Leveles Zoltán írása

Ismét Vrindávan. Gyanútlan kóborlás a poros utcákon. Itt még a pornak is íze van. Ha a nap rásüt, fényjáték lesz belőle, ha fűszerek illatával keveredik, belakik tőle az ember. Nem csoda, hiszen ezt az évezredes port az ideözönlő zarándokok lába veri fel. A belső út porán kutatják az Önvalót és a Legfelsőbbet. S ez a por bűvös felhővé lesz, melynek ködje mindenki látását elvarázsolja. Hogy merre megyek, teljesen mindegy. Vrindávan rejtett kincsei szabadon hevernek.

Leveles Zoltán indiai fotója

Egy ilyen séta közben, betévedek egy óriási templomba. A hátsó udvarból csilingeléssel díszített énekszó hangja szűrődik át. Miért ne nézném meg, hogy mi történik a templom mögött? Egyre kivehetőbben áll össze a vrindávani spirituális bhadzsan zenéje. Zarándokok százai énekelnek a földön ülve. A ritmusos taps, a mélyhangú dobszón táncoló magas dobpörgés, az átütő erejű előének, az erősen átszellemült refrén megdermeszt. Az égi zene hangosabb akármelyik erősítőből bömbölő hangnál. Hátracsoszogtam. A leghátsó sorba ültem, hogy láthatatlanná váljak, senkit se zavarjak, s magam is szárnyalhassak.

A zarándokok egyszerű, kopott és láthatóan elporosodott ruhában járják a szent helyeket, ki tudja mióta. A szent helyek segítik a zarándokot kibillenteni a mindennapok történéseiből. Egy többhetes körmenet alkalmával nem jut annyi idő a testi kényelemre, s intenzívebben koncentrálhatnak a lelki életre, a belső utazásra. Ahogyan töprengek magamban, egy előttem ülő idős asszony fiatalos lendülettel fordul felém. Kirántja maga alól a foltos jutazsákot, s ülőhellyel kínál. Már ettől puhábbnak és melegebbnek éreztem magam alatt a követ. Gondolatban egy képzeletbeli beszélgetés zajlott le közöttünk:

„Köszönöm, nincs rá szükségem, tessék csak visszaülni rá" – mondtam. „Nem, nem, fiam – szól az asszony – fogadd el, nagy öröm számomra, hogy közöttünk vagy és együtt énekelhetünk." „Én is boldog vagyok, - folytatom - de kellemetlenül érezném magam, ha elfogadnám" Erre az idős asszony: „Ó, oly szomorú lennék, ha szolgálatom visszautasítanád, fiam..." Hát elfogadom. Kényelmesebb volt akármelyik díványnál. A néma párbeszéd alatt az asszony mosolyogva, bátorító arckifejezéssel próbálja alám csúsztatni a megviselt rongydarabot. Hogy is fogadhatnám el egy idős, tiszteletre méltó zarándokasszony ülőpárnáját? Határozott kézmozdulattal, jeleztem, hogy nem fogok ráülni az ülőkéjére, még ha kényelmesebb a király trónjánál is.

 

Indiai utak

 

A zene egyre átütőbb erejű. Az előénekes emelt karokkal énekli: „Rádhe, Rádhe..." S a zarándokok egyszerre visszhangozzák: „Rádhe, Rádhe..." Mintha csak ez a „Rádhe" kecsesen táncolva  futkosna ide-oda a zenészek és a zarándokok között. A hang egyre átütőbb erejű. Meghasad az ég. Valami kicsordulni látszik belőle. A zene pörög, a taps tovább szaggatja az eget. Az ének már magasan a felhők fölött jár, s mintha virágeső potyogna a magasból. Vrindávan porfelhőjét az ének az égbe röpíti, majd virágesőként hullik alá.

Néhány zarándok táncra pördül. „Mi lehet ez a Rádhe, hogy így fojtogat engem, miközben mások táncra perdülnek tőle?" S közben az énekes ritmusra integet a kezével, mintha azt mondaná: „Mindenki énekeljen, mindenki énekeljen!" Ki ne énekelne ott, ahol virágeső hull, s ahol mindenki énekel?


 

Válogass indiai útjainkból

  • Szent helyek Radzsasztánban körutazás
  • Dél-Indiai kultúrtörténeti körutazás
  • Ladakh-Kasmír-Amritszár
  • Delhi-Vrindavan-Varanaszi-Dardzsiling-Orissza

 

indiai utazas reszletek

 


 

 

Joomla SEF URLs by Artio