Jean-Jacques Rousseau különös vallomásai

Híres vegetáriánusok


Jean-Jacques Rousseau is azok közé a nagyszerű írók közé tartozik, akik írásaikban népszerűsítették a vegetarianizmust. 1762-ben jelent meg híres műve, az Emil, avagy a nevelésről, amelyben Rousseau felhívja a figyelmet a fiatalok megfelelő képzésére.

Rousseau erősen befolyásolta a romantika áramlatát. Eszméinek egy része abból fakadt, hogy hitt az ember természetes jóságában.

Jean-Jacques Rousseau élete

Rousseau nem ismerte az édesanyját, aki művelt asszony volt. A szülésbe halt bele, és számos könyvet hagyott maga után. Az özvegy apa, a szegény órásmester egyszerűen nevelte fiát, lassanként elolvasták könyvtáruk minden darabját.

Az ókori szerzők és a morálfilozófia volt Rousseau első iskolája. Hamarosan az apja száműzetésbe kényszerült, s megkezdődött a fiatal fiú kalandos élete. Ebbe beletartozott az a tíz év, melyet pártfogójánál, egyben szeretőjénél, a nálánál 13 évvel idősebb Madame Warenssal töltött. Itt is sokat olvasott, és legalább megtanulhatta zenetanárság és kottaírás mesterségét, mely később a megélhetését is biztosította.

Az 1749-es év változást hozott. Rousseau beadott egy értekezést a dijoni akadémia pályázatára. A téma: „A tudományok és a művészetek fejlődése rombolta vagy javította-e az erkölcsöket?”

A fiatal Rousseau még nem tudott árnyaltan fogalmazni, szerinte az európai civilizáció tönkretette az embert. Már ekkor elgondolkodtató az okfejtés, ha leszámítjuk, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntötte. Mindenesetre megnyerte az akadémia díját és az ismertséget.

1750-es évektől Rousseau megint „genfi polgár”. Briliáns elme, de vannak szűklátókörű nézetei is, ekkor kerül sor első vitájára Voltaire-rel szemben, amit sok más követ majd.

Rousseau már országszerte ismert filozófus, nézetei miatt azonban ismét költöznie kell, megint Franciaország, majd Anglia a menekülési útvonal. Végül újra francia földön talált megnyugvást, itt írta megrázó életrajzi művét, Vallomások c. munkáját.

Magányában a kertészkedés és a botanika lelkesítette. Bernardin de Saint-Pierre francia író és botanikus, a párizsi Füvészkert igazgatója, egyben a vegetariánus táplálkozás lelkes támogatója és gyakorlója volt. 1771-ben kötött barátságot Rousseau-val, és a tanítványa lett. Rousseau 1778. július 2-án hunyt el, csak néhány nappal a tisztelt, de sokat kritizált ellenfél, Voltaire halála után.

Rousseau nagy riválisa

A megvilágosodás korának két fő képviselője − Voltaire és Rousseau riválisok voltak, szinte ellenségek. Voltaire féltékenyen és szorosan követte Rousseau műveit. Könyvtárában több mint két tucat kötet létezett ezekből.

Voltaire hitt a karma törvényében.

Voltaire annak idején kijelentette:

„Ne felejtsük el, hogy mintegy 2500 évvel ezelőtt Püthagorasz Szamoszból a Gangesz partjához ment, hogy geometriát tanuljon. De valószínűleg nem tett volna meg ilyen hosszú utat, ha a brahminok tudománya nem lett volna már megalapozott Európában.”

Rousseau első munkáját tisztelete jeléül elküldte Voltaire-nek, de elég gunyoros kritikát kapott. A későbbiekben a két szellemi nagyság között tovább feszült az ellentét. Levélváltásukban ez a piszkálódástól egészen a durva szavakig terjedt. Véleménykülönbségük ellenére, az utókor szemében mégis közel állnak egymáshoz.

Vissza a természethez!

„Minél tovább eltávolodunk a természetes életmódtól, annál inkább elveszítjük eredeti ízlésünket” – vallotta Rousseau. A

„Vissza a természethez!”

nem egy ősközösségi társadalom létrehozását indítványozza, hanem a művi élet ellen szólt. Filozófiájának egyik alapeleme volt az a meggyőződés, hogy a társadalom mesterséges életformája elrontja az alapvetően jó embert. Ékesszóló módon rávilágított arra, hogy a természetes állapot elhagyása teljesen átalakít bennünket, pszichológiai, erkölcsi és politikai szempontból is megváltoztat minket.

Rousseau: Emil

Rousseau Emile-t tartotta a legfontosabb munkájának, amely filozófiájának végleges összegzését testesítette meg. Az „Emile, avagy a nevelésről” az egyik legérdekesebb tárgyra hívja fel a figyelmet, a fiatalok megfelelő képzésére. Az oktatás újításai közül a legfontosabb, és annak idején talán a leginkább eretnekségnek számított: a tiszta étrend ajánlása.

Rousseau oktatási filozófiájának egyik tétele, hogy a gyermekek alapvetően vegetáriánusok, nem érdekli őket a hús. Ékesszólóan írt annak érdekében, hogy érvényesítse a növényi étrend fontosságát:

„Az egyik bizonyíték arra, hogy a hús íze nem természetes az ember számára, az a közömbösség, amelyet a gyermekek mutatnak a hús iránt. A növényi ételeknek, mint például tejes kása, tészta, gyümölcsök stb. sokkal jobban örülnek. Ez a legnagyobb jelentőséggel bír, a gyermekeket nem kellene megrontani a primitív ízekkel, és húsevővé tenni.”

