap, vagyis aktívan éli a lelkiséget.

Ramanujacharya a Védák valódi céljáról


A családos évek után Ramanuja szerzetesi fogadalmat tett. Ettől a naptól kezdve díszítette Nárájan jelképével homlokát. Ramanuja olyan nagy hatású lelki tanítómesterré vált, hogy sok tanult tudós elment meghallgatni, majd a tanítványai lettek.

Isten iránti odaadásról szóló tanai oly vonzóak voltak, teljesen háttérbe szorították a személytelen filozófiát valló elveket. Leghíresebb írása a Sri Bhasya, melynek témája a valóság három meghatározója: Isten, az egyéni lélek és az anyag. Ide illő írásunk a Világegyetem keletkezése c. cikkünk.

Művében felfedi a Védák valódi célját is. Ez pedig nem más, mint az Isten iránti szerető odaadás. Sokat utazott és tanított, széles körben ismertté vált egész Indiában.

Ramanuja valóban kimagasló filozófus és teológus volt. Élete és tanításai tartós hatást gyakoroltak India lelkiségére. Kinyitotta az ajtót a jövő teista reformerei előtt, akik átadták és tovább finomították a tiszta tanítást a lélek Istenhez fűződő szeretetteljes kapcsolatáról.

 

Joomla SEF URLs by Artio