Yehudi Menuhin, a zene jóságos fejedelme

Híres vegetáriánusok

Yehudi Menuhin briliáns hegedűjátékos, karmester, fesztiválszervező muzsikus, zenepedagógus. Az egyetemes zene „jóságos fejedelmé”-nek nevezték. 1939-ben olvasott egy könyvet a táplálkozás és a betegségek kapcsolatáról. Alapvető humanista beállítottsága is az erőszakmentes, vegetáriánus életmód felé vezette. Világhírű jógamestertől tanult, BKS Iyengar tanítványa volt, és napi szinten gyakorolta a jógát.

Yehudi Menuhin, a humanista

Yehudi Menuhint korunk egyik példamutató humanistájaként is tisztelik. 1985-ben megkapta a brit állampolgárságot is, majd a főrendi címet. Mélységesen hitt abban, hogy a muzsika képes összekötni a kultúrákat. Életrajzírója, Humphrey Burton mondta:

„Soha nem volt csak zenész, már nagyon korán mással is akart foglalkozni, és zenéjét az emberiség számára felajánlani.”

Mély emberségéért Yehudi Menuhint több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend a tagjává választotta. Az emberi jogok harcosa volt, megkapta a Nehru Békedíjat a nemzetközi megbékélésben vállalt kiemelkedő szerepéért. Azt mondta, a béke a jógából jön.

Amikor Albert Einstein hallotta őt játszani, így szólt:

„Most már tudom, hogy van Isten az égben.”

Yehudi Menuhin Indiában

India függetlenné válása után nem sokkal, a miniszterelnök, Nehru nyílt felhívást intézett a világ legjobb zenészeihez, meghívta őket az újonnan függetlenné vált országba. Yehudi Menuhin két hónapos körutat szervezett, és a koncertek bevételét felajánlotta az éhezők megsegítésére Madrasban. India kultúrája és vallása egyre közelebb került hozzá. „India az ősi forrás, az anyaország” – mondta.

1952-ben Menuhin Nehru személyes vendégeként nála tartózkodott, a közös érdeklődési pont a jóga volt. A híres történet szerint a miniszterelnök négyszemközti barátságos jóga-ászana versenyre hívta. A komornyik, amikor belépett, hogy bejelentse a vacsorát, mindkettejüket fejen állva találta.

Yehudi Menuhin találkozása Ravi Shankar szitár művésszel

Az 1952-es látogatás során Menuhint bemutatták Pandit Ravi Shankarnak, bár már 1932-ben röviden találkoztak Párizsban. Egy nagy barátság és a közös munka elkezdődött. Később közös felvételt is készítettek Menuhinnal.

Menuhin és felesége, Diana többször visszatértek Indiába, gyakran évente. Utazásaik „egyik csúcspontja” Shankarral való találkozásuk volt. Menuhin meggyőzte a szitár virtuózt, hogy végre külföldön is koncertezzen.

A következő évtizedekben Nyugaton Ravi Shankar megjelenése és azonnali népszerűsége jelentős következményekkel járt. A zenei életben és a vegetarianizmus népszerűsítése terén egyaránt.

Menuhin önéletrajzában, a Befejezetlen út-ban elismerte, hogy az indiai zene meglepetésként érte:

„Nem ismertem sem a természetét, sem a gazdagságát, de ha valahol, hát itt, meggyőződtem, hogy India az eredeti forrás.”

Shankar mellett Menuhin együttműködött dr. Lakshminarayana Subramaniammal, a kiváló Carnatic hegedűművésszel. Barátságuk 1986-ban kezdődött, amikor Subramaniamot meghívták Németországba, Menuhin 70. születésnapi ünnepségére. Menuhin így nyilatkozott róla:

„Nem találok semmit inspirálóbbnak, mint nagyszerű kollégám, Subramaniam zenei alkotása. Minden alkalommal, amikor meghallgatom, csodálom.”

