Leveles Zoltán meséje

Ne csodálkozz, ha egy nap becsönget hozzád Malacka, Balu vagy Aromó. Ők ugyanis az erőszakmentesség szabadságharcosai. Lehet, hogy egy petícióval érkeznek, de az is lehet, hogy csak valamilyen ajándékot hoznak neked: sütit vagy csak éppen egy kis derűt. Készülj föl a találkozásra alaposan, mert szabadságharcosaink nagyon felkészültek az élet minden területén. Ha nem szeretnéd, hogy lebőgj előttük, feltétlenül olvasd el a Vega Underground történetét...

 

Leveles Zoltán meséjéhez rajzolta Krasznai Barbara

VEGA UNDERGROUND

Krasznai Barbara illusztrációival

Egyszer valamikor, nem is olyan régen, de nem is az égen, hanem itt, a Földön, valami furcsa egybeesés következtében történt az eset.

Megérzés - migráció

Fülest és Malackát már napok óta különös álmatlanság gyötörte. Úgy döntöttek hát, hogy elhagyják az erdőt, és világgá mennek.

A vén Bagoly így szólt:

- Idehallgass, Füles! Sosem tudni, mit hoz a jövő. A múltat valamennyire ismerjük, de már tovaszállt. Nem létezik sem a múlt, sem a jövő, csak a jelen. Mindezt a bölcs nagypapámtól tudom, aki idős korában útra kelt, többé sose láttuk.

Tradíció - madarat tolláról

A búcsú napján csoszogva botorkált a nagy fa tövében - ahol egész életét töltötte -, mert repülni már nem tudott. Egyszer csak odalépett hozzám, kitépte legnagyobb tollát, a kezembe nyomta, és így szólt: "Annak add tovább, aki meg tudja változtatni a világot." Füles barátom! Ezt a tollat most neked adom. Sose lógjon se füled, se orrod. Változtasd meg a világot! Hát Isten veled...
Füles a réges-régi bagolytollat meghatottan a füle mögé tűzte, és útra kelt Malackával arra, amerre a Nap mindennap fölkel.

Keletről jön a fény

Ugyanebben az időben, nagyon messze tőlük, sok-sok országon, s a nagy Himaláján is túl, de az Indiai-óceánon innen, ahol az elefántok ormányukkal virágot gyűjtenek és lepkékkel kergetőznek, ugyancsak megmagyarázhatatlan álmatlansági kór ereszkedett az ottani rengetegre. Gondolta hát az emberek ketrecéből kiszabadult Bagira, a bölcs Balu és a titokzatos Ká, hogy itt az ideje elhagyni az erdőt. Hogy, hogy nem, ők is a Napot követték, csak éppenséggel arra indultak, amerre a Nap mindennap elfáradva lepihen.

Kultúrák találkozása

Így történhetett, hogy a magyar vadonban, a nagyhírű Bruckner Szigfrid és Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, miközben fekete
áfonyalevet szürcsölgetve éppen az élet értelméről diskuráltak, szokatlan neszre lettek figyelmesek. De nemcsak a nesz volt szokatlan, hanem a látvány is. Amerről a Nap kelni szokott, egy csupa fekete, macskaszerű óriásjószág bukkant elő, mellette egy kígyóba tekergőzött óriásmedve. Krasznai Barbara illusztraciója

Bruckner Szigfridnek és Aromónak ideje sem volt meglepődni, mert éppen akkor a másik oldalról, ahol a Nap lefeküdni szokott, előkerült még
két furcsa szerzet: az egyik lapított orrú és rózsaszín, a másik pedig olyan fülekkel, mint Aromó, csakhogy a fül alatt egy óriási négylábú búslakodott.

Találkozás

Kíváncsian méregették egymást.
- Drága barátaim! - törte meg a csöndet Balu. - Két társammal a messzi Himalája országából jövünk. Elmentünk világgá, de bárcsak ne tettük volna!
- Világgááá? - csodálkozott Malacka. - Mi is éppen oda indultunk Füles barátommal, de jaj, bárcsak ne indultunk volna el!
- Miért, mi történt veletek? - türelmetlenkedett Aromó.

Együttérzés - mások szenvedésének megértése

- Nagy borzalmakat láttunk a világban! - panaszkodott Füles. - Magas füstölő kéményeket és száguldó autókat. Alig kaptunk levegőt! Nagy házakat láttunk, ahol az emberek gyerekeikkel világító, hangos dobozokat néznek. És ami a legrosszabb, olyan házakat is építenek, ahová behajtják a magunkfajta ártatlan állatokat, és elvágják a torkukat, hogy megehessék őket!

