Pánini, a nyelvtudomány atyja

India nagyjai

Pánini az első ind nyelvész, az ősi szanszkrit kimagasló tudósa volt. Időszámításunk előtt a 4. vagy 5. században élt, őt tekintik az indiai nyelvészet megalkotójának. Híres nyelvtana tudományosan tárgyalja a szanszkrit nyelv teljes rendszerét.

Címképünk: Pánini grammatikája, 17. századi nyírfakéreg

Pánini nyelvtana

Pánini átfogó és tudományos nyelvtani elméletét hagyományosan a klasszikus szanszkrit jelzésére alkalmazzák. A szanszkritul tanuló diákok mind a mai napig Pánini munkáját használják kiindulópontként.

Pánini eredeti szanszkrit nyelvtani műve

Klasszikus rövidségű szanszkrit nyelvtani műve, az Ashtadhyayi sajnos nem maradt fenn eredetiben. Az utókornak Patanjali értelmezése, a Mahabhasya őrizte meg. Patanjali a világhírű Jógaszútrák szerzője. A Mahabhasya szó szerint “nagyszerű kommentár”, de ez több, mint Pánini nyelvtanának magyarázata. Ez egyben a hindu nyelvtanárok legkorábbi ismert filozófiai szövege is.

Az Ashtadhyayi stílusa: szútrák gyűjteménye, vagyis rövid, tömör gondolatok formájában megírt értekezés. Közel négyezer szabályt tartalmaz. Schmidt József: Bevezetés India szent irodalmába című munkájában úgy jellemzi, hogy ez a mű:

A legrégibb s egyben a legjelentékenyebb grammatika, amely ránk maradt.

A nyelvészek azt is megállapították, hogy Pánini szóalkotási elemzése sokkal fejlettebb volt, mint bármely hasonló nyugati elmélet a 20. század előtt.

Az Ashtadhyayi-ban a nyelv oly módon jelenik meg, melynek nincs párja az ókori görög vagy latin nyelvtanban. Rens Bod, az Amszterdam Egyetem tudósa így írt:

A nyelvtudomány története nem Platónnal vagy Arisztotelésszel kezdődik, hanem az indiai grammatikus Páninival.

Pánini szanszkrit nyelvtanának egyedülállósága

Pánini nyelvtana a világ első formális rendszere. A világ csupán a 19. századi Gottlob Frege munkássága révén ismerte meg a nyelv és a matematika filozófiájának összefüggéseit. Pánini több mint kétezer évvel korábban fejlesztette ki.

A nyelvtan megtervezésekor Pánini a “segédszimbólumok” módszerét alkalmazta, amelyben új jelöléseket használt a szintaktikus kategóriák jelölésére és a nyelvtani származékok ellenőrzésére. Ez az a technika, amelynek modern változata a számítógépes programozási nyelvek tervezésének szokásos módszere.

Pánininek két irodalmi művet tulajdonítanak, de sajnos mindkettő elveszett. Az egyik a Jambavati Vijaya, amelyről annyit tudunk, hogy Krisna egyik győzelmével foglalkozott.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*