Jean-Jacques Rousseau további művei

Rousseau „A társadalmi szerződés”-ben előtérbe helyezi az együttérzés törvényét. Az elvont politikai gondolkodás egyik legfontosabb munkája ez. Olyan fogalmakkal is foglalkozik, mint a szuverenitás, a hatalom vagy a nép gyűlései. Ám Rousseau erkölcsi hozzáállása nem csak az általános filozófiai viselkedésre vonatkozik. Úgy véli, az emberiségnek valamiféle kötelezettsége van, s ez az állatokkal szembeni magatartásunkra is érvényes.

Jean-Jacques Rousseau idézetek

Ha az előbbi volt a legfontosabb, az Új Heloise lett a legkelendőbb munkája, mely szokatlanul nagy érdeklődést váltott ki. Főszereplői felszólalnak a vadászat, halászat ellen egyaránt. Az egyik jelenetben úgy tekintenek magukra, mint a kertben lévő madarak vendégeire, nem pedig fordítva.

Rousseau értekezései

Diskurzus az emberek közötti egyenlőtlenségről c. értekezésben Rouseau megerősíti, hogy a természetes állapot − a civilizálatlan ember élete − a faj ideális feltétele. Az oktatásáról szóló értekezésének publikálása üldözést és ellenzéki vihart hozott a szerzőnek. A hamarosan megjelenő Társadalmi szerződés csak fokozta mindezt.

Politikai töredékeiben kijelentette: „Az emberi nyomorúság oka az az ellentmondás, mely helyzetünk és vágyaink, kötelességeink és hajlamaink, a természet és a társadalmi intézmények között fennáll.”

Az Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól c. munkájában megfogalmazta azt az örök igazságot, melyet kissé kiegészítve békére lelhetne az ember. „A föld senkié”, véli Rousseau, de ha úgy fogalmazna „a föld Istené”, akkor kihirdetné a Védák alapelvét. Olvassuk majd így az idézet végét:

„Az első ember, akinek eszébe jutott, hogy egy darabka földet elkerítvén így szóljon: ez az enyém, s aki elég együgyű embert talált, akik ezt elhitték, az volt a polgári társadalom megalapítója. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy termése mindenkié, a föld viszont senkié!”

Jean-Jacques Rousseau vegetáriánus életelvei

Az 1789-es francia forradalom kezdetétől radikális ötletek söpörtek végig Európán. A politikai eszmék mellett többek között az etikai vegetarianizmus is szerepet kapott. Angliában például Percy Shelley költő vagy George Bernard Shaw drámaíró volt a szigorú vegetáriánus életmód híve.

Az állatokkal való bánásmód, az ezzel kapcsolatos erkölcsi kötelezettség népszerű témája volt a korszak filozófiai és regény irodalmának. Ettől függetlenül szigorúan kortársai és az utókor szemébe mondta: „Csak azon édes és szelíd lényekre éhezel, akik senkinek sem ártanak, követnek, szolgálnak téged, és szolgálatuk jutalmaként áldozatul esnek.”

Rousseau felhívta a figyelmet mások szenvedésére, többek között az állatok szenvedésére. Többször is hangsúlyozta, hogy az állatok is érző lények. A Vallomásokban így írt: „Minden háziállat bízik az emberben, magabiztosságuk annyira megnő, hogy az embernek többnek kell lennie, mint barbárnak, hogy visszaéljen ezzel.”

Jean-Jacques Rousseau idézetek

„Ti esztelenek, akik örökösen a természetre panaszkodtok, tudjátok meg, hogy minden bajotok tőletek magatoktól származik.” (Vallomások)

„Az a pénz, amely a tiéd, a szabadságod eszköze, míg az a pénz, amelyet hajszolsz, a szolgájává tesz.”

„Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.” (A magányos sétáló álmodozásai)

„…rabok vagyunk, amíg a puszta testi vágy ösztökélésére cselekszünk, de ha a magunk alkotta törvényeknek engedelmeskedünk, akkor szabaddá válunk.” (A társadalmi szerződés)

„Az ember szabadnak születik, és mégis mindenütt láncokat visel. Némelyek a többi ember urának képzelik magukat, pedig még inkább rabszolgák, mint amazok.” (A magányos sétáló álmodozásai)

„A lelkek mélyén ott van tehát az igazságosságnak és az erénynek velünk született elve.” (Emil)

Összefoglalás

Rousseau, a Svájcban született francia filozófus és író óriási hatással volt korára és utókorára egyaránt. „Vissza a természetbe!” felhívása mind a mai napig hat.

Rousseau felhívta a figyelmet mások, többek között az állatok szenvedésére. Felszólalt az állatok védelmében, a vegetáriánus táplálkozás érdekében. Az egyszerű életmód híve volt, aki a helyes képzést kapott ember szabadságát hangsúlyozta:

„A törvényhozód ne közgazdász legyen, hanem moralista.”

A szabadság, a béke és az egyenlőség, a „természetes állapot” iránti elképzelései befolyásolták kortársait, az utókor pedig jó esetben megérti e különös életmű tanulságait. Rousseau nagy befolyással bírt a késői megvilágosodás és a korai romantika idején. A modern világ vajon ismeri-e?

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*