Yehudi Menuhin találkozása a jógával

1951-ben – mint írta – egy találkozás változtatta meg az életét. Új-zélandi koncert turnéja alatt, amíg egy csontkovács várótermében üldögélt, megpróbálta kitölteni az időt, míg a húga kezelésen volt. Talált egy kis jóga könyvet, mely óriási hatásal volt rá. Így emlékezett visza:

„Belebotlottam a kulcsba, mely kinyitja a régi rejtélyt, teljesítményemben óvatossá tett, a fizikai könnyedségre ösztönzött, mely hiányzott a nevelésemből. Utat mutatott a jövő hegedű-játékához.”

Sir Yehudi Menuhin, a jógi

Sir Yehudi Menuhin, a jógi

Sir Yehudi Menuhin rendszeresen jógázott és vegetariánus volt. Miután olvasott egy könyvet a táplálkozás és a betegségek kapcsolatáról az erőszakmentes élet híve lett. Mint környezetvédő is ismertté vált, felhívta a figyelmet a bio-élelmiszerekre, valamint a fehér rizs, fehér kenyér, finomított cukor fogyasztásának veszélyére.

Yehudi Menuhin a jógát Iyengartól, a kiváló jóga gurutól tanulta. Naponta jógázott, 15-20 percet állt a fején. Mestere könyvének előszavában a következőket írta a jógáról:

„Jellegéből adódóan elválaszthatatlanul kapcsolódik az egyetemes törvényekhez: az élet tisztelete, az igazság, a türelem mind elengedhetetlen tényezője a helyes lélegzésnek, az elme nyugalmának és a töretlen akaratnak. A jóga velejárója az erkölcsi tisztaság. Ezért átfogó, hiánytalan törekvést kíván, mely magába foglalja és formálja a teljes emberi lényt. Nem mechanikus ismétlésről van szó és nem ajak-szolgáltatásról, mint a jó szándékú formális imák esetében. Természete miatt ez minden alkalommal, minden pillanatban élő cselekedet.”

Hat lecke című könyvében egy teljes fejezetet szentelt a jógának. Kihangsúlyozta, hogy ezek a gyakorlatok fontos edzést jelenthetnek minden feltörekvő hegedűművésznek.

„Amikor kisfiú voltam senki nem kérdezte, honnan jön az energia. Föld, olaj, szén, levegő mintha kimeríthetetlen lenne. Most rá kell döbbennünk, hogy életünk nagyon is függ nemcsak a természet, de a bennünk lévő egyensúly helyreállításától is. Riasztó ütemben éljük fel a szellem, az egészség, a bátorság és a hit tartalékait. Ennek szerény, de mégis hatékony ellenszere a nyugodt jógagyakorlat.”

„A jóga azt jelenti: összekapcsolódás, összhang. Célja a végtelennel való harmónia… Számomra a jóga elsősorban a belső béke mércéje. A jóga segít egészségesnek maradni, hogy többet tegyek és jobban csináljam a feladatomat.”

Lord Menuhin a jógát koncertek előtt pihenésre is használta.

„Kutatásom során a jóga segített, hogy tudatosan megértsem a hegedűjáték mechanikáját. (…) A jóga volt az én iránytűm.”

Yehudi Menuhin a tanár

Az 1970-es évek elején Yehudi Menuhin az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsának elnöke lett. Életrajzírója szerint:

„Az egyik állandó témája az volt, hogy szükség van valamiféle parlamentre, mely gondoskodva hangot ad a némáknak, küldöttei képviselik az ég madarait, a tenger halait és a meg nem született nemzedéket.”

Yehudi Menuhin a humanista azt kérdezte:

„Miért nem része tantervünknek az együttérzés, oktatásunk elválaszthatatlan része? Együttérzés, áhítat, csodálat, kíváncsiság, magasztalás, alázat – ez az igazi alapja minden valódi civilizációnak. Már nem csupán egyházak által őrzött kiváltság, hanem mindenkié, minden gyermeké, minden otthoné, iskoláé.”

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*