A lelki ösvényre lépő gyakran tapasztalhatja, hogy egy láthatatlan erő visszahúzza, kedvét szegi. Hamar világossá válik, hogy nagy csatába vágtuk lelki életünk csatabárdját. Akármennyire is nem szeretnénk harcolni, mégis meg kell küzdeni az ellenséggel. A sikeres harc érdekében pedig fel kell ismerni, majd helyesen felmérni az ellenséget.

 Belső ellenség

Nézzük hát, ki is az az ellenség, akivel meg kellene küzdenünk? Ehhez a Bhagavad-gítá 1. fejezetének 21-21. versét hívjuk segítségül. Úgy látszik, a mai problémák nem újkeletűek. 5000 évvel ezelőtt is hasonló nehézségekkel kellett szembenézni.

Bhagavad-gítá 1.21-22. - vers az ellenség beazonosításáról

 

szenajor ubhajor madhje
ratham szthápaja me 'csjuta
jávad etán niríkse 'ham
joddhu-kámán avaszthitán
kair majá szaha joddhavjam
aszmin rana-szamudjame

 

„Ardzsuna szólt: Óh, Tévedhetetlen! Kérlek, hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy összecsapásban!"

 

Leveles Zoltán elemzése

Ardzsuna ebben a versben a Legfelsőbbet „tévedhetetlennek" szólítja. Vagyis Ardzsuna tisztában van a dolgok tökéletességével. Képes elfogadni a Sors által kiszabott körülményeket, hiszen azok a Tévedhetetlen elrendezéséből alakulnak.

Ezt a karma törvényszerűsége is alátámasztja. Az események nem véletlenszerűen, igazságtalanul történnek, hanem az ember korábbi tetteinek eredményeképpen élvezi vagy szenvedi régebbi tetteinek édes vagy keserű gyümölcseit. Ez nem tétlenségre és manipulálhatóságra ösztönöz, hanem jelenlegi tetteink súlyának mérlegelésére.

Most kell fejlődnöm a tevékenységeimben, most kell komolynak lennem, most kell elmélyülnöm, mert ha nem így teszek, akkor belegabalyodok helytelen tetteim és életvitelem visszahatásaiba. Ez a konstruktív hozzáállás a pozitív változás iránti vágyódást jelenti. S ha az emberben megvan ez az igény, akkor hajlandó és képes szembenézni belső ellenségeivel.

Ardzsunának a háborús ellenséggel kellett megküzdenie, de valójában a belső ellenfelet kell legyőznünk. A környezetben a belső gyengeségeink manifesztálódnak, ezért igazából nem a környezettel kell megbirkóznunk, hanem saját hiányosságainkkal.

Ezek a büszkeség, az irigység, a kapzsiság, az önzés stb. S ez a belső harc olyan, akár a háború. Ahhoz pedig, hogy képesek legyünk harcolni, folyamatos gyakorlás szükségeltetik. Az ellenséggel való szembenézés azért is fontos, hogy képesek legyünk felismerni őt a csata közben, ne hagyjuk magunkat megvezetni belső gyengeségeink által.

 

 

Joomla SEF URLs by Artio