Rabindranath Tagore

India nagyjai

Rabindranath Tagore belngáliai író, a világ egyik leghíresebb hindu költője. 1913-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Tagore gazdag és tekintélyes indiai családban született (1861-1941). Több hangszeren megtanult zenélni, és dalokat is írt. Angliában jogot tanult. Versei az indiai életérzés tökéletes példái. A legszebb indiai versek közé sorolják.

Rabindranath Tagore néhány életrajzi adata

Szantiniketánban lévő birtokán gazdálkodott, később iskolát alapított, és egyre népszerűbb műveinek kiadásából élt meg. Az iskolában a régi hagyományokat követték a tanulás és a gyakorlati élet terén is. Tiltott volt a hús, a hal és az alkohol fogyasztása mindenkinek.

Hosszú élete során több mint 50 kötetét adták ki. Alkotásainak egy részét maga fordította angolra, így Európában is kezdett ismertté válni.

1905-től az indiai függetlenség kivívásáért felhívásokat tett közzé, erőszakmentes, pacifista szemlélettel.

Rabindranath Tagore írta és zenésítette meg az indiai himnuszt.

Az 1930-as évekig sokfelé utazott Európában, így 1926-ban több hetet töltött Magyarországon, Balatonfüred gyógyvizénél.

Brunner Erzsébet – Tagore (1931.)

1930-ban két magyar művésznő, Sass-Brunner Erzsébet, és lánya Brunner Erzsébet Tagore meghívására Sántinikétánba érkezett. Több képet is festettek itteni élményeik révén.

Rabindranath Tagore: 15. vers a kertész ciklusból

Fordította: Kopácsy Margit

Futok, mint a saját illatától megvadult pézsmaszarvas vágtat az erdő árnyai alatt.

Az éj május derekának éje, a szellő dél szellője.

Elvétettem az utat, és kószálok: keresem az elérhetetlent, s megtalálom, amit nem kerestem.

Kipattan a szívemből, s táncra perdül legszebb álmom.

A ragyogó látomás tovalibben.

Szeretném megragadni erősen, de elsiklik előlem, és tévútra vezet.

Keresem az elérhetetlent, s megtalálom, amit nem kerestem.

Áldozati Ének 1.

Te tettél végtelenné engem. Neked telik ilyenben kedved.
Ezt a törékeny edényt te űríted ki újra meg újra
És te töltöd meg mindig friss étellel.

Ezt a kicsi nádfurulyát te vitted hegyen-völgyön át magaddal
És belőle leheltél örökké új melódiákat.

Kezednek halhatatlan érintésére kicsiny szívem
gyönyörűségében felejti, hogy korlátai vannak
s kimondhatatlan mondanivalók keletkeznek benne.

Mérhetetlen adományaid csakis ezen az én
Kicsiny kezemen át juthatnak hozzám
Évszázadok telnek, múlnak s te csak egyre
Töltögetsz s mégis van hely, hova töltögess.

Fordította Bartus Zoltán

Kosztolányi Dezső Rabindranath Tagore-ról

Érzések és gondolatok egy estélyen. Nyugat, 1926. 22. szám nov.16. (részlet)

Amint fakó-rózsaszín palástjában megállt a hangversenydobogón, azon gondolkoztam, mi bírhatta rá, hogy hatvanöt esztendős korában, betegen eljöjjön a Gangesz partjairól, rászánja magát arra, hogy idegen országokban a költő-fejedelem fáradságos szerepét játssza, a gyorsvonatok irodává alakított fülkéiben, írógépek kattogása közben riportereket fogadjon, akiknek lapos kérdéseire éppoly lapos válaszokat kell adni s folyton vándoroljon irodalmi udvarával, a német bárónő-titkárnőjével meg az indus udvarmesterével, minden héten más határon robogjon át, szállodák párnáira hajtsa le fejét, nappal az autogramkérők hadával tusakodjék, este pedig orvosaitól kérjen tanácsot, hogy gyönge szívére való tekintettel hány szótagot szabad majd kiejteni a másnapi előadásakor. Nyilván azért műveli ezt, mert kedve telik benne. Daliás testében még ma is sok életerő lakozhat. De mi a közvetlen indítóoka?

Rabindranath Tagore – Hatvan kötet van mögötte. Hozzáértők szerint az új-ind irodalom kincse. Valószínűleg közölte már mindazt, amit üzenni akart a világnak. Munkáit legtöbb nyelvre lefordították. Ismerik őt mindenütt. Állítólag azonban hivatást érez az apostolkodásra is, élőszóval is terjeszteni óhajtja eszméit. Az, amit angol nyelvű beszédében, vagy inkább prédikációjában mondott a polgárosultság és műveltség közti ellentétről, nem új dolog. Mindnyájan tudtuk, hogy az igazi műveltség lelki magasság, nem mennyiségi, hanem minőségi fogalom s hogy aki villanylámpánál olvas és WC-n ül, még nem föltétlenül valaki. Mindenekelőtt szeretnünk kellene egymást, meg kellene értenünk felebarátainkat. (…)

Most nem töprengek többé, figyelek, a számat eltátva. Rabindranath Tagore egyik költeményét szavalja, az anyanyelvén. Mesélték, hogy ez a mutatványa a világ minden részén elragadta hallgatóit s én eleve lenéztem azokat, akik ilyen nyegle halandzsázásban kedvüket lelik. De már velük tartok. A bengáli nyelvet hallom, sarjadékát annak a szanszkrit nyelvnek, melyet az “istenek nyelvé”-nek neveztek, a prákritból származó új-szanszkritot, mely csupa “a” és csupa dallam, csupa mély lüktetés és csupa olvatag lágyság, az emberiség egykori dajkadala.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*