A hányatott sorsú magyar Transelektro-csoport egyik cégét, a Ganz Transelektro Villamossági Zrt.-t megvásárolló belga Crompton Greaves Ltd. (CG) az egyik legjelentősebb indiai család érdekeltsége. A CG egyébként nem az első indiai befektető Magyarországon.

A budapest indiai nagykövetség honlapján szereplő lista szerint 2000-ben az Erőterv-Waagner-Biro Kft.-t vette meg félmillió dollárért a kalkuttai McNally Bharat Engineering Company, a szubkontinens informatikai óriáscégei közül pedig hazánkban működik 2001. óta a Tata Consultancy Services (TCS) egyik kirendeltsége, és budapesti irodát nyitott 2004-ben a Satyam is.

Mindez arra a viszonylag új jelenségre világít rá, hogy a turbósebességre kapcsolt indiai gazdaság a globalizálódó világban immár tőkeexportőrként is kezd tényezővé válni. Az Indiában haszongépjárműveket és terepjárókat gyártó Mahindra & Mahindra például jövőre szeretne betörni az Egyesült Államok autópiacára, és már el is kezdte egy 200 tagot számláló kereskedőhálózat felállítását. Az Ashok Leyland – India második legnagyobb teherautógyára – a cseh Avia járműipari vállalat teherautó-gyártó részlegét vásárolta meg a minap. Az elmúlt néhány évben a szubkontinens vállalatai évi több milliárd dollárnyi tőkét fektettek be nem csak a fejlődő világban, de Kelet-Európában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is.

A mai értelemben vett tőkekivitel első fecskéje a Birla nevű családi vállalatbirodalom textilgyárának felépítése volt Etiópiában az ötvenes évek közepén. Habár a kilencvenes éveket megelőzően az indiai kormány az ország devizatartalékainak védelmében igen szigorú feltételekhez kötötte a tőkeexportot – a készpénzbefektetés például kifejezetten tiltott volt, csak gépek, felszerelés és műszaki know-how formájában lehetett beruházni –, a hetvenes évekre az indiai cégek már száznál is több vegyesvállalatot alapítottak elsősorban fejlődő országokban.

A kilencvenes évek gazdasági liberalizációja, és a tőkekivitel korlátainak 2003–2004-es teljes felszámolása nyomán az indiai cégek külföldi beruházásai robbanásszerűen növekednek. Az indiai tőkeexport értéke az ENSZ fejlesztési szervezete, az UNCTAD adatai szerint 2001. és 2003. között évi egymilliárd dollár körül volt, 2004-ben már az 1,8 milliárdos kínai tőkekivitelt megelőzve elérte a 2,2 milliárd dollárt, tavaly pedig 3,7 milliárd dollárra rúgott. Sajátos tény, hogy ma már India a legnagyobb külföldi befektető az országot egykor gyarmatosító Nagy-Britannia pénzügyi központjában, a londoni Cityben.

A jelentősebb akvizíciók sorát a bombayi Tata család nyitotta meg. Érdekeltségük, a Tata-csoport –évi 18 milliárd dolláros forgalmával India második legnagyobb konszernje – 2000-ben vásárolta fel a brit Tetley Tea-t, és vált a tea világpiacának egyik legfontosabb szereplőjévé. A Tata-csoport egyéb ágazatai is terjeszkedésbe kezdtek: a Tata Motors 2003-ban vette meg 102 millió dollárért a dél-koreai Daewoo haszongépjármű gyárát, az acéliparban működő Tata Steel pedig a következő évben félmilliárd dollárért a szingapúri Natsteel Ltd. egyik üzletágát.

A legnagyobb indiai gyógyszergyártó, a Ranbaxy már tíz éve terjeszkedik a nyugati országokban – USA, Németország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország – vállalat- és üzletágfelvásárlásokkal, és idén márciusban szerezte meg a vezető román gyógyszergyártót, a Terapiát is. Nálunk az az ICN Magyarország Rt.-ben (az egykori Alkaloidában) szerzett részesedést tavaly az indiai Sun Pharma.

A legnagyobb indiai informatikai cégek – a TCS, az Infosys, a Wipro és a Satyam – pedig világszerte számos fejlesztési központot működtetnek. Elsősorban e vállalatok terjeszkedésének mozgatórugója a „nearshoring" nevű új szolgáltatási modell, mely egyre inkább teret hódít a világban. Az üzleti folyamatok külföldre való kiszervezésének (offshore outsourcing) már régóta India az egyik központja, mert jól képzett, olcsó és angolul kiválóan beszélő munkaerőből szinte kimeríthetetlenek a tartalékai. Az Indiába helyezett call center-üzemeltetésnek van azonban néhány hátránya is, például a jelentős időeltolódás, az eltérő kultúra vagy a helyiek járatlansága a kontinentális európai nyelvekben. Ezt felismerve kezdtek az indiai outsourcing cégek közelebb települni az ügyfeleikhez: Észak-Amerikába és Kelet-Európába. Az Infosys például nemrégiben szerződtetett 300 végzőst a legjobb amerikai egyetemekről – őket a munkába állás előtt fél évig Indiában fogják továbbképezni. A cég eközben Prágában és Brnóban már működtet kirendeltséget 100-100 helyi munkatárssal, akik összesen 13 nyelven szolgálják ki az ügyfeleket.

Nagyjából hasonlóan ítélte meg a budapesti fejlesztési központ előnyeit S.V. Mani, a TATA Consultancy Services magyarországi fióktelepének ügyvezető igazgatója is. A TCS egyébként India legnagyobb informatikai vállakozása, magyarországi irodájában 300 munkatárs nyolc nyelven ad támogatást az európai ügyfeleknek, de ezen kívül még Kínában, Uruguayban, Brazíliában is van hasonló központja.

A harmadik nagy indiai IT-cég, a Satyam az elkövetkező években budapesti központját kívánja több száz fősre bővíteni, a negyedik, a Wipro pedig Romániába tervez egy ezerfős szolgáltató központot.

Sudip Banerjee

Az utóbbi cég vállalati megoldásokkal foglalkozó igazgatója, Sudip Banerjee ehhez még azt fűzi hozzá: „A munkalehetőségek oda települnek, ahol a legjobban és a legköltséghatékonyabban dolgoznak az emberek. A földrajznak már nincs jelentősége."

Forrás: Manager Magazin, Moskovits Ákos

Joomla SEF URLs by Artio