fbpx „Nézz az égre, hunyd le a szemed…” - Bharata Kultúrtér

„Nézz az égre, hunyd le a szemed…”

Impressziók

Leveles Zoltán írása

Mindig nagy szerencsém van Indiában. Hetente találkozom világsztárokkal. Lehet, hogy nem is mázli ez, hanem oly sok van belőlük Indiában, hogy nem lehet őket elkerülni.

Így történt, hogy egy éven belül immár másodszor lehettem Kishori Amonkar koncertjén. Azoknak írom ezeket a sorokat, akik azt gondolják, hogy tömeghipnózis vagy varázslat, hogy akár több ezren is eljöhetnek és sokuk lehunyt szemmel hallgatja végig a koncertet. Persze egy ilyen koncertre rendszerint a belépés díjtalan, ingyenes ételkóstolóval és teával. Mégsem arról van szó, hogy enni járnának oda az emberek. Sokkal inkább inni. Méghozzá a fülükkel…

Íme a történetem

Delhi, Nehru park. Nagy és ízléses színpad, ami előtt pár száz türelmetlenkedő már ott ül a földön. A többiek pedig valamivel hátrébb, székeken. A múltkor elöl ültem, gondoltam magamban, miért ne nézném meg a távolból is a mesternő előadását. Leültem, szemlélődtem.

Felhangzott az előzenekar vinája. Az egyre alább ereszkedő Nap a misztikus rága hallatán nem akart elbújni. Fél óra gyönyörű vínamuzsika után a műsorvezető közölte, hogy Kisoridzsi éppen most érkezik, még negyed óra, és már a színpadon van. (Megj. A „dzsi” kedveskedést jelző szótag, amit szívesen használnak Indiában.)

Éppen akkor ült elém egy négytagú család, egy 5-6 év körüli és egy 2-3 éves lánykával. A két lány, mint a felhúzott járóbabák. Hol inni kell, hol mosdóra menni. A negyedórába sok minden belefér. Bizony, sok minden. Így szól az édesapa a nagyobbik lányhoz: „Nééézz az ééégre…, hunyd le a szemeeed… és ééérezd a zenét… „Nééézz az ééégre…, hunyd le a szemeeed… és ééérezd a zenét…„Nééézz az ééégre…, hunyd le a szemeeed… és ééérezd a zenét…”

Így ismételgette hosszan. A gyerek teljesen megfeledkezett mindenről. Nem pislogott, nem mozgott, csak hallgatta a varázsigét. Egyszer csak mélyen apja szemébe nézett és megismételte a gyönyörű mondatot. Nééézz az égre…, hunyd le a szemeeed…, és ééérezd a zenét…, s azzal fejét a sötétedő ég felé emelte, majd lehunyta szemét. Felzúgott a taps. Megérkezett Kishoridzsi a színpadra.

Ki tudja, lehet, hogy generációk óta kering a nézőtereken ez a varázsmondat. Én először hallottam.

A hangok hatása

Emlékszem, nem sokkal a mandulaműtétem előtt, kis ovis koromban, láttam a tévében egy filmjelenetet, amikor egy lányt műteni vittek. Egy kövér nővérke a lány arcára biggyesztett egy kosarat és azt mondta: „Számolj hangosan egytől tízig!” A lány elkezdett számolni, persze egyre lassabban szóltak a számok és − egy kis effektnek köszönhetően − egyre jobban visszhangoztak, és talán ötig, ha eljutott. Akkor ebből annyit értettem meg, hogy a hangoktól révületbe eshet az ember. Legnagyobb csodálkozásomra, amikor sor került rám a műtőben, számolnom sem kellett, és révület sem volt. Egyszerűen felébredtem fájó torokkal a kórteremben…

Anyagi és lelki hangrezgés

Könnyű is volna, ha ilyen mechanikusan érhetnénk el a transzcendentális állapotot. Csak kiejtenénk néhány számjegyet, varázsigét, imát, mantrát és már kész is – Kánaán, bizsergés, nirvána, moksa és minden együtt.

Rossz hírem van azoknak, akik a könnyebbik úton akarnak járni. A lelkinek semmi köze az anyagihoz. Materialisták lennénk, ha azt állítanánk, hogy anyagi hangrezgést keltve máris kikerülhetünk az anyagi illúzió bűvköréből. Anyagiból nem lehet lelki tartalom. A mantra vagy az ima akkor hat tökéletesen, ha lelki módon, transzcendentális minőségben folytatjuk meditációnkat.

Könnyű annak, aki óvodás korában ezt hallja: „Nézz az égre, hunyd le a szemed és érezd a zenét…” Akkora ereje volt ennek a mondatnak, mint egy ősi mantrának. Honnan jön ez az shakti? Mi ez a varázserő?

Egyfelől egy olyan ember mondja, aki megvalósította azt, amiről beszél. Másfelől, aki mondja, az nem más, mint a kislány édesapja. A védikus tanítások szerint, az édesapa a gyermek guruja – amennyiben valóban hitelesen követi a tanítást.

A mantra, minden lelki tudomány és művészet ereje abban rejlik, hogy egy hiteles szaktekintély által, lelki tartalommal töltve jut el a tanítványhoz, amit a tanonc a minőséget megőrizve ad tovább. Ezt sikerült nekem akkor, ott, a Nehru Parkban megörökítenem.

Post a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*