Az óind kultúra több eredménye is hozzájárult a mai tudomány kialakulásához. A „nulla felfedezése” is az ősi Indiához kötődik. A 3. vagy 4. századhoz tartozó ókori indiai Bakhshali kéziratok tartalmazzák a világ legrégebben rögzített, ma is használt nulla szimbólumát – jelentették be az oxfordi egyetem matematikusai. A kutatóknak radiokarbonos kormeghatározással sikerült az eddiginél jóval pontosabban meghatározni a korát. Ez azt jelenti, hogy több száz évvel idősebb, mint korábban gondolták.

Nulla eredete

 

A nulla eredete

A ma használatos zéró szimbólum egy olyan pontból fejlődött ki, amelyet az ősi Indiában használtak. Tegyük hozzá, hogy az arab számok, a tizes és kettes számrendszer is indiai eredetűek. Ezek nélkül ma nem létezhetne informatika.

Az oxfordi egyetem Bodleian könyvtárában fedezték fel azt a 70 törékeny nyírfakéregre írt kéziratot, mely több száz nullát tartalmaz. A pont eredetileg nagyságrendeket jelzett egy számrendszerben, és végül kialakult egy üreges központ. A megállapítás létfontosságú a matematika történetében, mondta Richard Ovenden, a könyvtár igazgatója.

Tipp: Az ősi India tanításai>> Spirituális tanítások

A szanszkrit formában írt szöveg fordítása azt sugallja, hogy az a Selyemút kereskedőinek készült oktatási kézikönyv egy része. Gyakorlati aritmetikai gyakorlatokat és algebrát foglal magába. A londoni Tudományos Múzeumban nagyszabású kiállítást rendeztek, ahol az érdeklődők ezt a dokumentumot is megtekinthették. Ez a múzeum a világ legnagyobb tudományos gyűjteménye. Hónapokig helyt ad egy különleges kiállításnak, melynek teljes címe: Világító India, 5000 éves tudomány és innováció. A programról a londoni múzeum oldala nyújt tájékoztatást.

A zéró matematikai koncepciójának fejlődését a régió több évezredes filozófiai hagyománya inspirálta.

„Ez egy olyan kultúrából jön, amely el tudta képzelni az ürességet és a végtelent is – mondta Marcus du Sautoy, az Oxford Egyetem matematika professzora. – Izgalmas felismerés, hogy a kultúra mennyire fontos a nagy matematikai áttörések megvalósításában.”

A védikus matematika

A Védák az élet minden területével foglalkoznak, így a matematikával is. A védikus matematika írásos emlékei 5000 évesek. Az ún. Upavédák a Védák kiegészítő tudományait foglalják magukba. Ezek egyike a matematikát és a mérnöki tudományokat tárgyalja. A védikus matematikusok zseniális számtani ismeretekkel rendelkeztek, az óind matematika mégis a geometrián alapult. Az Indus völgyében talált régészeti leletek bizonyítják, hogy i.e. 2500-ban már mértani rajzeszközöket használtak. A védikus matematikusok dolgozták ki a tizedes rendszert is. A zéró neve: sunja.

Idézet a nulláról

A nyugati tudomány is értékeli 628-as években élt indiai csillagász és matematikus Brahmagupta munkáit. Ő írta a Brahmasphuta-siddhantát, amely az első olyan dokumentum, amely a nullát önálló számként tárgyalja. A hindu számírásról érdemes elolvasni a híres matematikus, Laplace felsőfokú elismerő szavait. A.L. Basham, A csoda, melyet úgy hívtak: India című művében pedig ezt írta:

„A klasszikus matematika művelői által legfeljebb homályosan sejtett nulla és végtelen fogalma az ind középkorban teljesen közismert volt.”

Összefoglalás

A hinduizmusnak gazdag tudományos és matematikai hagyományai vannak. Szintén Basham könyvében olvashatjuk: „A nyugati világ mindig is nagy kétkedéssel viseltetett India iránt a matematika terén. A legtöbb felfedezés, amire Európa olyan büszke, nem is következhetett volna be a fejlett matematikai gondolkodás híján. Az pedig nem alakulhatott volna ki, ha Európa továbbra is az ügyetlen római számrendszert alkalmazta volna.”

A nullát, amely a mai világban kiemelkedő fontosságú, a matematikusok Indiában már az ókorban ismerték. Helyi értéket képviselő egyik írásos emléke a harmadik századból maradt ránk. Digitális világunk is elképzelhetetlen lenne a nulla nélkül.