Egy csodálatos Bhagavad-gítá vers vállalt szerepeinkről. Miért és hogyan játszunk szerepeket az életünkben? Melyik alakításunk a valódi énünk? Egyszerre több szerepet is játszunk? Többek között ezeket a kérdéseket veti fel az olvasóban ez a Bhagavad-gítá vers.

 

Bhagavad-gítá a vállalt szerepeinkről

 

jo mám pasjati szarvatra
szarvam csa maji pasjati
taszjáham csa pranasjámi
sza csa me na pranasjanti

 

" Aki mindenhol Engem, és mindent Bennem lát, számára Én sohasem veszek el, s ő sem vész el számomra soha."

 

Leveles Zoltán elemzése

A vers Krsna ajkairól hangzik el, mely szerint a gyakorlónak lelki látásmódot kell kifejlesztenie. A lelki látás azt jelenti, hogy az ember képes mindenhol és mindenben a Transzcendens kezét látni: minden jelenségben, eseményben, bennünket ért hatásban.

Az élet színpadán eljátszott szerepeket a Legfelsőbb osztja, képességeink és vágyaink alapján. Ha mi, mint szemlélő azt hisszük, hogy a szereplők valódi önazonossága az általuk eljátszott szerep, akkor látásmódunk hiányos.

A jó színész elhiteti a közönséggel, hogy azonos az eljátszott szereppel. Ugyanakkor mind a színész, mind a közönség legbelül tudja, hogy a színész este kibújik a jelmezből, és eredeti önvalójában tér haza. A néző együtt érző könnyeket is hullathat, mégis ismeri a valóságot, miszerint a színész csak eljátssza a rászabott szerepet.

Hasonlóan, az életben ránk szabott szerepeket is jól kell játszanunk. Közben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy földi szerepünkön túl, valódi önvalónk a lélek, aki ha majd kibújik a különféle szerepekből, jelmezeitől megválva hazatérhet a lelki világba.

A lelki látásmód elérésének első lépése, hogy önmagunkban, testünk jelmeze mögött meglássuk a lelket. Akkor láthatjuk majd meg másokban is, s akkor láthatjuk majd Őt mindenhol, és többé nem tévesztjük Őt szem elől.

 

 

Joomla SEF URLs by Artio