Kagylókürt az indiai szimbólumok világában

Elmélet

A kagylókürt hindi nyelven shankh, szanszkrit neve sankha. Jelentése: kedvezőtlenség megbékéltetője. A kagylókürt ősi hindu jelkép, Visnu négy szimbólumának egyike.

Leveles Zoltán írása

Visnu másik három fontos jelképe a lótuszvirág, a csakra és a buzogány. Kultikus kellékként évezredek óta jelen van az indiai szertartásokban, s a hajdani harcosok fontos harci hangszere.

A vízből származó hangszer égi hangja világokat köt össze. A kagylókürt a jelképek közül a lelki világ közvetítő hangjának szimbóluma.

A kagylókürt jellemzői

A kagylókürt színét tekintve négyféle lehet. Fehér, amikor is a papi osztályt (bráhmana) képviseli. A piros a harcosokat (ksatrija); a sárga a kereskedőket (vaisja), s a szürke a kétkezi munkásokat (sudra) képviseli.
Vastagságát tekintve kétféle lehet. A vastag héjú kagylókürt hím neműnek tekintendő, ilyenkor a szanszkrit neve purusa. A vékony héjú kagylókürt nőnemű, amikor is a sankhini nevet viseli.

Járatait tekintve a kagylókürt lehet jobbra és balra csavarodó. A jobbra, vagyis az óramutató járásával megegyező irányba tekeredő kagylókürt különös erejűnek tekintendő, mely az egész világegyetem bolygóinak mozgását visszhangozza. A szertartásokhoz ilyet használnak. Továbbá, tájolását tekintve igazodhat az égtájakhoz.

Ahogyan a Bhagavad-gítá első fejezetéből is megtudhatjuk, Krsna személyes kagylókürtje a Panycsadzsanja (az ötféle élőlény irányítója), Ardzsunáé pedig a Dévadatta (az elme negatív gondolatainak megszüntetője). Amikor az 5000 évvel ezelőtti kuruksetrai csata kezdetén megszólaltak ezek a hangszerek, hangjuk megremegtette az ellenség szívét: örömhírként a békét kereső és hirdető jámboroknak, baljós jelként a mások életét megkeserítő élvhajhász zsarnokoknak.

Hindu szimbólumok – Leveles Zoltán a 2009-es Duna pudzsa szertartáson Visnu, az élet forrásának szimbólumaként tartja kezében a kagylókürtöt, mely az életet adó vízből származik.

A kagylókürt, mint szimbólum

Érdekesség, hogy a magyarok elei is használtak kagylókürtöt jelek továbbítására. Az indiai hitvilág ősi szimbólumának hangja égi hang. A kagylókürt búgó hangja nem csak csata kezdetét, hanem a hindu szertartások kezdetét és végét is jelzi − vagyis az Úr érkezését és távozását. E transzcendentális hang minden eseményt szerencsés irányba fordít. A spirituális tanítás és a lelki információ világgá kürtölését, s az óm hangot is jelképezi. A szertartás során víz tárolására is használatos. Hangszerként az indiai klasszikus zenében is megjelenik, táncokban is megelevenítik.

A kagylókürt világokat összekötő szimbólum. A vízből származik. A vízben egész más a rendeltetése, mint a szárazföldön. A vízben egy élőlény teste, otthona, mely ahhoz a világhoz köti. Amikor a kagyló megöregszik, elhagyja korábban biztonságnak hitt, de valójában gúzsba kötöttsége szimbólumát. Ő maga tovaszáll egy újabb, magasabb létformába. Hátrahagyott lakhelye pedig felajánlás egy más világ számára. A vízből a szárazföldre kerülve hangja eljut a lelki világba. Így törekszik az élőlény az anyagi felfogás rabságából a szabad élet felé, ahol majd föláldozhatja magát a lelki gyakorlás oltárán. Ennek eredményeképpen léte mások lelki felemelkedését segíti majd. A kagylókürt készülhet fémből is, akár ezüstből, aranyból. A képen látható kultikus hangszerként használt kürt rézből készült.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*