Leveles Zoltán nyílt levele Gandhihoz

Kedves és tiszteletreméltó Gandhi!

Mindenekelőtt elnézést kérek, amiért levelemmel zavarok, de volna néhány fontos kérdésem. Ha lehetséges, akkor tegeződő formában írnék, hiszen olyan vagy Te, akár a nagyapánk. Az egész világ nagyapja. Október 2. van, ezért azzal kezdem soraimat, hogy boldog születésnapot kívánok! Bár van egy olyan érzésem, hogy hirtelen és tragikus eltávozásod óta már azt a dátumot tekinted szülinapodnak, amikor innen hazautaztál, odaátra.

Gandhi beszédet tart Indiában, a későbbi erőszakmentesség világnapja inspirálóciójára
"A siker rajtatok múlik." - Gandhi az erőszakmentesség világnapja inspirálója.

Kedves Gandhi nagyapám, nem tudom, eljutott-e már hozzád a hír, hogy személyed által inspirálódva és irántad érzett tiszteletből születésnapod 2007. óta az erőszakmentesség világnapja is egyben.

Nem is tudom, hol kezdjem soraim. Sokkal egyszerűbb volna, ha tudnám, hogy mennyire vagy képben, mi minden történt itt, amióta haza utaztál. Néha úgy érzem, hogy odaátról az egész Földi pályafutásod számodra jelentőségét veszíti. Amíg itt van az ember, olyan komolyan vesz maga körül mindent. Azaz hogy majdnem mindent. Ugyanis akármennyire is valódi boldogságát és örömét kutatja az ember, éppen arról feledkezik meg leginkább. A világ ügyes-bajos dolgai elvonják a figyelmét a lényegről minduntalan. A lényeg pedig nem más, mint a lelki felemelkedés.

Máskor pedig úgy érzem, hogy mint a világ nagypapája, minden mozzanatról tudsz. Arról is, hogy elfogadásból és befogadásból országod követte történelmi példáját. Ahogyan befogadta a rómaiak elől menekülő zsidókat; Szent Tamás révén Krisztus keresztre feszítése után néhány évvel a kereszténységet; szinte Mohameddel egy időben az iszlámot is, úgy halálod után néhány évvel, az ’50-es évek végén befogadta a Kínából menekülő buddhistákat, a Dalai lámával az élen. A nagy menekültválság vége az lett, hogy India helyet biztosított a buddhizmus „Vatikánjának” is.

Neked könnyű volt, kedves Gandhi. Háromszor Rád lőttek, s te csak annyit mondtál, „He Rám”, dicsértessék a Mindenható, akit Te Rámának hívsz. Mint mondottad, mások hívhatják őt Atyának, Allahnak, nem számít. Mindenkinek szíve joga úgy szólítani szeretteit, beleértve a Legfelsőbbet is, ahogyan szerető szíve kívánja. A lényeg, hogy valamennyien testvérek vagyunk. Ezért volt Neked könnyű, mert képes voltál őszintén mindenkit a testvérednek látni, a Mindenhatónak pedig képes voltál megadni a jogot, hogy mindenekfelett rendelkezzen, így Rólad is. Úgy, ahogyan Ő szeretné. A Bhagavad-gítáról szerint pedig legdicsőbb élet az, melynek végén az ember képes a Legfelsőbbre emlékezni.

Ebben Krisztushoz tudnálak hasonlítani, aki a keresztfán csak annyit mondott, „Bocsáss meg Uram, nem tudják, hogy mit tesznek.” Mert aki képes minden körülmények között a Legfelsőbbre emlékezni, még akkor is, amikor ellene fordulnak szavakkal vagy akár tettekkel, arról mondhatjuk, hogy az üdvösség állapotában van.

Sokan azt mondják, hogy „nem úgy van most, mint volt régen”. A ma érdekérvényesítős materializmus világában azt hiszem, nem értenének Téged, sem Krisztust. Hogyan lehetséges az, hogy valaki nem védi meg magát az ellene fordulókkal szemben? Legalább szavakkal megtehetné. Hogyan lehetséges az, hogy halála pillanatában valaki nem igazságról és törvényről beszél, hanem az elfogadásról? Sőt nem is beszél. Csak annyit, hogy Uram, legyen meg a Te akaratod. Te vagy mindenek irányítója. Te tudod, hogy mit, és miért teszel. Bármit is tegyél, akkor is szeretlek. Semmiben sem szeretnélek felülbírálni. Kérlek, kedves Gandhi, válaszleveledben térj majd ki erre is, mert úgy hiszem, politikusnak álcázott szentéletű remete vagy, így a lelki élet nagy tudósa is.

Nem igaz, hogy régen jobb lett volna. Senki sem mondhatja, hogy jobb volt ’56-ban, a világháborúk idején, vagy a török vész körüli időszakban. Amerika „felfedezése” idején sem volt jó őslakosnak lenni, Heródes idejében Márián kívül nem mondhatja senki, hogy jó lett volna kismamának lenni, de Krisna és Ráma idején is megannyi embertelenség volt. Szerencsére hosszútávon, de sok esetben már rövidtávon is, mindig happy end a vége.

Bocsáss meg Gandhi, amiért gondolataim így elkalandoznak, de olyan jó Neked írni. Ígérem, most már lényegre törő leszek.

Nos, amit kérdezni szeretnék, hogy mi a véleményed a születésnapodon tartandó magyarországi népszavazásról? Te mire szavazol? Az a baj, hogy én nem is értem pontosan, hogy mire lehet szavazni. Azért kérdezlek Téged, mert a világ nagypapájaként Neked tudnod kell a helyes választ. Annak ellenére, hogy származásod miatt ma sokan kultúridegennek tartanának, szerencsére nagyon sok politikus példaképe vagy.

Magyarként, teljesen magyar érzésűként, aki szereti hazáját és nemzetét (is), politikailag 100% semlegesként írom, hogy sajnos nincs rálátásom, annak idején a magyarságnak mennyi időbe tellett legyőzniük az ázsiai származás kultúridegeni bélyegét. Azt sem tudom, hogy Krisztus első hírnökeinek voltak-e kultúridegenségi problémáik Európában. Ugyanakkor tudom, hogy Rád, kedves Gandhi, figyel az egész világ. Különösen születésnapodon, október 2-án.

Kérlek, szánj ránk egy kis időt. Ha lehetséges, kérjük, áldj meg bennünket születésnapod alkalmából béketűréssel, kitartással, elszántsággal és az erőszakmentes béke iránti küzdelem képességével. Amit pedig Neked szülinapi ajándékként tudok adni, hogy mestereim szavait visszhangozva továbbra is a belső béke hírnöke leszek. Mert hogyan is lehetne világbéke belső béke nélkül?

Várom megtisztelő válaszod.

Tisztelettel és szeretettel: Leveles Zoltán

 

Kelt: Nandafalván, 2016. október 02-án reggel 6 órakor

Ps. Bocsánat, csak még egy fontos kérdés, ami mindig is érdekelt, de eddig nem volt lehetőségem megkérdezni. Ugye, amikor azt mondtad, hogy a „Te néped”, akkor ugye abba minket is beleértettél, akik olyannyira szeretünk Téged, de nem Indiában születtünk? Huh, mennyi kérdésem volna még...

Joomla SEF URLs by Artio