- Jaj, jaj - szomorkodott Bagira -, amikor még ketrecben laktam, bizony sok mindent megéltem én is. Botokkal kínoztak, tüzes karikával égettek. Minél jobban féltem, annál jobban tapsoltak. Amikor végre kiszabadultam, megfogadtam: soha többé nem találkozom emberrel. Most mégis elhagytam az erdőt, és volt is mit látni. Ilyen nyulakat, mint te - bökött rá Aromóra -, benn tartanak a ketrecekben és szurkálják mindenféle tűvel, aztán figyelik, hogy mennyire viszket a szemük, és mikor lélegzik az utolsót.

Ekkor Bruckner Szigfrid nagyot sóhajtva megszólalt:
- Eljött az ideje, hogy megtudjátok, mi folyik a nagyvilágban. Hát röviden: vér folyik. Az emberek a mi vérünkkel locsolják a Földet. Azt hiszik, hogy ez így rendben van. A tiltakozó gyerekeiknek azt mondják, hogy mi azért vagyunk, hogy megegyenek bennünket. No, nem mindegyikünket. Néhányunkat örökre ketrecbe zárnak és mutogatnak, míg másokat születésük után elvesznek a mamájuktól és mesterségesen táplálják őket, végül azokban a házakban kötnek ki, amiket Füles is látott. Ők úgy hívják: vágóhíd. Évente 58 milliárd testvérünk életét oltják ki értelmetlenül. Tudod ez milyen sok? Majdnem kilencszer több, mint ahányan ők vannak... Valamit tennünk kell! Testvéreim! Eljött a mi időnk!

Leveles Zoltán meséje Krasznai Barbara rajza

- Esz-sz-sz-z igazságtalanság! - szólt Ká. - Ne hagyjuk magunkat!
- Nem hagyjuk magunkat, nem hagyjuk magunkat! - kiáltozott mindenki.
- A gyerekeinket és az unokáinkat sem hagyjuk, meg azoknak a gyerekeit, meg azoknak az unokáit sem, meg azoknak a gyerekeiknek az unokáiknak a gyerekeiket sem - tette hozzá Malacka, aki maga is meglepődött azon, amit mondott, így gyorsan el is hallgatott.

Harcra fel! - összefogás


- Ha harc, hát legyen harc! - bátorodott fel Aromó is, aki alig tudta kiverni a fejéből a gondolatot, hogy pihe-puha, de rendkívül elegáns fülét tűkkel szurkálgatják.
A tekintélyes Brukner Szigfrid összevonta szemöldökét, és mélyen eltöprengve így szólt:
- De hát hogyan? Fegyvereik vannak, ügyesebbek, okosabbak...
Ekkor a bölcs Bagira vette át a szót:
- Összefogás! Ez lehet a legnagyobb fegyverünk. És ezzel a fegyverrel ők nem rendelkeznek! Fogjunk hát össze! Napkelet és Napnyugat találkoznak a magyar tájon!

Füles, hogy tévedésből-e, még ma sem tudni, hirtelen elmosolyodott:
- Írjunk petíciót! Én leszek az első, aki eljuttatom, ahova csak lehet!
- Nagysz-sz-sz-ssszerű, halljuk a pontokat! - szólt Ká.
- Mi az a petíció? - kérdezte Malacka.
- Hát például ez: Ne egyetek meg bennünket! - mondta Aromó.
- Csodás! - zengték kórusban.
- Ne vérrel, hanem vízzel öntözd a földet! - vágta rá Malacka, kissé félszegen, attól tartva, hogy kinevetik.
- Ez lesz aztán a petíció! Éljen Malacka! - örvendezett Füles.
- Ne tanítsd a gyerekeidnek, hogy mi csak azért vagyunk, hogy megegyenek bennünket! - kiáltotta a következő pontot Balu.
- Ne akarj túl sokat! Ha a király vonzódik a gazdagsághoz, nyomorba dönti a népét. Ha a politikust szédíti meg a vagyon, akkor a társadalom csalóvá válik. Ha a tanító vágyódik a gazdagságra, akkor az embereknek nem tudják átadni a tudást. A tudatlan emberek pedig megesznek vagy bántanak bennünket - szólt a bölcs és sokat látott Bruckner Szigfrid.


