Az elme ereje legyőzhetetlennek tűnő erő. Ez a Bhagavad-gítá vers mégis azt állítja, hogy az elme lecsendesítése lehetséges. Lássuk, hogyan győzhető le az elme!

 

Az elme ereje legyőzhetetlen volna?

 

srí bhagaván uvácsa
aszamsajam mahá-báho
mano durnigraham csalam
abhjászéna tu kauntéja
vairágjéna csa grihjaté

 

„A Magasztos Úr szólt: Óh, Kunti erőskarú fia, a nyugtalan elmét legyűrni nagyon nehéz, ez kétségtelen, de az állandó gyakorlás és elkülönülés célhoz vezet."

 

Leveles Zoltán elemzése

Az előző versben Ardzsuna kétségbeesetten állapítja meg, hogy az elmét megfékezni nehezebb, mint a szelet megállítani. Erre reagálva mondja Krsna megnyugtatásul, hogy kitartó gyakorlással és az érzéktárgyaktól való elkülönüléssel megzabolázható az elme.

 

Az elme ereje a környezettől függ

Az elme ereje a környezettől és a gyakorlástól függ. Az anyagi élvezettől való elkülönülés ereje a környezet hatásában rejlik. Az eredetileg folyékony halmazállapotú víz a fagyasztóban szilárddá alakul. Úgy tűnik a víz eredeti állapota a jég, holott csak a környezet hatására szilárdult meg, s ha újra szobahőmérsékletre helyezzük, akkor visszanyeri eredeti állapotát.

Hasonlóan, az élőlény az anyagi világba kerülve elanyagiasodik: tévesen a testével azonosítja magát, s más élőlényeket is anyagnak, azaz testnek lát. Ha az anyagi világ illúziójában levő élőlény környezete lelki értelemben megváltozik, akkor visszanyeri eredeti, lelki tudatát. A környezet változását a fenti vers szerint egyfelől az anyagi élvezettől való elkülönülés, valamint a lelki tradíció szerinti gyakorlás jelenti.

Az elme lecsendesítése így lehetséges

Szinte lehetetlennek tűnik az elme lecsendesítése. Nem csoda, hiszen a lelki életben törekvő a legmagasztosabbra vágyik. Átszelni a végtelen eget, melyen a parányi lélek halvány szikra csupán. Ráadásul egy-egy üstökösszerű nagymadár süvít el fölöttünk, ami tovább gyengíti esélyeinkbe vetett bizalmunkat.

A végtelenhez képest a kismadár és a világ leghatalmasabb madara egyformán parányi. Az esélyink azonosak. Csapkodni kell a szárnyainkkal, egészen az égig, ahol majd a Transzcendens fuvallat röpít bennünket tovább a véget nem érő boldogság világába. Aki egyszer felül erre az áramlatra, sosem akarja abbahagyni a szárnyalást.

Joomla SEF URLs by Artio