- És-ssssz, hagyjatok nekünk erdőt! - sziszegte Ká.
- És nézzétek a napkeltét! – folytatta Aromó –, én minden nap látom...
- Járjatok ti is gyalog, hogy formában tartsátok magatokat... - mondta Balu, s azzal igazított egyet a pocakján, de nem tudta elrejteni - ...ööö... és ne büdösítsétek a levegőt...
- A világító hangos doboz nézése helyett fogócskázzatok a lepkékkel, de sose fogjátok meg őket! - sziporkázott Füles.
- Ne légy légy! - mondta Malacka nagy elégedettséggel.
Füles, aki egyre jobban ragyogott az izgatottságtól, hogy milyen nagyszerű dolgot találtak ki, most egy pillanatra elbizonytalanodott. Törte a fejét, mit is jelenthet az, hogy "ne légy légy", majd így szólt:
- De hiszen ez értelmetlen!
- Már hogy volna értelmetlen? - válaszolta Malacka. - Mint tudjuk, a légy a büdös dolgokat szereti. Hiába van az erdőben sok gyönyörű, illatozó virág, ő mégsem azokra száll, hanem inkább arra, aminek a nevét én ki sem mondom, de nagyon büdös.
- Malacka, ez a legfontosabb pont. Ne csúnya dolgokkal foglalkozzanak, hanem csak szépekkel! Amiket az állatokkal csinálnak, az csúnya. Ahelyett, hogy megesznek, inkább szeressenek minket. Ez pedig olyan, mintha a légy a színes virágokra röpülne!
- Lassan meg is volnánk - mondta Bruckner Szigfrid.
- Ha jól számoltam, akkor ez még csak kilenc szabály - vette át a szót Balu -, de megcsinálom a ráncfelvarrást, hogy jobban átlássuk a petíciót.
- Miket beszélsz - értetlenkedett Aromo -, mit akarsz te felvarrni? Miféle ráncokat? Egyáltalán mik azok a ráncok?

- Hát a ráncok azok a gyűrődések az emberek arcán, amiket akkor kapnak, ha a színes, világító dobozt nézik, nem járnak gyalog, és minket megesznek, mert akkor hamarabb megöregszenek- szólt Bruckner Szigfrid, miközben csámcsogva rágcsálta piros almáját.
- Ez az - ujjongott Balu -, megvan az utolsó pont! Ezeket a ráncokat az emberek valóban el akarják tüntetni. Az emberek nagy gyengesége, hogy másnak akarnak látszani, mint amik. Gazdagabbnak, okosabbnak, szebbnek. Az utolsó pont így hangzik: Ne akarj többnek látszani, mint ami vagy! - Megvan, megvan, hurrá! - visszhangzott az erdő. Aromó olyan izgatott lett, hogy már ceruzáját is elővette, hogy lejegyzetelje, amit Balu diktál. Csakhogy akkor jutott eszébe, hogy kitörött a ceruza hegye, meg hogy amúgy sem tud írni. Ekkor Füles előrántotta füle mögül az ősi bagolytollat, és Bruckner Szigfrid fekete áfonyaleves poharába mártotta. Nagy elégedettséggel így szólt:

- Ennél jobb célra nem is használhatnám Bagoly tollát. Aromó, tartsd a hátad, te leszel az asztalom! Balu, kérlek, diktáld a tíz pontot! Aromó előre hajolt, Füles mögé kuporodott, és Balu már sorolta is:

Vega underground Leveles Zoltan meseje

Elvek nélkül nem lehet

1. Ne egyél meg bennünket!
2. Ne vérrel, hanem vízzel öntözd a földet!
3. Ne tanítsd a gyerekeidnek, hogy mi azért vagyunk, hogy megegyenek bennünket!
4. Ne akarj túl sokat!
5. Hagyj nekünk erdőt, ültess fát!
6. Nézd a napkeltét!
7. Járj te is gyalog!
8. A világító hangos doboz nézése helyett fogócskázz a lepkékkel, de sose fogd meg őket!
9. Ne légy légy!
10. Ne akarj több lenni önmagadnál!

A petícióval a kezükben, az erdő lakói megfogadták egymásnak, hogy a világ javára földalatti, titkos mozgalomba kezdenek. Füles nyelvén ezt így mondják: underground szabadságharc.

Azóta közöttünk élnek, és fáradhatatlanul szervezik a Vega Underground petíció célba juttatását. Itt a vége, fuss el véle! Aromóval és csapatával...

 

Joomla SEF URLs by Artio